Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-05 / 40. szám
Estve a nagy közönség részére két templomban volt összejövetel, hol erről tartottak előadásokat: Krisztus az ifjú emberekért; az ifjú emberek Krisztusért. Hogy valamiért lelkesedni tudjunk, tisztában kell lennünk annak a dolognak czéljával. Az ifjúsági egyletek czélja: „a ker. jellem kifejlését, megszilárdulását elősegíteni" s hogy e ezélját elérhesse, segítségére jön az egyháznak nemes munkájában. Nem az egyházon kivül, de bent az egyházban. Az egyház a fő, a test, az ifjúsági egylet pedig egyik tagja, egyik szerve az egyháznak. E nagy ezél elérésében főeszköze a szeretet. Ezek voltak a 21-ikén délelőtt tartott gyűlés főbb gondolatai. Délután 7 helyen volt gyűlés, a melyeken a vasárnapi iskolákról s a főiskolai hallgatókról, pinczérek. a fehérkeresztről, hajósok és katonákról volt szó. Volt még egy közös összejövetel is, hol igen szép előadást tartott egy hollandiai lelkész a Bibliáról. A Biblia az alapja a mi egyházunknak, ez az ifjúsági egyleteknek, legyen hát ez a kiinduló pontja és végczélja minden mi munkánknak is! Hiszen a Biblia Pál apostol szerint mindenre jó „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon" (II. Tim. III. 16.). Különösen szüksége van az ifjúnak a Bibliára ebben a hitetlen, anyagias, Istentől elfordult időben. Különben is a mikor arról van szó, milyen helyet foglaljon el a Biblia az ifjúság egyleti életében, ez más szóval azt teszi, mekkora helyet engedünk Krisztusnak a mi körünkben, mennyire akarjuk az 0 egyházát szolgálni? És végre ha csakugyan tenni akarunk valamit, feledjük el, hogy Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk ! Estve még 3 helyen volt összejövetel részben a nagy közönség számára. Természetesen az összes üléseken résztvenni lehetetlen volt. Épen azért az előadásokat nyelv és tárgy szerint osztották be s így kiki tetszése szerint választhatott. Sokan félreértik az ifjúsági egyletek munkáját, azt hivén, hogy annak nyomában, ha nem is kosmopolita, de bizonyos külföldieskedő, fanyar íz jár. Hát ez egészen téves fölfogás. Már említettem, hogy ez az ev. ker.- ség egyetemes mozgalma s hogy a nemzeti érdekeket és érzelmeket nem elnyomni akarja, sőt ápolja s a nemzeti erényeknek segítségére siet. Mutatják ezt a 22-én tartott beszédek, a mikor a nemzeti munkáról volt szó. Megvan minden országnak, minden nemzetnek a saját érdeke, a maga geniusa, de ezen fölül áll, ezt nem érinti az a másik, mely az egész keresztyénségé, mely minden nemzettel közös. És erre állva miért^ ne foghatnánk kezet más nemzetbeli testvéreinkkel ? Én legalább nem tudok példát hazánk történelmében, hogy nemzeti érdekeink valaha csorbát szenvedtek volna azért, inert jó keresztyének voltunk, sőt úgy tudom a legbuzgóbb protestánsok voltak mindig a legjobb hazafiak! E nap délutánján egy szép kirándulást tettünk Frognersaeteren-re, Krisztiánia legszebb vidékére. Még az idő is kedvezett. A mi ritka dolog, a nap teljes fényében szórta sugarait, a fenyőkkel borított, tengertől mosott hegyekre. Festői szép kép volt az. Az erdő útain hömpölygő sokaság. Lábunk alatt a föllobogózott város, a tengeren úszkáló gőzösök és vitorlások. A szépen összeállított programul után, barátságos vacsora fejezte be a kirándulást. 23-án az ifjúsági egyletek missziói feladatáról volt szó. Sok munka vár itt is reánk, mert a szegény pogányok milliói még semmit sem hallottak a keresztyénségről, nekünk pedig kötelességünk megtenni az ő érdekükben azt, a mit megtehetünk. De meg ez olyan munka, melynek áldása reánk is visszahat. A japán és kínai követek kérve-kérték a kongresszust, hogy a ki hivatást érez e szent munkára, menjen hozzájuk, mert az aratni való sok és nincs arató. Panaszkodott a japán követ dr. Sasamori, hogy sokat ártanak a keresztyénség ügyének azok a főiskolai hallgatók, kik Európába jővén, megismerik az itteni rationalizmust s hazamenvén híveik ugyan a keresztyénségnek, de tagadják Krisztus istenségét. És ők. ha buzdítják a pogányokat, hogy legyenek keresztyénekké, az a felelet, hogy ha Jézus csak egy okos ember volt, inkább megmaradnak saját nemzeti vallásukban, hiszen van Japánban is elég okos ember! Majd köszönetet mondott a gyűlés a nemzetközi központi bizottságnak s fáradhatatlan elnökének, Barde Eduárd genfi theologiai tanár úrnak. Egyhangú határozattá lett, hogy a jövő kongresszus az 50 éves jubileumi évben 1905-ben Parisban tartassék. A nemzetközi központi bizottság kiadásainak födözésére 45,000 frank lett kiutalványozva. Újból megalakult a nemzetközi központi komité, melyben Magyarországot a mi szeretett elnökünk Szilassy Aladár úr képviseli. Délutánra ő felvége a király hivott meg bennünket theára. Az igazat megvallva, egyszerű emberek levén, egy kicsinyt féltünk az udvari hideg, üres formaságoktól, de mondhatom, egészen mást találtunk. A fény ugyan azt mutatta, hogy királynál vagyunk, de a szellemben az evangyéliumi keresztyénség éltető melegét éreztük. Semmi üres formaság, semmi nagyképűsködés. A vendégeket Oszkár főherczeg fogadta feleségével. Mindenkihez volt egy nyájas szavok. Elhelyezkedvén 2 hatalmas teremben, evés előtt a herczeg mondta az asztali imát. Majd beszédet tartott, a további munkára buzdítván bennünket. Legyünk kitartók, a siker el nem maradhat. íme nmn kánkat a legfelsőbb helyen is szükségesnek, helyesnek tartják — mondá a herczeg — mert, hogy a király saját asztalához hívott meg bennünket, ez helyeslésének, elismerésének bizonysága. Beszédére a központi bizottság, elnöke Barde úr válaszolt, majd éltette az uralkodóházat s fölzúgott a háromszoros éljen. Erre a kar norvég és svéd énekeket adott elő. Végre 31 ország nyelvén fölzúgott Luther éneke: „Erős vár a mi Istenünk" s hazatérve elgondolkoztunk rajta, mily szép volt minden ós ha ily jó érzés hatott át mindnyájunkat már e földi király asztalánál, mennyivel szebb, boldogítóbb lesz ott, a mennyei király vendégségén, hol a üdvözült lelkek pálmaágokkal kezükben s a 24 vének koronáikat letéve zengik a Bárány énekét. 24-én fölvirradt a gyűlés utolsó napja. 15 helyen szállt az ének s hangzott az ige. Még egy kegyeletes ünnepély folyt le a temetőben, hol Waage professzornak, az ifjúsági egyletek buzgó harczosának a síremlékét leplezték le. Délután volt a gyűlés ünnepélyes bezárása s a hálaadó istentisztelet, a melyben Oszkár herczeg is hirdette az igét. Sajnos, hogy a közönség nagy része kiszorult a hatalmas templomból s szakadó esőben az ég alatt várta az istenitisztelet végét. Ezzel búcsút vettünk a gyűléstől s annak színhelyétől, Krisztiániától, de szívbeli örömmel gondolok reá ma is. Lelkem visszaszáll s el-elidőz ama szép napoknál, a mikor mintegy második pünkösdön érezni lehetett a szt. Lélek erejét, a mint nyelveket egyező hitre összegyűjtött sok népeket! Mélyen tisztelt értekezlet! Jobb szeretném, ha azt mondhatnám : vegyenek részt a következő a mi szerettei hazánkban tartandó kongresszuson, ^de^sajnos ezt nem mondhatom. Hogy mi egy ily népes gyűlésnek helyet adjunk, arra még gyengék vagyunk, de ha tudunk lelkesedni, ha az a pünkösdi lélek minket is betölt hittel,