Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

Ferencz egyházi és Benkő Gyula világi részről választatott; pótképviselők egyházi részről: Nagy Imre, világi részről: Pakuszi Gyula lettek. Fölebbezés folytán a pécsi egyháznak az a határozata, hogy a templomépitósre gyűlt alapból a most imaházul használt épületet megveszi: feloldatott, kimondatván, hogy a nevezett alap kizárólag csakis templomépítésre fordítható. Pécs a kongruát megnyervén, anyásitása kimondatott s 1600 kor. fizetéssel IV. osztályúvá minősíttetett. Elhatározta a közgyűlés, hogy következő üléseit ezután Siklóson fogja tartani. Az egyházmegyei missziói bizottság szerveztetett. Csaknem kétezer lélek él a szórványokban, e r. katholikus tengerben, minden lelki gondozás nélkül. Ez indította az egyházmegyét arra, hogy nagyobbszabású intézkedéseket tegyen. Az egyházmegyei missziói bizottság tagjai a nagyvátyi, n.-harsányi és pécsi csomópontok mindenkori lelkészei, kik a kisebb misszió pontokkal érintkeznek, rendelkeznek, utasításokat adnak ki a hívekkel való érintkezés, különösen pedig a vallásoktatásra nézve, mely a Morvav-féle „Református Kis Káté" segedelmével eszközlendő. Gondoskodik a szórványban élő hívek család- és névszerint való összeírásáról, a közigazgatási hatóság segedelmének igénybevétele mellett. A hívekkel való érintkezést a hívek felkeresésével kell fentartani;

mely czélra a r. katholikus ünnepek — mikor ott lévő híveink amúgy is munkaszünetet kénytelenek tartani — szintén felhasználhatók. A szórvány hívei mérsékelt egyházi adó alá vonhatók, olyformán, hogy vagyoni viszonyaik mérlegelése mellett adójuk az anyaegyház tisztán lelkészi fizetést képező adójának felénél többre — mint kivetés — ne mehessen, ennek 10 százaléka ez egyház pénztárába foly, a többi a működő lelkészt illeti. A felső-szabolcsi egyházmegye indítványát, miszerint a közalap pénzei ne kizárólag a földhitelintézetben helyeztessenek el, hanem főleg kölcsönre szorult egyházaknál s a tőkesegélyek is abból folyósíttassanak, nemcsak elfogadtatott, hanem megtoldatott azzal, hogy ez elv alapján kezeljék az egyházkerület tőkéit is. Szomorú érdekessége volt a gyűlésnek, hogy egy fiatal tanító, csakhogy előkönyörgői álláshoz juthasson, írásban kötelezte magát mindazon fizetés leszállítás engedményére, melyeket a tavalyi egyházmegyei közgyűlés a leghatározottabban visszautasított. Ellene fogyelmi eleijárás rendeltetett el. Mementó lesz ez azoknak a lelkészeknek is, kik közhiedelem szerint ily titkos alku útján nyertek maguknak állást, s mely utálatos korrupczió jámbor népünk közerkölcsi érzetét szégyenletesen alászállította, s mely — mint a példa mutatja — örökre titokban nem maradhat. Érdekes elvi dolog, hogy a besenczei presbitérium állásáról lemondván s kötelessége teljesítésére hajlandó nem lévén, az egyházmegye az egyház kormányzásáról — ha szándékukban megmaradnak — kirendelt gondnokság útján fog intézkedni. E viszály oka a lelkész és a gyülekezet között fennálló egyenetlenség, mely másnap a bíróságot is foglalkoztatta, s melynek eredménye a lelkésznek kétszáz korona birsággal büntetése volt. Ez ítélet azonban felebbezés folytán az egyházkerületi bíróságot is foglalkoztatja majd. Mint látszik, a nagyobb elvi kérdések nem kerültek szőnyegre. Adminisztráltunk s az eközben felmerült, közte elég érdekes kérdésekkel foglalkoztunk. Morvay Ferencz. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Ehrhard tanár, a „reformkatholiczizmus" írója ellen megindult az ultramontán hajsza Ausztriában. Azt olvasom, hogy az olmützi érsek Ehrhardnak tulajdonítja, hogy „a maga hamis (liberális) katholikus doktrínáival növelte, sőt élesebbé tette a zavarokat Ausztriában, s ideje volna, hogy Róma e zavarok ellen megszólaljon". Azt is olvasom, hogy nem engedték meg Ehrhardnak, hogy az osztrák r. kath. theológusok kongresszusán előadást tartson „a pap lelkészi és szellemi (tudományos) életének harmonikus összefüggéséről". E modern inkviziczió ellen többen védelmökbe vették az immár Freiburgba, Krauss nagyhírű tanszókére költözött ünnepelt tudóst, s méltán hivatkoznak arra, hogy az összes szemináriumok hallgatósága rajong Ehrhardért, s azzal együtt a klérus és a világi intelligenczia. Föltűnést keltett Scheicher prelátus beszéde is egy osztrák papi értekezleten, a melyen sürgette a reformáczió szükségességét „in capite et membris", s fölvetette „a papnősülés kérdését". S míg ezek történnek, azalatt örvendetesen halad a „Los von Rom" mozgalma Ausztriában. Azt olvasom az Alig. Ev. Luth. K.-Ztg. hasábjain, hogy a bécsi ev. főegyházi tanács hivatalos közlései • szerint a f. év első felében 2533 személy tért át a prot. egyházba, s ebből a számból magából a római egyházból 2339 személy. Kitérés volt 567, ebből a római egyházba 476. Az áttérések az egyes szuperintendencziák között következőleg oszlanak meg: Bécs 900, felső Ausztria 58, nyugati Csehország 984, keleti Csehország 56, Ascli 23, Morva, Szilézia 177, s Gácsország- Bukovinában 49 személy. így hát megérthetjük az osztrák ultramontanizmus műfelháborodását! A német szocziéddemokrata párt közzétette évi jelentését. Ebből megtudjuk, hogy 193,734 márkát gyűjtött pártczélokra, vagyis 20 ezer márkával kevesebbet az előző éveknél. A „vallásnak, mint magánügynek" érdekében 25 ezer példányt terjesztett keresztyénellenes irodalmából. Ez irodalom körébe tartoznak: „Jézus isten, ember vagy ember feletti lény?" (Nieztsche szava!) „Szocziálisták voltak-e az őskeresztyének ; „A valódi keresztyénség a művészet, és a tudomány ellensége" stb. iratok. Bebelnek „Keresztyénség és szocziáldemokráczia" cz. iratát újabban a párt 37 ezer példányban terjesztette. A jelentés a börtön- és pénzbüntetésekről is referál, a melyek eléggé tekintélyes számúak. A jelentés panaszkodik a lengyel párttöredék nemzetiségi mozgalmairól. A szocziáldemokraták hazát, egyházat és társadalmat felforgató keresztyénellenes törekvéseivel szemben még nagy feladat vár a Stöeker—Neumann-féle keresztyén szocziálizmusra, mely az evangélium alapján akarja megoldani a szocziális kérdést. Szerencse, hogy ez a veszedelem magyar hazánkat nagyobb arányokban még nem fenyegeti!