Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

számban nem erősbödött, de nem is fogyott, s legfeljebb Ausztriában neki is javára van a „Los von Rom" mozgalma. Abból azonban mi sem következik az ő jelentőségének ós jövendő missziójának megítélése tekintetében. Rövid 2 évtized nem elég arra, hogy ítéletet mondjunk arról a belső kath. reformmozgalomról, mely már is az egyházi tan és gyakorlat tekintetében egyaránt a megtisztulás s a megszilárdulás stádiumába jutott. Róma következetes negácziója meg ne vesztegesse tárgyilagosabb prot. ítéleteinket. Ha egyéb nem, úgy Róma türelmetlen fanatizmusa igazolhatná azt, hogy itt egy életképes hitet és szeretet hirdető és gyakorló evangéliumi ízű és hazafias irányú kath. reformmozgalommal van dolgunk. Mint ilyet meleg rokonszenvvel üdvözöljük, kellő érdeklődéssel kisérjük, a tőle a pápás jezsuita világuralommal szemben a katholiczizmusnak nemzeti alapon való szervezését várjuk és reméljük. Úgy legyen ! Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Lelkészértekezlet! közgyűlés. A felső-borsodi ev. ref. egyházmegye lelkészértekezleti közgyűlését nagy érdeklődés mellett folyó hó 5-én Edelényben nt. Vadászi/ Pál esperes elnöklete alatt tartotta, hol kevés kivétellel megjelent az egyházmegye lelkészi kara. Megjelent Ragályi Béla e. m. gondnok országgyűlési képviselő; továbbá megjelent Csík Dániel püspöki titkár, Papp Mihály tanító és Nagy Sándor körjegyző. Á „Jövel szent lélek" kezdetű ének elhangzása után Csat-ó János f.-nyárádi lelkész buzgó imában kérte Isten megáldó és megszentelő kegyelmét tanácskozásainkra. Elsőben Vadászy Pál esperes tartotta nagyszabású elnöki megnyitóját, melyben élénk színekkel festi a mai felekezetközi helyzetet, felsorolja teendőinket s lelkes szavakban hívja fel a lelkészi kart kötelessége teljesítésére s leteszi az elismerés virágaiból font koszorút a b. e. Tóth Menyhért 35 éves szilvási elhunyt lelkésztársunk sírjára. Miután a jegyzői kar Dakó Lajos borsodi lelkészszel kiegészíttetett, Szuhay Benedek az ötös bizottság nevében jelentette, hogy a bírálat végett kiadott „Konfirméicziói kis káté"-1 az idő rövidsége miatt együttes ülésben nem bírálhatták meg. Halasztást kér jövő ülésünkig; a mi meg is adatott. Majd Szuhay Benedek papi főjegyző tartott felolvasást. „Az egyházi adózás kérdésé"-ről. E dolgozat terjedelmesen foglalkozik az egyházi adóreform nagy fontosságú kérdésével. Bírálja az eddigi elhibázott munkálatot, a mely összeírás alapján nem lehet igazságosan megállapítani azt az összeget, a mi önerőnkből elő nem állítható s a mit jogosan lehetne követelni az 1848. évi XX. t.-cz. értelmében az államkormánytól. Sürgeti az új összeírást, az összes díjlevelek készpénzre való változtatását s az adóügyi albizottság kiterjesztését stb. . . E kérdést alapos megvitatás után úgy oldotta meg értekezletünk, hogy egy Simon József, Szabó József és Szuhay Bendek tagokból álló bizottságot választott s általok készített határozati javaslatot fogadott el, mely így hangzik: „Miután lelkészi értekézietünk a fellvasott munka és az eddigi gyakorlat alapján szentül meggyőződött arról, hogy a mai egyházi adózási rendszer és fizetési mód nem felel meg a jelen kor követelményeinek, mert ez nemcsak aránytalan, de igazságtalan, sőt elviselhetlen egyházi adóteherrel sújtja különösen a hazai kisebb gyülekezetek legszegényebb osztályát, miáltal a tőlünk való tömeges kitérés végveszedelemmel fenyegeti nemcsak a hazai protestantizmust, de ezzel együtt a törhetlen tiszta magyarságot is; miután lelkészértekezletünk szentül meg van győződve arról, hogy az eddigi kétféle összeírás alapján teljes lehetetlenség tiszta képben feltüntetni s igazságosan megállapítani azt, hogy mily óriási egyházi terhet viselnek az ev. ref. anyaszentegyháznak tagjai a legtöbb helyen s képtelen lesz kimutatni a konvent azt az összeget, mely mint köteles tartozás joggal követelhető az államkormánytól az 1848: XX. t.-cz. értelmében; miután lelkészi értekezletünk, most tartja elérkezettnek az időt arra, hogy minden régi lelkészi és tanítói díjlevél készpénzre való átváltoztatásával kapcsolatosan történhetik csak meg az egyházi adoreform igazságos és sürgős keresztül vitele, tisztelettel indítványozzuk: 1-ször azt, hogy a birtok és jövedelem aránylagos adó kapcsolatban a családfő- vagy személyadóval mindenkor osztályba sorozás alapján történjék; de ki kell mondani törvényhozásilag, hogy mennyi lehet az egyházi adó legnagyobb és legkisebb összege? hogy a mennyiben ez keresztül vihető nem volna, vagy elégtelen lenne, akkor az állami egyenes adó arányában bizonyos % (10, 20., 30., 40. 50,) állapíttassék meg, de a mely 50°/o~n

^l magasabb nem lehet. S ha ez így előállott, helyzet sem volna képes fentartani egyházainkat és iskoláinkat, az önerőnkből fedezhető hiány pótlására' követeltessék az 1848: XX. t.-cz keresztülvitele. 2-szor óhajtjuk azt, hogy legyen egész új alapokon való összeírás; legyen világos kérdőpont s rovatos ív, mely öleljen fel minden olyan egyházi épület fentartási és közigazgatási kötelezettségeket, a melyeket az egyházaknak eddig fizetniök kellett. Legyen felvéve a domesztika és, mint rendes egyházi adó. Legyen az adóügyi albizottságnak legkevesebb 10 tagja, hogy minden kerület érdeke kellőképen megóvassék, a mennyiben az eddig jól-roszul teljesített fizetési rendszer óriási eltéréseket mutat a kerületek kebelében. Legyen minden kerületnek külön irodája jól fizetett emberekkel, a kik életök bizonyos részét egészen az ügy keresztülvitelére s igazságos megoldására szentelhetik s a mi fő a viszonyokkal teljesen ismerősök. Legyen visszaadva az egyházmegyék értékelési joga a termények és szolgálmányok igazságosan való megbecsülésére nézve, hogy a mikor ez pontosan elkészül, ki tudja legalább mutatni főhatóságunk azt az összeget a m. k. kormánynak, a mi az 1848: XX. t.-cz. értelmében kövelhető az államtól. 3-szor óhajtjuk azt, hogy minden papi és tanítói dijlevélben foglalt nyers termény és szolgálmány épen az egyházi adóreform szerencsésebb és könnyebb megoldása tekintetéből készpénzre legyen változtatva. Ennek keresztülvitelére sohasem volt olyan alkalmatos idő, mint volt, a mikor népünk terhének könnyítéséről van szó. Itt eszközölje az irányítást a zsinat, a megoldást eszközöljék az egyházak, egy készítendő világos szabályrendelet értelmében! Yégül az egyház egyeteme gondoskodjék olyan, akár egyházi, akár polgári pénzbeszedő közegről, a kinek kezében legyen hatalom, hogy idejében és biztosan megkaphassák a belhivatalnokok jól megérdemelt fizetéseiket". E határozati javaslat megfelelő intézkedés végett fölterjesztetik az illetékes hatóságokhoz; felolvasónak