Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

t letesebb világításban, de közelebb hozva, mintegy a saját érdekünkbe kapcsolva at

magában merő idegen anyagot is, mely rá nézve ekkép kétszeresen lebilincselővé válnék. Mennyivel jobban méltányol az ember még egy „Iphigenieu

-t is, ha tudja, hogy a benne nyilatkozó szellem mily nagy hatással volt egy nagy magyar író pályájára! Azonban a magyar gyermek a németet még mindig a németért — meg legfölebb a közös ármádiáért — tanulja, holott mindent a magyarságért kellene tanulnia. És ott van a latin, a görög, annyi keserűségnek okozói. Mi minden lehetségest és lehetetlent előadunk ebből a két tárgyból, le egészen az antik saru talpának a vastagságáig; de a sok tankönyv-író közül aligha jutott eszébe valakinek, hogy görög vagy latin könyvét a magyar érintkezések föltüntetésével szerkeszsze. Azt hiszem, rá kell szánnunk magunkat e lépésekre és sok más hasonlóra. A nemzeti érdekek, a nemzeti hagyományok vastagabb és finomabb szálainak át meg át kell fonniok az összes anyagot. Az exact tudomány megelégedhetik igazságainak tiszta kristályosságával: a nevelőoktatásnak mindig valamelyes színének kell lennie — és ebbe az új tantervnek minden jelessóge mellett is sok még a tennivalónk. A jövő bizonyára sok mindenen fog változtatni. Részemről azt sem tartanám csodálatosnak, ha kimondanák, hogy az ókori történelem a vallástan és klasszikus nyelvek és irodalmak kapcsolatában taníttassék: a gondolat mindenesetre jobb, semmint első pillanatra tetszik. De ez itt mellékes: reánk nézve a fő, a tantervnek olyan alkalmazása, mely a nemzeti szempontot mindenben előtérbe állítja. Oly nagy szükségünk van nemzeti karekterünk erősbítésére, hogy semmi használhatót sem szabad számon kivül hagynunk. A jövő nemzedékének mindezt magyar nemzeti szempontból kell látnia és mérlegelnie, mint az angol, német és franczia cselekszi. Részemről még az építő stíleket sem tanítanám idegen példákon, hanem hazaiakon és csak aztán térnék át az idegen alkotások bemutatására, hogy növendékem e részben is mintegy a saját, jól ismert ősi házából nézzen ki a nagyvilágba, mely fényesebb talán, de az ősi fészeknél soha sem melegebb és kedvesebb. Annyi bizonyos, hogy így világosabb és közvetlenebb képet lehet mindenről nyújtani és a fiatal elmében kevésbé szülemlik meg az az alaktalan khaosz, mely a túlterhelésnek — ha van — egyik fő-fő okozója, ós másfelől jóformán minden nyert ismeretet a magyar faj és nemzet életének egy-egy mozzanata szentel meg és tesz a fiatal lélekben gyümölcsözőbbé. Oly eredmény a melynek érdekében érdemes lesz kissé gondolkodnunk. Dr. Horváth Gyrill. BELFÖLD. Lap szemle. A Sárospataki Lapok 10-ik száma dr. Jüdös István reflexióit közli, Mocsáry Lajos nagy feltűnést keltő brosúráját illetőleg. Egyáltalában nem tartja sötéteknek azokat a színeket, a melyekkel Mocsáry a magyar prot. egyház helyzetét megfestette, s épen ezért a tekintetben is Mocsáryhoz csatlakozik, hogy a menekvés nem az erőtelen sopánkodásban és könyörgésben lehet, hanem, ha kell, a harcz bátor megvívásában. „Mi protestánsok — úgymond — ne legyünk a protestantizmus ellenségei, se politikából, se alkalmazkodásból, se a kormányok kedvéért, se az ellenség dogmái iránt való tiszteletből". A lap további része a közoktatásügy képviselőházi vitájáról és a konvent üléseiről ad tudósításokat. A 20-dik szám arra a cselfogásra mutat reá, a melylyel az ultramontán „Magyar Állam" a vegyesházassági reverzális adatokat a világ elé tárja s egyenesen azt akarja elhitetni, hogy nem a protestánsok, hanem a római katholikusok veszítenek ezen a réven. Helyes rámutatni arra a ravaszságra; de bizony ez nem segít rajtunk. Mi fájdalommal tudjuk, hogy a vesztesek csak mi vagyunk. Épen azért jobb volna, ha hagynánk, hogy ellenfelünk csak hadd kombinálná a statisztikai adatokat, úgy a hogy neki tetszik, mi pedig ott állanánk igazán ellene, a hol kell: az egyességek megkötése terén. Itt azonban még mindig nem teszszük meg azt, a mi erőnktől tellenék. Az iskolai rovatban Szombathy László a népiskolai vizsgálatokról értekezik, czikkét folytatja még a következő számban is. Az évvégi vizsgálatokat megtartandóknak itéli; a félévieket azonban, mivel az első félév a későn kezdődő tanítás miatt csonka s így benne a tananyag kellően fel nem dolgozható, eltörlendőknek véli. A vizsgálatokon a szakfelügyelet behozását, javasolja. A 21-dik szám vezető czikke XIII. Leó pápa végrendeletszerü encziklikáját veszi bonczkés alá. Erélyesen utasítja vissza annak a protestantizmusra szórt vádjait, s mutatja ki egyéb állításai tarthatatlanságát. Ugyanez, valamint a megelőző és következő szám közli Czinke Istvánnak a próba énekes könyvről irt bírálatát, a mely oda konkludál, hogy ne teljesen új éneket igyekezzünk népünk kezébe adni, mert az a különben is lanyha egyházi életnek még nagyobb lanyhulását vonná maga után hanem csak a meglevőt reformáljuk. A 22-dik és a következő szám Kun Bertalan püspök évi jelentését^ közli, a mely megemlékezik az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának és a zsinatnak nagy kérdéseiről is; nagyobbára abban a szellemben, a hogy konvent ezeket a kérdéseket tárgyalta. Az egyházi életet nem nézi oly pesszimisztikus szemekkel, mint mások s azt a reményét fejezi ki, hogy ha autonómiánk ' sérelme nélkül segíthetünk szegénységünkön s törvény által biztosított államsegélylyel népünk terhén könnyítve lesz;