Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

telte meg az Atya, csak a zsidó vonatkozás feltüntetésével érthető meg. Világos azonban az is, hogy a zsidó külső alatt isteni tartalom rejlik, s most a mikor a protestáns egyházak a pogány hitetlenség ós közöny bűneit egy kis zsidóskodó agyonszabályozással akarják jóvátenni, újra meg újra rá kell mutatnunk az igazi életforrásra, a Jézusra, a kiben az Isten megjelent s a ki ember Fija lett érettünk. A baj nagyobb, mint a hogy valaha gondoltuk, mert nemcsak a földi egyházak inganak, hanem általában az emberiség legszentebb érdekei forognak koczkán. Az emberi lelkek elepedtek s mivel az igazi eledelt meg nem kapták, azért zúgnak, forrnak, zajongnak és — vétkeznek. Azért fordulnak sokan a külsőségek s a látszólagos szilárdságok felé. Azért vett erőt valami rettenetes ólvezetvágy a tömegeken, s a borzalmas örvény oly iszonyú jelenségeket vet felszínre, minők : a lánykereskedés, az alkoholizmus s a kéjvágy még olyanoknál is, a kiknek a társadalom erkölcsi őreinek kellene lenniök. Azért van oly sok boldogtalan család s annyi ingó, libegő existenczia. Viseljék a felelősséget az Isten előtt mindazok, a kik a rémes jelenségekkel szemben is nyomorult elméletek vagy szabályok mögé bújnak s az életadó evangélium árjait elzárják. A kinek a szive pedig helyén van, az ne szégyelje a Krisztus evangéliumát s a hol csak teheti, juttassa a lelkeket amaz örökkévaló eledel birtokába, mely nélkül nemcsak az egyesek, hanem a nemzetek is elvesznek s az egyházak is megszáradnak, megcsontosodnak s az üdvösséget kereső lelkektől megvettetnek. Szabó Aladár. A nagynépességű református gyülekezetek rendezése, illetőleg külön parokhiákra osztása, esetleg önálló egyházközségekké alakulása. Saját egyházának s vallásfelekezetének lelki épülését és izmosodását szivén viselő minden evangélikus és református magyar, ki a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot járatja, bizonyára osztatlan helyesléssel olvasta e Lap buzgó és szókimondó szerkesztőjének a folyó é. 15-ik számban megjelent vezérczikkét a két felekezetű hazai evangélikusok egyházi nagy gyülekezeteinek rendezéséről. \ Tisztelt szerkesztőnk jelzett vezérczikkében alaposan s tárgyavatottan kifejtvén az egyháziatlanságnak állandó tanyáivá, a vallástalanságnak valóságos melegágyaivá s a szocziálista és szektáskodó mozgalmaknak tenyészfészkeivé váló nagy népességű hazai református egyházgyülekezetek külön parokhiákra oszlásának esetleg önálló egyházközségekké alakulásának halaszthatlan szükségét, az ide vonatkozólag követendő szempontokat ós elveket is Szeremlei Sámuel ref. lelkész épületes és részletes javaslatának és Szinay Gyula egyházgazdasági elnök indítványéinak közlése mellett e Lap folyó évi 19. és 25-ik számaiban behatólag tárgyalja, egyúttal azon nyilt kijelentést téve, hogy ezen egyházi, hitfelekezeti s valláserkölcsi tekintetben nagyfontosságú kérdés irodalmi érlelésének előmozdítását maga és lapja részéről szívesen veendi. Ezen nyilatkozat által felhíva a felvetett kérdés érleléséhez csekély erőmhöz és vékony tehetségemhez képest hosszú életem alkonyán ón is hozzá kívánok járulni, remélve, hogy jelen szerény czikkemet a menynyiben benne némileg új eszmék és javaslatok is foglaltatnak, e lap olvasói felesleges hézagpótlónak, vagy épen szükségtelen elmefuttatásnak nem találandják. A vegyes nemzetiségű és nyelvű s egyszersmind rendszerint népesebb hazai városokban székelő egyházi gyülekezeteknek az egyháztagok anyanyelve szerint való felosztását s külön lelkészekkel és presbyteriumokkal, gondnokokkal és felügyelőkkel szervezett önálló egyházközségekké alakítását ág. hitv. evangélikus testvéreink már régebben czélszerűnek tartván, eredetileg egységes szervezetű több gyülekezeteiket külön és önálló kettős, sőt hármas anyaegyházakká alakították többnyire saját külön templomokkal is ellátva, nemcsak a lelkészi gondozásnak behatóbbá és sikeresebbé tétele, hanem a különböző nemzetiségű és anyanyelvű egységes egyházi gyülekezetek közt felmerült súrlódások, versengések, sőt villongások megszüntetése indokából is. így keletkeztek például Pesten a közönségesen úgy neveiett magyar, német és tót önálló evangélikus egyházak, a két előbbeni ugyan még ez idő szerint is közös templomával, de a magyar anyanyelvű egyház számára emelendő külön templom felépítése már csak megfelelő hely és idő kérdése, az e czélra összegyűlt jelentékeny pénzbeli alapítványok és hagyományok felhasználásával. így jöttek létre országunk vegyes nyelvű felsőbb és alsóbb részeiben az egy polgári községet, képező helyeken leginkább városokban fennálló külön német és tót evangélikus anyaegyházak is, a ma is nagyszámú vegyes nemzetiségű és két sőt három nyelvű de még jelenleg egységes szervezetű példás közösségű gyülekezetek mellett. De a különböző nemzetiséget és anyanyelvűséget mellőzve másfelől e tekintetben nálunk reformátusoknál kedvezőbb helyzetben vannak ág. hitv. evangélikus testvéreink, hogy köztök aránylag sokkal csekélyebb számmal találtatnak oly túlnépes, de egységes gyülekezetek, melyeknek deczentralizácziója a lelkészi gondozást és egyházi adminisztrácziót gátló nehézségek miatt czélszerűnek vagy már égető szükségűnek mutatkoznék. S néhány e tekintet alá esett túlnépes gyülekezeteik csak országunk tiszántúli részeiben egymás szomszédságában fordulnak elő, köztudomás szerint vagyonos egyházköz-