Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

megható szeretettel viseltetnek egymás iránt! Jó és balsorban el nem válnak; örömöt, bánatot'megosztanak; együtt munkálódnak, fáradnak, küzdenek. De ha valami fátum, mint a sziámi ikreket, természetellenesen összeforrasztaná őket, akkor egyik a másikat szabadságában — akaratlanul is — gátolná. Félő, hogy a békét viszály, a szeretetet gyűlölet váltaná fel. A reformácziónak két ilyen egymást szerető ikergyermeke a testvér prot. egyházak. Maradjunk meg ezután is az eddigi szép egyetértésben, testvéri szeretetben. Ez a mi erőnk, ez a mi fegyverünk, a melylyel győzhetünk egyedül!" Nekünk is ez a véleményünk. —r. —n. RÉGISÉG. A gömöri ág. h. ev. esperesség megalakulása és virágzása II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt 1703—1711-ig. Részlet Mikulik József: „A gömöri ev. esperesség története" czímű kéziratos művéből. (Folytatás.) C) Az esperesség szervezete, igazgatása. Ha valahol, úgy Gömörben köszönünk nagy vívmányokat a Rákóczy-felkelésben ontott vérnek. Miután esperességünk meghajolt a kor szabadelvű szelleme előtt és tétovázás nélkül szakított múltjával, rohamosan haladt a tökéletesség felé, miben az igazságos és a szó legszorosabb értelmében szabadelvű kormány mindenben elősegítette és a túlzásokba való eséstől megóvta. A protestáns elv csak e korban kezdett alkalmazást nyerni, az ág. h. ev. egyház csak e korszakban volt igazán szabad és a többi egyházzal teljesen egyenjogú. E tekintetben ma sem jutottunk oda, hol Rákóczy idejében voltunk,1

és azon szemrehányás sem ért akkor bennünket, hogy mint 1570—1596 és 1622—45-ig történt, szabadságunkat és hatalmunkat más hitűek elnyomására, kiirtására használtuk volna. Az esperesség szervezetét tekintve mindenekelőtt kiemelendő, hogy e korszakban a világiak joga az egyházban teljes elismerést nyert, 1704 óta már nem csak a lelkész, hanem a világi is székkel és szavazattal bírt úgy az egyes egyházakban, mint az esperességi gyűlésekben. Hogy mennyire új és szokatlan lehetett az egyházkormányzati jognak ezen kiterjesztése, már abból is kitűnik, hogy 1704-ben még a lelkészek külön és a világiak is külön tanácskoztak ós szavaztak és kevésbbé mult, hogy egy neme a két kamarális rendszernek nem honosult meg. Az egyszer kényszerűségből, számításból vagy jó tapintatból átengedett jogot később mindinkább kiterjesztették és végre a világiakat is az egyház és esperesség jogosult tagjainak tekintették, kik ezentúl minden gyűlésben részt vettek ós a lelkész mellé választott tisztviselők által az egyházak és az esperesség kormány-1 Példát mondjak ? a szuperintendens ekkor a r. k. püspökkel egyaránt az ország főpapjának tekintetett, ma ez másként van, a fejedelem tanácsában a prot. elem is, mint ilyen, képviselve volt, ma ez másként van, a fejedelem luth. lelkészt is tartott udvarában, ma ez másként van, stb. stb. zatát is kezökben tartották. így történt, hogy 1707-ben Lányi Pál rozsnyói lakost az esperességi tanácsba is beválasztották és hogy Rozsnyón 1709 körül úgy a magyar, mint a német egyháznak Lakatos András és Lányi Pál személyében külön — világi — felügyelője volt (Sexti 12—-14.). A fejedelem az elnyomott vallásszabadság visszaállítását is vette czélba, de a mellett minden törekvése oda irányult, hogy a felekezetek közötti súrlódásoknak békés úton vegye elejét és miután a többékevésbbé elfogult és uralomra törekvő lelkészek mérséklésére a világi befolyást használta fel, czélt is ért, mi által alapját vetette meg a tolerantiának, egyenjogúságnak, mely azután 1711—81-ig teljesen eltörültetvén az 1860 : 53, t.-cz. által sem volt egészen visszavarázsolható.1 Második körülmény, mely szintén ügyeimet érdemel, hogy az egyház megszűnt állam lenni az államban, amennyiben az államhatalom felügyelete alá jutott, de a nélkül, hogy önkormányzati jogától megfosztatott volna, így pl. az egyházak visszaállítása nem mint azelőtt maga az esperesség által erőszakkal és fegyveres kézzel „az erősebb hatalmával", hanem a kormány által egy, minden érdeket képviselő, biztosság közvetítésével történt. Az ág. h. ev. egyház a szövetkezett rendek tanácsában kellően képviselve volt és e képviselők a r. k. püspökkel és kálvinhitű főemberekkel egyenjogúak voltak és baj esetén akartak is, tudtak is, segíteni; másrészt esperességünk a kormány intézkedéseit a prot. autonomia alapján elbírálta és bonczkés alá vette, de — mint láttuk — némely részét kifejezetten el is vetette. Az esperesség szervezete e korszakban tehát lényeges változást szenvedett: 1. A rendes esperességi gyűlés úgy mint azelőtt György és Mihály napja körül, a rendkívüli pedig, ha szükségesnek mutatkozott — tartatott. Ezen gyűlést rendszerint a superintendens hitta össze; székkel és szavazattal jelen lehetett: a superint., és a többi tisztviselő, minden lelkész, minden nemes ember (mint született egyházi pártfogó) és az egyes egyházak képviselője (a biró vagy más kiküldött); a gyűlés hatásköre úgy mint azelőtt hatósági és bírósági tekintetben korlátlan és teljes volt úgy, hogy határozatait többé felebbezni és megmásíttatni nem lehetett.2 2. Az esperességi tanács (consistorium) 1707-ben 5 meghitelt tagból állott, a közgyűlés határozatait végrehajtotta és úgy hatósági, mint bírósági tekintetben az u. n. kis gyűlés 3

hatáskörével bírt, melynek határozatait azonban a közgyűlés meg is másíthatta. 3. A superintendensre az esperes teendőin felül csupán a lelkészek felszentelése és idővel a kishonti egyházak felügyelete hárult, más különben gömöri superintendens, akarom mondani esperes maradt. Tény, hogy 1707. aug. 22-ig a kishonti egyházakban semmiféle és 1 1706. febr. t6-án a szövetkezett rendek tanácsa által kiadott rendelet egyenesen meghagyja, hogy a világiak ügy a gyűlésekben, mint a lelkészek megvizsgálásában résztvegyenek. Kérdés : nem volt-e az más esperességben már régebben behozva ? nem szólt-e ezen rendelet csupán és kizárólag a gömöri esperességnek, a hol — mint láttuk — 1704-ig majdnem teljes hierarchiát találunk? 2 Igaz ugyan, hogy Unbehaum Mihály rozsnyói német lelkész az esperesség 1707. decz. 14-én kelt büntető határozatát a fejedelmi udvarhoz felebbezte, de ezen eljárása nemcsak előre is helytelennek mondatott és megrovás alá esett, hanem jóllehet panasza felsőbb helyen alaposnak találtatott, hívei mégis megfizették érte a 3 aranyat, melyben öt az esperesség elmarasztalta. Az esperességi gyűlés ilyen hatásköre mellett a superint. csak esperesnek képzelhető és így abból is világos, hogy tiszai superintendentia akkor még nem létezett. s A közgyűlés alatt rögtönzött kisgyűlés, értekezlet (enquet) értendő, mely nem annyira határozni, mint inkább véleményt adni. javaslatot tenni van hivatva.