Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

BELFÖLD. Gyurátz Ferenez az 1848: XX. törvényezikkről. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület f. évi július hó 16-án tartotta meg Sopron sz. kir. városban évi rendes közgyűlését. Ezt megelőzőleg azonban már kezünk között van az egyházkerület érdemes püspökének terjedelmes jelentése, a melyből különös figyelmet érdemelnek: a püspök nyilatkozata az 1848: XX törvényczikkről és azon adatok, a melyek az egyházkerület belső életére vetnek világosságot. Az 1848: XX. t.-cz. életbeléptetése tárgyában megindult mozgalom nagyon helyesen erős hullámzásban tartja a hazai prostáns egyházakat és egyházi hatóságokat. Az évszázadokon át teljesen önerejére hagyott, s a legerősebb elnyomatási kísérletekkel szemben is mindig diadalmaskodó magyar protestáns egyházak a magyar nemzeti állam és kultura megerősítése, felvirágoztatása és konszolidálása közül annyi érdemeket szereztek maguknak, kogy ma, a midőn önfentartásukat és önkormányzatukat a saját erejükön csak a híveknek igazán csodás áldozatkészségével tudják nagy nehezen financzirozni, méltán, jogosan követelhetik az államtól, hogy terheik egy részét levegye vállaikról és autonomikus szervezetük és jogaik teljes épségben hagyása mellett oly segélyre számíthassanak, a melylyel legégetőbb szükségleteiket kielégíthetik. Ily szellemben nyilatkozik a dunántúli ág. hitv. egyházkerület nagyérdemű püspöke is az 1848: XX. t.-cz.ről a következőkben: „Az 1848: XX. t.-cz. betűszerinti végrehajtását nem kívánjuk annál kevésbbé, mert ez csak az összes egyházi javaknak — s így a mi egyházunknak is szekularizácziójával volna eszközölhető s egyszersmind az autonomia bukását is maga után vonná. — De igenis óhajtjuk annak szellemében a méltányos részesítést az államsegélyben. Az állam által a múltban dús javadalmakkal ellátott egyházak mellett a hitüldözések korából sok szomorú emlék mellett csak szegénységet örököltek a prot. egyházak s az újabb időkben mindig súlyosabb anyagi helyzetbe jutottak. — A korszellem s az országos törvény is folyton több és több áldozatot követel tőlünk a közművelődés terén. Az egyház s intézményei fentartásánál a szükségletek egyre szaporodnak, másfelől az állami, megyei, községi adók nagyon is lekötik a honpolgárok anyagi erejét és midőn azt látjuk7

hogy igen sok helyen a liivek az állami adónak 60, 100, 150%-át is fizetik egyházi adó fejében: be kell vallanunk, hogy itt már a terhet tovább emelni nem lehet. Segélyforrások hiányában egyenetlen versenyre vagyunk utalva a gazdag javadalmak birtokában levő egyházakkal. Nem ugyanazon elbánásban részesülnek javadalmazás tekintetében a protestáns egyházak, mint mások. Önként felmerül a kérdés: miért'? Talán kevesebb buzgalommal s eredménynyel munkálkodnak a haza érdekének szolgálatában? Egy ország hatalma, tekintélye, jóléte a legszorosb kapcsolatban van népének erkölcsiségével, míveltségével, az egyénben rejlő tehetségek kiképzésével. Itt az egyházak annyiban működnek hathatósan közre, a mennyiben a vallásosságot ápolják, intézeteik által a mívelődés útját egyengetik, a lelki tehetségek kiképzését a szegényebb osztály gyermekeire nézve is lehetővé teszik. A prot. egyházak a kinyilatkoztatott ige hirdetésével azon hitet élesztik, a melyet Krisztus hagyott szent örökségül evangéliumában, a magasztos elvek e kimeríthetlen kut-1 fejében. A Megváltó életében a megvalósult eszményre mutatva szilárdítják a tiszta erkölcsi élet alapköveit. Történeti tény, továbbá, hogy a prot. egyházak munkásságával párhuzamban emelkedett az iskolák jelentősége. A protestánsok áldozatkészsége a tanintézeteknek önerejükből alapításánál, fentartásánál buzdította versenyre a nevelés terén a más felekezeteket is. A prot. iskolák által felmutatott eredményből ismerte fel az állam is a népnevelésnek az egész társadalomra kiható fontosságát. Egyházunk még a hatalom által elnyomva is lankadatlan hozta az áldozatot a nevelés oltárára, megtett mindent, hogy értelmes felvilágosult, hasznos polgárokat nevelhessen a hazának. Terjesztette a míveltséget s hiven ápolva a lelkesedést az eszmékért, lángolásban tartotta a hon- és szabadságszeretetet. És hogy annyi ostrom daczára megmaradt a nemzet alkotmánya, új életre kelt az elaltatott nemzeti önérzet, visszanyerte jogát a külbefolyás által kiirtásra ítélt magyar nyelv, felvirágzott a magyar irodalom, folyton gyarapodott a nemzet szellemi kincstára : mindezért tagadhatatlanul sokat tett az a szellem, melyben a prot. egyházak munkálkodtak, az az öntudatra, önállóságra nevelés, melynek Ők képviselői s védelmezői voltak. így joggal számíthatnak ők is az államsegélyben részesítésnél méltányos, igazságos eljárásra. Vannak ugyan már törvények, melyek a középiskolák segélyzéséről, a lelkészi évdij, a tanítói fizetés kiegészítéséről s korpótlékról intézkednek, azonban az 1848: XX. t.-cz. határozatának figyelmen kivüi hagyásával ezek rendezésénél nem lettek a prot. egyházak megkérdezve s az ezen czímeken nyert államsegély autonomiánk jelentékeny csorbulásával van kapcsolatban: az önkormányzati jognak mintegy ára. Egyetemes egyházunk évenként 100,000, egyházkerületünk a fokozatos emelés folytán jelenleg 30,000 koronát nyer elszámolás feltétele mellett az állami pénztárból. Ez azonban csak a kormány ezidő szerinti intézkedése, törvény útján nincs biztosítva és aránytalanul csekély, úgy hogy híveink egyházi teherviselésén semmi könnyítést nem enged. Tovább is apellálnunk kell a szentesített törvényre és zörgetnünk ennek szellemében egyházunk segélyzésének fokozásáért. Újítsuk meg a felterjesztést az egyházi közigazgatási államsegélyért oly értelemben, hogy ez az egyházak meghallgatásával, autonomiánk további sérelme nélkül mielőbb megállapítva folyósíttassék. Ha ezen törvényes és méltányos óhajtásunk teljesül: akkor reménylhető, hogy híveinknek már-már elviselhetlen egyházi adó terhén könnyíthetünk." Különös figyelmet érdemelnek azok az adatok, a melyek az egyes egyházak beiéletére vonatkoznak. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület lelkészei megértették az idők jelét, s a mint a püspöki jelentés igazolja, a nyilvános, házi- és gyermek-istentiszteletek, a belmissziói munkálkodás, az iskola és hitoktatás mezején oly erővel buzgólkodnak, hogy az egyházkerület beléletének képe évről-évre kedvezőbb. Az egyes egyházakban majdnem mindenütt felelevenítették a házi istentiszteleteket. A szeretetmunkásságot gyakorló egyesületek szaporodnak, a vallásos iratokat erősen terjesztik és a nép szívesen olvassa azokat. Tiz egyházmegyében 41 egyház rendszeresítette a gyermek-istentiszteleteket, 49 egyházkösségben van