Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

ezentúl is csak igen kevés befolyása volt, tény továbbá az is, hogy a heves-nánási egyház csak 1709-ben, a borsod-arnóti csak 1709 körül és a szirma-bessenyői csak 1720 körül lépett a gömöri ág. h. ev. esperesség kebelébe 1

a többi egyházak pedig már superintendensek alatt állottak és végül tény az is, hogy Gömörben — és a fent elősorolt egyházakban — a superint. külön hatóságot nem képezett, oldala mellett sem valami külön tanács, sem e kerületi tanács nem létezett; a Szepességben, Sárosban és más megyékben pedig más superintendensek működtek.2

Ily körülmények között nem értem, hogy lehet a tiszai ág. h. ev. superintendensek sorát Bodovinus Andrással megkezdeni, holott egyrészt úgy a Szepességen, mint a tiszai kerület más megyéiben már régebben — 1610 óta — voltak superintendensek és pl. Zabeler Jakab úgy 1699-ben, mint 1709-ben „bártfai lelkésznek és több megye (Sáros, Zemplén, Abaúj, Szepes) superintendensének irta magát (Szentkereszti 166; Sexti 1—2- 1.), másrészt a tiszai kerület szervezése és az első tiszai superintendens választása csak 1741-ben történt. 4. Az esperesség többi eddig is alkalmazott tisztviselőihez még egy aljegyző és egy pénztárnok (fiskális) járult3

Bodovinus, mint superintendens is gömöri esperes maradt, mig Saárossy János idejében Sexti A. jolsvai lelkész viselte ezen évenként választás alá esett hivatalt. 5. Az egyház egyes lelkészei e korszakban első, de nem kizárólagos tagjai voltak az esperességnek és egyházuk kormányzatát is a hivek többségével megosztani kényszerültek; tekintélyűk azonban az által is csak gyarapodott, a mennyiben a hivek már most nem parancsoló uraikat, hanem vezetőiket látták bennök és a nép a tudtával és beleegyezésével is hozott határozatoknak sokkal jobban felelt meg, mint ezelőtt, mikor a lelkész nem a többség véleményére, hanem a „hagyom és parancsolom "-féle indokra támaszkodott. A lelkész különben élethossziglan választatott és övegyének a fizetés negyedrésze biztosíttatott (Szent. 319. és 385. 1.). 6. A hivek rendszerint képviselet útján gyakorolták jogaikat az egyházban; ott hol, mint pl. Dobsinán, az egész lakosság ev. hitű volt, az egyházi hatóságot az évenként szabadon választott városi elüljáróság, illetve annak feje a városi biró kezelte és így történt, hogy a biró a legújabb időkig egyszersmind egyházi felügyelő, a városi gazda (Vornmnd) pedig egyszersmind egyházi gondnok (pénztárnok) volt, míg a mai presbyterium (egyházi tanács) jogait a György napján egybegyűlt közgyűlés 4

gyakorolta; hol azonban az elüljáróság más hiten volt vagy részben más hitűeknek is köszönhette hivatalát, ott az egyházi hatóságot a hivek közgyűlése és a többség által választott felügyelő (egyházfi) gyakorolta. így történt pl. Rozsnyón, hol nemcsak azért, mert a városi tanács ez idétt jó részben r. k. volt, hanem azért is, mert a magyar és német lakosság féltékenyen őrizte állását és egyesülésről hallani sem akart: külön gyűlésezés és külön képviselet vált szükségessé. Hogy 1 Ezen egyházak aztán úgy mint hajdan a Tornamegyében fekvő hárskúti a gömöri esperességhez tartoztak és esak mint ilyenek voltak a gömöri saperintendensnek alárendelve. Több hevesi — szolnoki — borsodi — nógrádi egyház pedig 1781-ig a gömöri esperességhez nem tartozott és így nem értem, hogy állítani, mikép Bodovini vagy Saárossy ezen megyékben is superint. lett volna! 2 Bodovinus és Saárossy tehát pusztán gömöri/ ill. kishonti superintendensek vottak. 3 Első pénztárnok volt Zsirkó Jakab szlabosi lelkész 1708 óta, ezelőtt a pénztáros maga az esperes volt. 4 Ezen közgyűlésen a városi közönség minden nagykorú férfitagja megielenhetett és befolyását úgy az akkor megejtett tisztújításnál mint világi dolgokkal tárgyalt egyházi ügyek elintézésénél érvényesíthette. a nemes ember született egyházi pártfogónak tekintetett és mint ilyen egyházának és esperességnek kiilön jogosult tagja volt, már fentebb említettem. Az alapot, melyen egyházunk kormányzata most nyugszik e korszakban vetették meg; az ezentúl bekövetkezett üldözéssel és jogfosztással már nemcsak a békeszerető lelkész, hanem a harczedzett, befolyását a megyegyűlésen úgy, mint az országgyűlésen érvényesíteni képes világi ember is szállott ^szembe és (-az autonomia alapján hozott határozatnak többé nemcsak az ördöggel, pokollal és más elhasznált dologgal fenyegető lelkész, hanem a híyek józan többsége is szerzett érvényt. És miután ezen alapot II. Rákóczy Ferencz-féle felkelés teremtette annak köszönjük azt is, hogy a hitújítás gyönyörű épülete 1711—81, mikor azt a csendes üldözés láthatatlan keze döngette és aláásta, össze nem omlott! D) A közoktatás. Esperességünk az iskolák ügyét e korszakban sem hanyagolta el és miután a lelkészi hatalom a tanítóval szemben csökkent és utóbbi már most a világiak támogatására is számíthatott: a tanítói állás régi alárendeltségéből kivetkőzött, önállóbb és függetlenebb lett. Legnevezetesebb iskolák voltak e korszakban: Rozsnyón, S.-Gömörön, Dobsinán, Csetneken és Jolsván; de azonkívül minden falu is tanítóval bírt, kinek az esperes igen zokon vette, ha „kevés" tanítványa volt így történt pl. Restéren, hol az egyházlátogató superint. 1706 május 5-én üres iskolát talált, „miután a tanító inkább az iskolán kivül volt elfoglalva'4

(quod magis extra quam intra scholam haereat, Péczeli 304. 1.) és így deákja nem is lehetett,1

mely okból a lelkésznek meghagyatott, hogy hetenként legalább kétszer nézzen be az iskolába; — hasonló történt 1707. nov. 10-én Budikfalván, hol azonban a hívek dorgáltattak meg azért, hogy nem kedvelték a tudományt (Péczeli 330. 1.); Dobsinán 1706. május 8-án két nagy tanteremből és a tanító-rector számára épült külön helyiségből2

állott az iskola, melyben megtartott theologiai és grammatikai vizsga kitűnően sikerült (Peczeli 309—310. 1.). Jolsván 1707. febr. 9-én a két tanító (Fabri András és Belicza Mátyás) szintén szép előmenetelt mutatott ki, ugyanakkor Chisnó és Lubenyik községe ugyancsak kikapott, hngy a Homonnay Mária 3

által a jolsvai iskolának hagyományozott malomjogot 3 év óta ^magok élvezték (Péczeli 321. 1.). A kérdésre: mit "és hogy tanítottak ez idétt az iskolában? egy Missovitz Mihály rozsnyói tanító által 1707-ben színre hozott „vígjáték" válaszol, mely mellett: 5 nagyobb deák, 9 szónok, 14 fiatal szónok, 8 költő, 8 sintaxista, 7 fiatal sintaxista és 49 grammatista és principista működött közre (Klein Nachtrichten II. kötet 132—4. 1. 1789. Leipzig—Buda), mely adatokból az is 1 A superint. t. i így gondolkozott: a jó tanítót falu helyen is felkeresi az ifjúság, következőleg esak hanyag és rosz tanító, kinek tanítványa nincsen! 2 A reetor t. i. az elemi oktatásra csak felügyelt, míg tisztében a közép és magasabb tárgyak előadása állott. Ezen előadás a régente is „alumneum" nevezet alatt előforduló külön helyiségben történt, hol bármely korú egyén személyes érettsége és képességéhez mért kiképeztetésben részesült; ezen alumneumból fejlődött kedvező körülmények között — a dotátiók és más anyagi támogatás mellett — a gymnasium, lyeeum és collegium. 3 Utolsó felemlítése a nagy névnek akkor történt, ezentúl a hálás utókor Homonnay Mária emlékét megőrizni sem tartotta érdemesnek !