Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
A tárgysorozat rendjén ezután Földvári/ László váczhartyáni leik. olvasta fel emlékezését Szánthó János kosdi lelkészről s az egyházmegye volt espereséről. Az igen szépen, nagy rokonszenvvel írt emlékezésből egész világosan s teljesen hűen domborodott ki a boldogult alakja és jellemképe, azzal a puritán egyszerűséggel, határtalan becsületességgel, jószívűséggel, szeretetteljességgel, mely őt életében annyira jellemezte és mindenek becsülésének, szeretetének tárgyává tette. Az értekezlet, hálás köszönetet mondva az írónak, elhatározta, hogy az emlékezést egész terjedelmében felveszi jegyzőkönyvébe és az egyházmegyei gyűlési jegyzőkönyvben kinyomatja, hogy azok is olvassák, a kik nem hallhatták * E kegyeletes megemlékezésen kivül az egyházi adózás rendezésének kérdése volt az értekezlet másik fő tárgya, a melyet Hamar István theol. tanár vezetett be szabad előadásban. Reá mutatott azokra az alapelvekre, a melyek mellett, szerinte, az adózás reformjának kérdése sikeresen meg volna oldható, Előadása végén a főbb elveket határozati javaslat alakjában terjesztette elő, azokat, néhány hozzászólás után egész terjedelmükben el is fogadta az értekezlet, kimondván, hogy határozatait, figyelembe vétel s esetleg részletesebb tárgyalás végett felterjeszti az egyházkerületi egyházi értekezletre. A javaslat alapján hozott határozatok a következők : Kimondja az értekezlet, hogy: 1. az egyházi adózás rendezését a legsürgősebbnek tartja, s kiváltja, hogy ez a fontos és életbevágó ügy a legközelebb összeülendő zsinaton megoldassék. 2. Az adózás rendezése legelső sorban a saját erőnk arányos felhasználásával és a mostani, helyenként elviselhetetlen adóterhek leszállításával történjék. 3. E végből szükséges, hogy ne csak az adóterhek összege mutattassák ki, hanem az is, hogy az egyes egyháztagok adóterhe miként aránylik teherviselési képességükhöz, illetve, hogy egyházi adójuk állami adójuknak hány %-át teszi. A terhek felszámításánál az egyháztagoknak minden néven nevezendő terhei felszámítandók, bármily forrásból származzanak is azok. 4. Állapíttassák meg a zsinat által az egyházi adózásnak az egyetemes egyházra nézve kötelező maximális %"a i a melyen felül, sem az évi rendes, sem a rendkívüli szükségletek előállításánál senki sem terhelhető. Az adózás perczentjének megállapítása, a maximális °/o határán belől az egyes gyülekezetek autonomikus jogául hagyatik fenn. 5. Mondassák ki a zsinat által, hogy az egyházi adózásnak két ága legyen; az egyik a személyi vagy fejadó, a másik a vagyon- vagy jövedelemaránylagos adó. A személyi vagy fejadó az összes egyházi adóknak * A szép emlékezés megérdemelte volna, hogy még szélesebb körben is olvashassák ; szerző azonban — sajnálatunkra — nem volt hajlandó a kéziratot rendelkezésünkre bocsátani. Szerk. egy bizonyos hányada legyen. Megállapítása az egyes gyülekezetek autonomikus joga; az azonban, hogy ez adó mely életkornál kezdődik, a zsinat által, törvényhozásilag, egyetemlegesen állapítandó meg. A vagyonvagy jövedelemaránylagos adót, a gyülekezetek által, a maximális adóperczent határán belől megállapítandó % szerint azok fizetik, a kiknek állami adó alá eső vagyonuk vagy évi jövedelmük van, nem vétetvén figyelembe azok a kedvezmények, a melyekben az állam és a községek az adózás tekintetében alkalmazottaikat részesítik. A vagyon- vagy jövedelemaránylagos adónak gyülekezetenként megállapított perczentje egyetemleges minden gyülekezeti tagra nézve, bármekkora legyen is vagyona vagy jövedelme. 6. A személyi és vagyon- vagy jövedelemaránylagos adózás rendszere szerint, a maximális adóperczentet véve alapul, összeszámíttatván az egyháznak minden néven nevezendő egyházi, iskolai, közigazgatási és kulturális szükségei, a magunk erején nem (fedezhető öszszeg az államtól kérendő, az 1848 : XX. t.-cz. szellemében, 10 évről 10 évre törvényhozásilag megállapítva; úgy azonban, hogy a nyerendő dotáczió egyházunk autonómiáját ne csorbítsa, s azt az egyház, a saját maga által törvényhozásilag megállapítandó módozatok mellett szabadon használhassa, az államnak csupán a jus supremae inspectionis hagyatván fel. 7. Az államtól nyert segély legelső sorban az egyházi adózás rendezésére és a túlmagas egyházi adóterhek leszállítására fordítandó. Segélyt azonban csak azok a gyülekezetek nyerhessenek, a melyek még a maximalis adóperczent mellett sem képesek szükségleteiket fedezni. Segély a terheknek csak maximalis perczentig való leszállításáig nyújtandó. 8. Az államtól nyert dotáczióból legelső sorban a gyülekezetek rendes évi szükségleteinek fedezésére adandó segítség; a rendkívüli gyülekezeti szükségletek fedezésére, vagy egyéb egyházi, iskolai czélokra pedig csak abban az esetben, ha a segítés egyetemes egyházi közérdeket képez, és csak abban az arányban, a mint azt az állami segítség évi összege és a segélyre szorult gyülekezetek szükségletei megengedik. Elnök köszönetet mondva a közreműködőknek s a szadai gyülekezet elöljáróságának a szives vendéglátásért, a melylyel az értekezletet kebelébe fogadta, a 122. zsoltár 2-dik versének eléneklésével rekesztetett be az értekezlet. A megjelenteket Csilléry Lajos helybeli lelkész látta asztalánál vedógeiül, igazi magyaros lakomában részesítvén őket. Fogadja érte, a szorgalmas és kedves háziasszonynyal együtt mindnyájunk köszönetét. Az ebédnél természetesen sűrűn hangzottak fel a pohárköszöntők, s az apostolok oszlása csak estefelé történt meg, kedélyes hangulatban, kedves emlékekkel. Tudósító.