Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
templomi énekkar, 12-ben ifjúsági, 72-ben nőegylet, 31 egyházban tartanak rendes vallásos estélyeket, 98 lelkész vezet belmissziói munkásságáról naplót, 88 iskolában a helybeli lelkészek végzik a hitoktatást és van az egyházkerületben 121 iskolai könyvtár. Milyen felemelő lenne, ha a mi egyházkerületünkben is legalább ily mértékben felkarolnák a belmissziói intézményeket! M. J. MISSZIÓÜGY. Egy falusi lelkész naplójából. (Folytatás.) A másik hasznos, de inkább a nép javára szolgáló intézmény, illő körültekintés és szigorú kezelés és, de csak mérsékelt természetbeni kamat mellett: a kölcsön magtár, mely a nép szükségletéhez van alkalmazva. Öszszel bevenni, tavaszszal kiadni. Ha azonban nem a segitós, hanem a kamatozás áll előttünk s nagy kamatra dolgozunk, akkor a takarékmagtár a népre nézve nem előnyös, hanem hátrányos intézmény. Juthra menetelem alkalmával személyesen megkeresvén az egyeseket, a takarókmagtárat hamarosan lábra állítottam, de a 5 /i0 o"tóli kamatozás mellett; majd a kölcsön-buzamagtárt is megalkottam, de már ezt csak 1 0 /i0 o"tóli kamatozás mellett. Sőt tapasztalva a nagy kamat hátrányos és öldöklő hatását, eljövetelem alkalmával kimondottam, hogy az előbbi rozs 1 5 ^0 0 -tóli, az utóbbi pedig 1 0 J10( ) -tóli mellett kezelendő; melyet a presbitérium szállíthat, de nem emelhet; egyebekben a megerősített alapszabályok a döntők. Hogy mikép kezeltetik, nem tudom; de a köicsön-magtárt, jó és lelkiismeretes kezelés mellett, mint egyik hasznos kútforrást ajánlhatom lelkésztársaimnak. Igen természetesen azok megalapíthatásánál, nemkülönben a kezelésnél is, a papnak kell előljárni és szigorúan fel kell a kezelésre ügyelni. Az aratásnál, a nádverésnél, sőt még a halászatnál sem lehettem tétlen néző; mert hát a személyes vezetés és jelenlét feltétlen szükséges. Csak az egy baj van vele, hogy azt a kanapéról nem lehet végezni, s néha némi kis személyes kellemetlenségekkel is jár. Egyiketmásikat néha meg is kell büntetni, s a zúgolódóknak sokat meg kell bocsátani, tőlök elhallgatni. Sajnos, hogy ezen biztos kútforrás igen kiapadt, s más után kell ott is nézni. S azt hiszem, nem is kell mondani, hogy mind az sok fáradsággal, s önmegtagadással járó dolog volt. Hogy többet ne mondjak, 1882-ben a siói halászatot én birtam, azon kikötéssel, hogy a tulajdonosnak a vadászathoz szükséges hajókról és hajóhajtó emberekről gondoskodjam. Elvállaltam, mert benne népem boldogulhatásának eszközét láttam. A magam személyes mulatságára és hasznára a legjobb és legnagyobb részt fentartattam, a többit 32 emberemnek ingyen oda adtam, azzal a kikötéssel, hogy a mikor szólítom Őket, annyiszor és a mennyiszer, hajót hajtani kötelesek, mit ők örömmel tettek, mert nagy urakkal lévén dolguk, mindig busás borravalóban részesültek. S a halászat is nem megvetendő mulatság volt; de hát ettől el is tekintve azon különös szerencse ért bennünket, hogy szeptember havában a Siót lefogták s az összes halállomány a Sió medrébe szorult, oly nagy mennyiségben, hogy önkéntelen Péter apostol halászata jut eszembe. Ekkor a hal mázsája 27 frt volt; másnap 12, harmadnap már sehogy sem vették meg. Én magam, a mit 2 óra alatt kézzel fogtam, azért 150 pengő forintot kaptam. Látva a nagy isten áldásának veszedelmét, mely még betegség csirájává is lehet, senkinek semmit nem szólva fölmentem Siófokra, telegrafiroztam Pestre, majd Bécsbe, a hal nagykereskedőknek, felajánlva nekik 2-3 ezer métermázsa halat. Majd e közben a helybeli hal ászbérlő vei is érintkezésbe léptem, a kivel, miután a beszolgáltatandó mennyiség meghatározása nélkül mázsáját 10 írtjával beváltani magát velem szemben írásban kötelezte, a szerződést olyképen megkötöttem, hogy azoktól, kik az én halászaim és mindazoktól, a kik tőlem a vitt halról igazolványt visznek, a halat 10 írtjával átvenni köteles. Ezenkivül fölajánlott nekem minden mázsa után egy forintot mint közvetítési díjat, a melyet, a mint ő rnondá levon az embereimtől, fizetvén azoknak csak 9 forintot. Ez ajánlatot én el nem fogadtam, azt tartva, hogy dolgozzék a pap, de ne üzérkedjék; dolgozni nem szégyen, de üzérkedni papnak nem szabad. Estve elindítottam saját s embereim halmennyisógét. Esti 9 órától reggeli 9 óráig megtöltettem hallal a bérlő 40 öl hosszú s 40 öl széles jégvermét fél öl magasságban. S ez így folyt öt nap, a mi alatt szüntelenül csak bizonyságlevelet írtam halászaim, s a többi zavartalanul halászó egyébb juthi embereknek, sőt a marosiaknak és szabadiaknak is ; mert a ki tőlem nem vitt czédulát, annak a halát, kivált az első napokban, vagy egyáltalában nem, vagy csak 1—2 írtért vették meg. Az Isten áldása oly mérvű volt, hogy némelyik ember 7—800 frtra is dolgozott; én azonban egy fillért sem kaptam, mert a czédulaírásért mit sem fizettek. S ezt bizony nem ostobaságból, hanem népem java iránti jóakarattal tettem. Majd nehéz szívvel tapasztalnom kellett azt is, hogy mind nehezebb a juthi papnak élni, részint a sok (talmi) jóbarát és sok víz miatt. Az 1873—1877-dik években a talajvíz az úgynevezett hosszú dűlőt elöntötte a hol a tanítónak |három, a papnak 5 hold konvenczió földjéből 5 hold teljesen víz alá került s azt tiz évig megfeküdte. Hogy mégis élhessünk, az elődöm által kivenni szándékolt közlegelői illetőséget, a nép minden fenyegetése és ijesztgetése daczára is kivettem, annak vizmentesíttetésót is kieszközöltem Azt hiszem, hogy utódom nem átkoz meg érte. De hát ez még mind nem volt elég. A lelkésznek és tanítónak 5 hold konvenczió földje évek során víz alatt feküdt; ezt minden áron vízmentesíteni óhajtottam. Megmozgattam fűt-fát; de sem a nagy károsodás, sem annak bizonyítása, hogy a víz lemegy, nem használt. Híveimnek csak egy kis része volt az, a mely kikötésével annak, hogyha a víz tisztán el nem megy, akkor egy krajczár költséggel sem járulnak hozzá, nem ellenezte. De ez sem segített. Végre is teljesen a magam felelősségére kellett az ügyet tovább vinnem. Kimentem, fölmértem, megállapítottam a víz és lejt mélységét és magasságot, s mikor meggyőződtem, hogy a víz elmegy egy mérnök jóbarátomat kihoztam, s ő is után mérte. Mikor ő is siker ülhet őnek mondotta, beadtam kérvényemet a munkálat megkezdhetésére és a szükséges kisajátíthatásért. Végre két évi utánjárás után megjött a kisajátítási engedély. De ekkor meg pénz kellett. Nagy nehezen ezt is szereztem. Hozzá fogtam a munkához, s itt részletesen el nem beszélhető fáradságok és méltatlan háborgatások között már be is végeztem. Már azon évben óriási répa- és szénatermés lett a felszabadított területen. Mindamellett nem akadt híveim közt csak egy is, a ki azt mondta volna: jól tett magával, de velünk is a pap; csupán a tanító, ki azon évben 5 baglya szénát kaszáltatott, jött át hozzám azzal, hogy
