Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-19 / 3. szám

tatást széphangzás tekintetéből szerencsésnek nem tarthatom. A IX. zsoltár dallamát sajnálom, hogy elhagyták, habár nem volt is a szokottabb énekek közül való. A XV.—XVII. zsoltárokra nincs észrevételem. Az utolsót ugyan énekelték a maga dallamán, de nem elég készséggel; a 138. zsoltár pedig erőteljes, szép dallam A XIX. zsoltár 2-ik sorának 2-ik ütemében az utolsó hangjegy fis nem sajtóhiba-e a helyett ? Ha nem, úgy a változtatás nem előnyös. Képzetlen énekes (s nálunk ez a nagy többség még a művelt osztályban is) nehezen fogja eltalálni. Nekem nem is tetszik. A XX. zsoltárnak a „Hymnus" dallamára történt átírását szeretem, dicséret is van e dallamra. Miért nem közölték annak dallamát? Tudni szeretném (a „Nagy Isten téged imád" átirata után), milyen lesz ennek egyébként is több variáczióban énekelt dallama? Ennek ott kellene lenni, ha mindjárt az új dallamok közt is. A 22. zsoltárt egyik átírásban sem tartanám meg. Egyénies vonatkozású. Eddig sem volt használatos. — A 21. zsoltár jó. A 23. és 24. zsoltárra nincs észrevételem egyéb, mint a mit végül a dallamok letételére vonatkozólag általánosan fogok elmondani. A 25. zsoltárnál az utolsó előtt való ütem végső szótagját, mely itt a, eddig fis-szel énekeltük. Nem volna ez jobb továbbra is? 26-ra nincs észrevételem. A 27. zsoltárnál helyeslem a 46. zsoltár szép dallamának felvételét. Bárcsak minél több énekünk alkalmaztatnék erre a dallamra! 28. és 30. jó. A 31. zsoltárnak a 6. zsoltár dallamára átírását helyeslem. A szép dallamokat minél több énekre kellene alkalmazni; úgy válnának népszerűekké. A 32. - 35. zsoltárok jók. A 36. zsoltár kimaradása — bár dallama elég ismert — s programmon kivül szép átdolgozást nyert, csak úgy lenne indokolt, ha az ókori személyek egyéni bajaira vonatkozó zsoltárok mind kimaradnának. Hogy a 37. zsoltárt a jól ismert 50 dallamára írták, helyeslem. A 38. zsoltár 6. verse az adott alakban meg nem állhat; merem mondani, hogy a régi vers megtartása indokoltabb volna. Az átdolgozásban: „Minden mostani kérésem Én Istenem, látják a te szemeid". Ez nem egy azzal, hogy kérésem az úr szemei előtt vagyon. Ez utóbbi magyarosabb, megfelelőbb. Nem az én számon kijött kérést látja az úr, hanem azt, a mi, mint én kérésem szemei előtt van. Ez a kifejezés feltételezi a Közbenjárót, ki az én alázatos kérésemet pártfogólag terjesztette az Úr elé; s ez keresztyéni álláspont is. E vers három utolsó sora sem jó. Nincs magyarul. Inkább ilyen formán lehetne: „És semmi fohászkodásom, óhajtásom, Te előtted rejtve nincs". Vagy hát eszeljék ki ezt a hozzáértő poéták; azonban ez a vers feltétlenül kiigazítandó. Mindenesetre az I. átdolgozás való köz-istentiszteletre. Én minden zsoltárt, melyben Dávid, vagy más szerző a maga igazságának mutogatása mellett az ő ellenségeivel perel, verseng az Úr előtt s kér Tőle szabadítást és igazat amazokkal szemben: a nyilvános istenitiszteletre szánt énekek közül kihagynék. Ez az álláspontom mindenütt, hol az „egyénies vonatkozásra" hivatkozva valamely zsoltár hihagyását javaslom. Helyeslem a 39. zsoltár dallamának a 30-al való helyettesítését. Kedvelt dallamra minél több éneket. A 42. 43. zsoltároknál csak a dallamra jegyzem meg, hogy közönséges használatban g dúrban szoktuk énekelni. Szotyory a dúrba tette őket. Itt / dúrban kapjuk azokat. Éz gyülekezeti éneklésre, hol vegyes hangokra kell számítanunk, nagyon alant van. Az alant kezdett éneket nők és gyermekek itt-ott egy oktávával magasabban veszik, a mi az ének szépségének rovására megy. — A gyülekezeti ének magasabb hangjai minden baj nélkül emelkedhetnek es, e, sőt /-ig is. Már pedig az új dallamok legnagyobb része igen alant van. Úgy látszik, hogy a d volt a legmagasabb hang, mely felfelé határt képezett a zeneírók előtt. A 46. zs. az én kedves zsoltárom. Fohászkodó, égretörő, megtörhetlen bizodalom erőteljes égbekiáltása, melyben a panasz siralmával oly szépen vegyül az Istenbe vetett bizodalom öntudatos vallástétele. Hanem a letételnél kár volna a d molllioz ragaszkodni, holott ez a dallam a szonorozus és kellemes e mollban sokkal felségesebben érvényesül. Most használatban levő zsoltáraink is az e és /f-moll hangnemeket alkalmazták a legsűrűbben, — bár megvallom itt-ott a használhatóság rovására. — A szövegből az I. átdolgozást tartanám meg. A 47. zsoltár az a nevezetes darab, melyből Eszterházy herczeg házi zenekarának karnagya Haydn a híres „Gott-erhalte"-t megkomponálta. Álapgondolata thémájának első fele ott van a két első sorban, különösen a másodikban, csaknem változtatás nélkül., mely befejezést a mi zsoltárunk 3—8 sorából nyer rövidített alakban. A théma második fele a mi zsoltárunk három utolsó sorában, némi zenei ékítéssel csaknem hangjegyről-hangjegyre van kiírva. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy egy elismert zeneszerő ez énekünkben (melyet ő a környező falvak egyikének kálvinista templomában hallhatott) oly felséges zenei gondolatot talált, melyet ilyenül már a világ is elfogadott és elismert, hogy azt királyhimnuszszá dolgozta át. E tagadhatatlanul szép éneket mi is sűrűbben alkalmazhatnék. — pl. király születése napján — természetesen az eredeti dallamán — mint ez az erdélyi énekesben is megkiséreltetett a „Szálljon áldás rád az égből" cz. énekkel, még pedig Haydn átírását követve (ha jól emlékszem, gyermekkoromban ezért gyűlöltem ezt az éneket). — Mivel a most említett ének a „Gott-erhalte" szövegét utánozza, világos, hogy teljes átdolgozása feltétlenül szükséges. Lehetne e dallamra az ellenségen vett győzelem vagy békekötés alkalmára szép énekeket írni, melyeknek az énekes könyvekből kihagyását helyeselnünk nem lehet. Általában ez erőteljes dallam gyakoribb alkalmazását örömmel tekinthetnők. Az 50. zsoltár jó. Az 51. zsoltárnak a 137. zsoltárra átírása jó gondolat volt, azonban a letételt e mollra kívánnám. Az 57. zsoltárt kihagynám, szintén az 59-et is, melyeket már említett okaimnál fogva gyülekezeti czélra alkalmatlanoknak találtam. A 61. zsoltár átdolgozásából az I-ső számút tartanám meg. A 62. szép ós kedvelt ének marad továbbra is. A 63. a közölt átdolgozásban jó reggeli ének leend. A 65. zsoltárt, mely itt e mollba van letéve, én az Egressy Béni letétele után mindig g mollban énekeltem s nem esett nehezére a gyülekezetnek. így nagyon alant van A 66—67. zsoltárokra nincs észrevételem. Az elsőnek dallamára tették le a legtöbb éneket. Talán ez a legszebb dallamunk? Szép, de nem a legszebb.