Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Fétévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az örökkévaló eledel. Szabó Aladár. — A nagynépességű református gyülekezetek rendezése, illetőleg külön parókhiákra osztása, esetleg önálló egyházközségekké alakulása. Tóth Lajos. — Tárcza: Cromwell Olivér. (Folyt.) Molnár János. — Belföld: Lelkészértekezlet Külső-Somogyban. Egy jelenlevő. — A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. Wéber Samu. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különíélék. — Hirdetések. Az örökkévaló eledel. Munkálkodjatok ne az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet az embernek Pija ád néktek; mert ezt pecsételte meg az Atya, az Isten. Ján. 6, 27. Az IdvezítŐ eme mondása,r

a melyben szivünkre köti, hogy a lélek örökkévaló eledelének megszerzésére törekedjünk, egyike az Úr legérdekesebb nyilatkozatainak. E mondás bár görög nyelven maradt reánk, minden tekintetben magán hordja a zsidó bélyeget s csak az elhamarkodott és felületes elméletgyártás foghatta rá, hogy valami görög bölcsész rendszercsináló törekvéseinek az eredménye. Hogy a mondás vonatkozásait megérthessük, tudnunk kell a következőket. Izrael tudós rabbijaira rendkívül nagy hatást gyakorolt az Egyiptomból kivonuló népnek mannával való csudás táplálása. A nép, úgylátszik nem ismerte a tamarisk fának olajos kiizzadását, mivel az nagy szükségében ós rendkívüli bőségben jelent meg előtte, méltán látta a manna megjelenésében Isten kegyelme különös nyilvánulását. A rabbik pedig azt a különös tant fűzték a mannáról szóló elbeszéléshez, hogy az Isten az Egyiptomból való kijövetel óta folyton csodás módon táplálja az ő népét égi mannával, égi kenyérrel. Ez az égi kenyér a rabbik szerint, a törvény, természetesen nem a maga ótestamentomi egyszerűségében és nagyszerűségében, hanem a mint ők szőrszálhasogató módon kirészletezték. A rabbik szerint a törvényt Isten az ő pecsétével látta el. Isten pecséte pedig az nö£ (igazság), mely szó a rabbik észjárásának nem annyira szellemi jelentőségénél fogva, hanem különösen azért tetszett, mert valami különlegesnek, csodásnak, rendkívülinek tűnhetett fel előttük az a körülmény, hogy e héber ABC első, középső ós utolsó betűjéből állott (aleph mem ós thav betűkből). Mielőtt tehát a János evangéliuma 6-ik részét olvassuk, hallanunk kell a zsidó írásmagyarázás törvénydicsérő mondásait. A törvény egy parancsából százat alkotott a szaraz rabbi — elme s a szombatról, edényekről s az élet minden mozzanatáról az ótestamentomi óvó s a pogány világ árjától mentesítő intézkedések helyett teljesen részletes, az aprólékosságokra is kiterjedt oly gyűjteményt állított, a mely a lelkiismeretes lelket folytonos aggodalomban tartotta a lelkiismeretlennek pedig mégis egér-utat engedett sok gonoszságra. Ezt az élettelen, képtelen az ótestamentomi kijelentés árját elszárító gyűjteményt magasztalta voltakép a rabbik serege. Ezt nevezte nagy előszeretettel égi mannának, égi kenyérnek. Erről mondotta, hogy az Isten ráütötte pecsétét s a pecsét az riEN az igazság. Látnivaló tehát, hogy az Úr Jézus teljesen zsidó módon szól s a csodás megvendégelés neki csak alkalom, hogy saját magát, az ő isteni személyiségét mint égi eledelt ajánlja. A veszendő eledel nemcsak a földi táplálók, hanem az a száraz élettelen gyűjtemény, melylyel szemben ott áll az ő élete, az ő műve, az ő megjelenése mint örökkévaló' eledel. y>En vagyok az igazsága, kiált az Úr (Ján. XIV., 6.) egy más alkalommal. Itt pedig azt hangsúlyozza, hogy azt pecsételte meg az Atya, a mit O ád, tehát azon ragyog az DftN az örökkévaló emet a maga isteni dicsőségében. A mi régi bibliafordításunk látszik, hogy egészen különösnek tartotta az Úr Jézus megokolását s azért egy kis magyarázattal, persze felesleges és helytelen magyarázattal látja el az Úr megokolását, ezt szúrván be: e végre. De ez is csak azt bizonyítja, hogy az Idvezítő e szava: mert ezt pecsé-