Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

változtatással el is fogadtuk azt, s egyszersmind kimondottuk, hogy az elfogadott alapszabály alapján az „Evangyéliumi magyar protestáns belmisszió-egyesület"-et ideiglenesen meg is alakítjuk, s addig is, míg az alapszabályok kormányhatósági megerősíttetést nyernek, megalakítjuk az egyesület ideiglenes tisztikarát és ideiglenes választmányát, a mely hivatva lesz, a majd az alapszabályok megerősíttetése után összehívandó közgyűlésig, tovább vezetni és fejleszteni az egyesület ügyeit, A tisztikar ós a választmány megalakulására nézve Szőts Farkas tett javaslatot, a melyek alapján, tekintetbe véve az egyes felszólalók ajánlatait is, a következőleg ejtetett meg a választás : Elnök : Szilassy Aladár, alelnök: llandel Vilmos evang. főesperes, titkár : dr. Szabó Aladár, pénztáros: Hamar István, jegyző: Sörös Béla; választmányi tagok Budapestről: Odescalchi Gyuláné herczegné, Szilassy Aladárné, Haberern Jonathánné, Vargha Gyuláné ós Dessewffy Emma úrnők ; dr. Bernáth István, Böngérfi János, Csűrös István, Keresztesi Samu, dr. Kiss Áron, Makay Lajos, Majba Vilmos, Petri Elek, Porkoláb Gyula, Szőts Farkas, Zsilinszky Mihály. A vidékről: Antal Gábor (Komárom), Bányai Sándor (H.-M.-Vásárhely), Borsos Károly (Mezőtúr), Csiky Lajös (Debreczen), Gyurátz Ferencz (Pápa), Fejes István (S.-Ujhely), Fekete Gyula (N.-Kikinda), Görömbei Péter (N.-Kálló), Hetvényi Lajos (Sopron), dr. Kecskeméthy István (Kolozsvár), Kiss József (Pápa), Kutas Bálint (T.-Szentmiklós), Lévay Lajos (Sárkeresztur), dr. Márk Ferencz (Okány), Mayer Endre (Eperjes), Padrah Sándor (Hajdú-Szoboszló), Szalay József (N.-Becskerek), Széli Kálmán (N.-Szalonta', Szeremley Samu (H.-M.-Vásárhely), Tóth Pál (Miskolcz), Barla Szabó Sándorné (Csurgó), özv. Hegyi Mihályné (Debreczen), özv. Kovács Ferenczné (H.-M.-Vásárhely). Az ideiglenes elnök megbízatván az alapszabályoknak a kormányhoz való felterjesztésével ós az első rendes közgyűlésnek alkalmas időben leendő összehívásával, az értekezletet Szekeres Mihály esperes imádsága rekesztette be. Megalakult tehát végre a sokat sürgetett és pro és contra sokat megvitatott belmissziói egyesület. Egy új szervet nyert általa egyházi közéletünk, és pedig egy olyan szervet, a mely, ha Isten segítségével megerősödik és magához vonja azokat, a kik egyházuk javáért munkálkodni is akarnak, nagy szolgálatot fog tenni az egyházépítő munka irányításában és támogatásában. Ellenzői félrevonultak megalakítása munkájától, a mi egészen természetes is. De a közgondolkozás előnyös átalakulását mutatja már az is, hogy létrejövetelét tovább gátolni nem akarták. A gyakorlat pedig meg fogja mutatni, hogy a megalakított egyesület nem kárára, hanem hasznára fog válni egyházunknak. Isten adja, hogy úgy legyen és hogy a maga részére hódíthassa még azokat is, a kik ma még szükségtelennek ítélik, vagy épen gyanakodva tekintenek reá. Legyen üdvözölve a megalakult „Evangyéliumi magyar protestáns belmisszió-egyesület", s kisérje Istennek áldása az egyház javát czélzó minden munkájában! Hamar István. A keresztyén ifj. egyesületek krisztiániai világkongresszusáról.* Mélyen tisztelt Értekezlet! Nagy örömre szolgál, hogy ez ünnepélyes alkalommal- néhány szót szólhatok a keresztyén ifjúsági egyletek Krisztiániában, folyó év * A hódmezővásárhelyi belmissziói értekezleten tartott felolvasás. augusztusának 20—25-ig tartott világkongresszusáról. Impozáns, lélekemelő gyűlés volt ez, melyre az 5 világrészből 31 ország 2100 egyént küldött, hogy tanácskozzanak a belmisszió egyik legfontosabb ágáról, az ifjúság gondozásáról és hogy buzdítsák egymást a szent munkában. Talán felesleges is önök előtt arról szólanom;

hogy mivel az ifjúság soraiból kerülnek ki anyaszentegyházunk jövendőbeli oszlopai, erős bástyái, épen azért szent kötelességünk az ifjúság gondozása s oly irányú vezetése, hogy az élet harcza majd ne találja készületlenül, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gyakorlatlan hadsereg nem igen szokott diadalt aratni. És ha mi az ifjúság gondozását, vezetését elmulasztjuk, ha nem egészen is, de részben elveszítjük az ifjút, mert csak oly helyet tud majd elfoglalni egyházi életünkben, mint egy begyakorlatlan katona az ütközetben. De gondozni kell az ifjúságot azért is, hogy az igazságot, a bibliai keresztyénséget, melyet gyermekkorában megtanult, hadd szeresse azt most meg mint ifjú érett észszel. Hiszen az ifjúság a lelkesedés korszaka s van-e szebb, van-e méltóbb eszme, a miért ifjuságunk lelkesedjék, mint a mi az egyetlen, igaz, minden más nemest magában foglaló eszme, mely egyházunk alapja, melyet János evangéliuma Igénél: nevez? Oh, mélyen tisztelt értekezlet, mihelyt a mi ifjuságunk lelkesedni tud szeretett egyházunknak emez eszméjeórt, ha megszereti Krisztust s azt az egyházat, mely az 0 evangéliumát hirdeti, akkor majd nem mutat oly elszomorító képet az a házassági statisztika, de átalakul, átmelegszik egyházi életünk is! Erre a meggyőződésre vezetett engem a krisztiániai kongresszus, hol láttam azt, miként kell egy ifjúnak lelkesedni egyházáért. Szépen kifejtette ezt az ünnepi szónok a megnyitó istentiszteleten, a mikor a CX-ik zsoltár 3. verse alapján reámutatott, hogy miként a harmatcsepp fölveszi, sőt maga is tündöklik a fölkelő nap sugaraiban, így kell felfognia az ifjúnak is a kegyelem napjának sugarait, így kell tündökölnie az ev. napjának fényében. De ne feledjük el, hogy a harmatcsepp nem fényét lövelli szét, hanem a napét! Mintha csak mondaná: nekünk sem a saját bölcseségünk, gyarló emberi elméletek fénye után kell futkosnunk, hanem a Krisztus evangéliumának legyünk apostolai. Azt szívjuk magunkba s ennek a fénye tündököljék sziveinkben. Istennek hála, ezt a fényt mind több-több ifjú szív fogja föl és sugározza szét, mert Fermaud és Phildius titkár uraknak a kongresszuson tett jelentésük szerint újból alakult 81 ifjúsági egyesület. Á szövetségbe belépett egyletek száma pedig 56'26'-ra emelkedett, úgy, hogy ma már az ifjúsági egyesületek révén, mind az 5 világrész evangyéliumi ifjúsága szerves összeköttetésben van egymással. Ebből látszik, hogy itt nem egy nép, vagy nemzet mozgalmáról, hanem egy egyetemes lelki szükség kielégítéséről van szó. Nem is egy nemzetnek, de a Krisztus evangéliumának bélyegét viseli homlokán ez a mozgalom. Erről az evangyéliumról pedig megírta már Pál apostol, hogy az az Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére tartozzék az bármely néphez, vagy nemzetséghez. Még ugyancsak a megnyitás napján hallottunk egy pár szép előadást az imádságról, annak szükséges voltáról és az imádkozás módjáról. Az imádsága a lélek tápláléka. Nélküle ép úgy elvész a lélek, mint a test eledel nélkül. Egy keresztyént ép úgy lehetetlen imádság nélkül elképzelni, mint egy kézművest a mesterségéhez tartozó eszközök nélkül. De mint az étkezésnek, úgy az imádkozásnak is megvan a szükségessége mellett annak ideje és módja (Máté VI. 6—15.).