Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-19 / 3. szám

húzza a legrövidebbet. Ebből megint okulhat az, a ki gondolkozik egy kissé a dolog felett. Összefoglalva az összes népoktatási intézeteket (elemi, felső nép- és polgári iskolák és kisdedóvók), 1900-ban fentartási költségeik 46.207,638 koronára rúgtak, s ebből az összegből az ország minden egyes lakosára fejenként 2 kor. 60 fillér esett. Felső népiskola volt 1900-ban 27. Számuk évrőlévre apad, a mennyiben ez az iskolafaj nem válván be, fokozatosan átalakulnak polgári iskolákká. A 27 felső népiskolából volt 8 fiú- és 19 leányiskola. Jelleg szerint volt: állami 7, államsegélyes 1, községi 7, róm. kath. 5, gör. kath 2, gör. kel. 1, ref. 1, evang. 2, magán 1. Fentartásuk 182,388 koronába került. A növendékek száma mindössze csak 1236 volt. Polgári iskola volt összesen 296; nyolczczal több, mint az előző évben. Fiúiskola volt közülök 111, leányiskola 158. Jelleg szerint volt: állami 103, községi 87, ref. 1, evang. 14, r. kath. 47, gör. kel. 2, gör. kath. 2, izraelita 11, magán 23, egyesületi 6. Az utóbbi öt esztendőben jelentékenyen megszaporodtak az állami, róm. kath., evang. és izraelita polgári iskolák. Mind a római katholikusok, mind az evangélikusok a leányiskolákra fektetik a fősúlyt, jól tudván, hogy mily hatalom rejlik a nők megnyerésében. Az evangélikusok 14 polgári iskolája közül 12 leányiskola; a r. katholikusoké pedig egytől egyig az. A református egyház ezt az iskolafajt feltűnő csekély mértékben kultiválja : unitárius polgári iskola pedig nincs egy sem. A tanulók összes száma volt: 43,502, s közülök 18,373, fiú és 25,129 leány. A tanulok számának növekedése, különösen pedig a leányoké évről-évre igen tetemes, jeléül annak, hogy a polgári iskola, részint mint általános műveltséget nyújtó, részint pedig mint magasabb pályákra előkészítő iskolafaj igen jól beválik. A tanítók száma volt 2232; szaporodás az előző évvel szemben 88. A fentartási költségek 5.119,114 koronára rúgtak, a melyből az evang. iskolákra 156,615, az egy ref. iskolára pedig 8940 korona esik. (Folyt, köv.) ff. I. BELFÖLD. Az Énekeskönyv revíziójáról. Az erdélyi egyházkerület területén születve, nevelkedve, a tiszáninneni kerületben 3 éven át mint orgonista működve, most az énekes Baranyában töltve hanyatló napjaimat, érthető érdeklődéssel vártam az egységes énekeskönyv megjelenését. Huszonhat év óta készül ez ; jelentek meg próbafüzetek, de hozzájuk nem juthattam. Igen tisztelt Esperesünk nagyobb örömben nem részesíthetett, minthogy a „Gyűjtemény" egy példányát rendelkezésemre bocsátotta. Hálátlan volnék, ha nyert benyomásaimat elhallgatnám ; annyival is inkább, mivel az eddig megjelent hozzászólások vagy nagy (bár helyes )általánosságok, vagy apró-cseprő részletkérdések, s nézetem szerint ezek az ügyet a kívánt gyorsasággal előbbre nem viszik. Távol legyen tőlem bármi arroganczia Nem szenvelgem sem a költészeti, sem a zenei szakértőt. Egyszerűen szólva, nagyon szeretek énekelni, s meg^tudom különböztetni a hatást, a melyet reám egyik vagy másik vallásos ének gyakorol. Hogy ily hatása lesz-e másra is, azt nem tudom, nem is keresem. De talán nem tévedek, ha az énekíigyi bizottságnak s főleg nagy buzgalmú Elnökének azt a szándékot tulajdonítom a gyűjtemény közrebocsátásával, hogy óhajtják megtudni: ki, milyen indulattal, rokon- vagy ellenszenvvel fogadta a közölt darabokat. Erről akarok számot adni. Előre is kijelentem, hogy ón minden egyes darabot és dallamot átolvastam, énekeltem, a régi zsoltár minden egyes darabjával összehasonlítottam. — Természetesen csak nagyjából, hiszen e tömeg hosszas időt kívánna. Csakhogy magamnak kellő benyomásokat szerezzek s hosszas régi s kiterjedt gyakorlatomból és az énekekkel való ismeretemből elvonhassam a szükséges tanulságokat. Én hát darabróldarabra megyek, az elsőtől az utolsóig; de kijelentem, hogy csakis a dallamra és az ének közhasználhatóságára tekintve, mivel költő nem vagyok s az e szempontra vonatkozó bírálatommal épen nem kontárkodom. — Vegye úgy e munkálatot a t. énekügyi bizottság, mint a mélyen tisztelt közönség, mint egy hivő egyháztag őszinte megnyilatkozását. I. Revideált zsoltárok dallamáról. Mindenekelőtt kifogáson kezdem. Ennek a gyűjteménynek feltétlenül sajtóhiba nélkül valónak kellene lenni, pedig a szövegben nem, s félek, hogy a dallamokban sem az. Sajtóhibaigazítást pedig hiába kerestem. így pl. a 155 lapon 44. dicséret van szedve 43 li.; 173. 1. 85 a 84 h. ; a 223. lapon pedig az erdélyi énekes 30. dicsérete helyett 36. A dallamokra is van gyanúm, melyre későbben rá fogok mutatni. Nehézkes és az összehasonlítás czéljára alkalmatlan az összeállítás. Sokkal jobb lett volna csoportonkint oda tenni az erdélyi énekes és az,új szövegeit. — Kár, hogy ez új énekek számozva nincsenek. Hiba, hogy az erdélyi énekeknél nincs kitéve, hogy mely dallamra énekellietők Harmincznégy évi távollét után magam se ismerem fel mindeniket. Teljesen osztom Szerkesztőnk nézetét, hogy a gyűjteményt legjobb lenne próba-énekes könyv alakjában kibocsátani és pedig oly alakban, mint Lénárd lelkész társam ajánlotta. Az egy czím alá tartozó énekeket aztán sorszámozva mind együtt kellene közölni, a mikor a bírálat is nagy könnyebbséget nyerne, számok szerint lehetvén reámutatni a megtart andókra, mint a kihagyandókra. Ezek után áttérhetek részletes tanulmányomra, előre is megmondva, hogy én főként a dallamok reám gyakorolt hatását, valamint valószínű népszerűségét vettem irányadóul. Lesznek talán, a kik a költői műbecsre s dogmatikai tartalomra fognak nagyobb súlyt fektetni, s e szempontból teendik kritikájuk tárgyává. A jnép énekes könyvéről levén szó: előttem ez az irányt adó íő szempont. Nem egy becses darabja van mostani énekes könyvünkpek is, melynek gyakoribb s méltó használatát az alkalmazott szokatlan, nehezebb, kevósbbé ismert dallam akadályozza. Jó rend kedvéért a „Gyűjtemény" beosztását fogom követni. Az I-ső zsoltár dallamának elhagyását sajnálom. Használatos, ismert, erővel teljes zsoltár volt az, melyet népünk örömmel énekelt. A III., V., VI. zsoltárok dallamai használatosak, s így meghagyásuk helyes. A VIII. zsoltár első sor 3-ik ütemében az utolsó negyed A, ha ez nem sajtóhiba c helyett, úgy a változ-