Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
512 (3-00%), magán 197 (115%), egyesületi 89 (052%). Szaporodás volt az állami iskoláknál 173, a római katholikusoknál 33 és a görög keletieknél 3; mig ellenben fogyás volt a községieknél 121, a görög katholikusoknál 6, az evangélikusoknál 15, a reformátusoknál 11, az unitáriusoknál 2, és az izraelitáknál 5. Ezek a növekvő és apadó számok világosan mutatják iskola politikánk irányzatát. Az állam, részint új iskolák alapításával, részint más jellegű iskolák államosításával, ha nem kifejezetten is, de tényleg arra törekszik, hogy minél nagyobb helyet biztosítson magának a népoktatás terén; a római katholikusok felismerték már ezt a politikát és nemcsak hogy megtartani igyekeznek iskoláikat, hanem még szaporítják is azokat. A községek, a mint iskoláik apadási száma mutatja, nagy készséggel bocsátják át iskoláikat az állam kezébe, s náluk nincs is semmi ok, hogy ezt ne tegyék; sajnálattal konstatáljuk azonban ujolag is, hogy a többi felekezetek, különösen pedig az evangélikusok és a reformátusok újra jelentékeny számban áldozták fel iskoláikat. Tudjuk, hogy sok mindenféle oka van ennek, nem csupán a meggondalatlanság; de bármi oka legyen is, az bizonyos, hogy igen sajnálatos, mert csak folytonos gyengülésünket mutatja s azt mozdítja elő. Bármilyen jó legyen ugyanis mint tanintézet az a községi vagy állami elemi iskola, az kétségtelen, hogy mint nevelő-intézet nekünk hasznunkra nem szolgál; mert igaza van annak a kiváló és az elemi iskolákat igen jól ismerő preparandiai tanárnak, a ki azt mondá a dunamelléki református egyházkerület mult évi értekezletén, hogy mihelyt a protestáns népiskola községivé lesz, azonnal kisiklik kezünk közül felekezeti tekintetben; mihelyt pedig államivá lesz, azonnal a pápista szellem teszi be azokba a lábát. Jó volna azért, ha a terhektől szabadulásnak más módját keresnénk, mint elemi iskoláink feláldozását. A magyar nyelv szempontjából sajnálattal kell feljegyeznünk, hogy a nem tisztán magyar tannyelvű iskolák közt 44 községi, 296 r. kath., 470 gör. kath., 560 gör. kel. és 178 evang. iskolában nem tanították kellő sikerrel a magyar nyelvet. S ugyancsak ide írjuk fel azt a másik sajnálatos, sőt szégyenletes dolgot, hogy magyarul keveset tudó tanító volt 1318 (az összes tanítóknak 4'60%-a), magyarul semmit sem tudó tanító pedig 443 (1"55%). Ez a gyászsereg jelleg szerint így oszlott meg: községi 160, róm. kath 251, gör. kath. 295, gör. kel. 689, evang. 361, izraelita 1, magán 1, egyesületi 3. Sőt a mi még szomorúbb, akadt 175 olyan gör. kath. tanító is, a ki bár tökéletesen tudott magyarul, de egy magyar szóra sem tanította meg növendékeit. Évről-évre fogy ugyan a magyarul nem tudó, vagy tanítani nem akaró tanítók száma; de nem volna szabad, hogy csak egy tanító is akadjon ilyen. Érdemesnek kellene már végre mutatni magát a magyar kormánynak s a magyar nemzetnek arra, hogy tanügyi politikáját tekintve ne hiába kürtöljék világgá szász, tót és oláh honfitársaink, hogy mily öntudatos benne a magyarosítás. Lám mit csinálnak a németek Pozenben, az oroszok Finnországban, sőt csak a szomszédban is a horvátok az iskola terén; tanulhatnánk mi is tőlük egy kis önérzetet és szigorúságot, ha többen nem is. legalább annyiban, hogy ne engednénk tanítóvá lenni senkit, a ki magyarul nem tud és megvonnánk mindenféle segítséget azoktól a fentartó testületektől, a melyek fel nem ügyelnek arra, hogy iskoláikban sikerrel tanittassék a magyar nyelv. Ennyihez feltétlenül joga van a magyar államnak, s ezzel a joggal feltétlenül élnie is kellene; mert bizony, Zrínyi szerint, jna gallérunk alá pök a német, az oláh és a tót. A teljesség tekintetében: egy tanítós osztatlan népiskola volt a 16,725 elemi iskola között 12,169 (72"76 °/0 ); a törvényszerű hat évfolyam megvolt az osztatlan iskolák között 8286-ban (68'09 %), a z osztott több tanítós iskolákban pedig 3978-ban (8731 %)• A tanítók száma összesen 28,629 volt; állami 4031, községi 4664, r. kath. 8982, gör. kath. 2128, gör. kel. 2215, evang. 2188, ev. ref. 2846, unit. 46, izr. 994, magán 361, egyesületi 174. Okleveles volt 26,245 (91-67%), nem okleveles 2384 (8-33%); képesített volt összesen 26,473 (92'47%)- Rendes tanító volt 26.365, segédtanító 2264. Férfitanító 22,743, nőtanító 5886. A népoktatási intézetek vagyonáról s annak fejlődéséről és megoszlásáról igen tanulságos adatokkal szolgál a jelentés. 1900-ban az összes elemi, általános- és gazdasági ismétlő iskolák vagyona 149,256.136 korona becsértékű ingatlanból ós 16.855,582 korona tőkepénzből, összesen tehát 166.111,718 koronából állott. E tekintélyes vagyon legnagyobb része a felekezeti iskoláké volt, a melyeknek ingatlan vagyona 97.193,911, tőkepénze pedig 11.557,990 koronára rúgott. A felekezetek közt a református iskolák összes vagyona 16.595,828 (9-99%), az evangélikusoké 13.695,640^ (8-24%), az unitáriusoké 247,826 (015%) korona volt. A protestáns népiskolák vagyona tehát az összes magyar népiskolai vagyonnak 18'38%-át tette. 1895-ben az összes népiskolai vagyon 120 655,344 korona volt; a vagyon tehát öt év alatt 45.456,374 koronával szaporodott. Még bámulatosabb azonban a szaporodás, ha az új alkotmányos érában történt fejlődést tekintjük. 1867-ben az iskolák vagyona 7'5 millióra is alig volt becsülhető, ma pedig meghaladja a 166 milliót. A vagyongyűjtés tehát a jelen nemzedék érdeméül tekinthető. Az elemi iskolák fentartási költségei 1900-ban 38.379,032 koronára rúgtak. Az emelkedés e tekintetben 1895 óta 5l /2 , 1869 óta pedig csaknem 31 millió kor. A fentartási költségekből a felekezeti iskolákra 22.503,531 korona esett, vagyis az összes költségek 40'86%~a Felekezetenként a következőleg oszlik meg a 22 és fél millió fentartási költség: r. kath. 10.231,411 (2666%), gör. kath. 1.892,269 (4"93%), gör. kel. 2.246,080 (5"85%), evang. 2.862,679 (7'46%), református 3.593,317 (9'36%), unit. 52,745 (014%), izraelita 1.656,021 (4'24%) korona. Ez összegekből tisztán felekezeti forrásokból fedezett a ref. egyház 2.394,987, az evang. 1.763,376, az unitárius 28,520, az izr. 739,502 koronát, a kiadások többi része pedig állami, községi, érdekeltségi járulékokból, iskolai pótadóból és tandíjakból telt ki. Az állami hozzájárulás százalékszáma felekezetenként a következő volt: r. kath. 8-97, gör. kath. 22.38, gör. kel. 193, ref. 12-39, evang. 5'71, unit. 33'14, izraelita 2'90. Legtöbb államsegélyes iskola volt tehát az unitáriusoknál, a gör. katholikusoknál és a reformátusoknál. Annak illusztrálására, hogy a polgári községektől mekkora segítséget nyernek az egyes iskolafentartó egyházak, ide jegyezzük a községi hozzájárulás százalékszámait is, melyek is a következők: r. kath. 2316, gör. kath. 4"29, gör. kel. 317, ref. 2"64, evang. 5 04, unit. 2'42, izrael. 3"49 A róm. kath. iskolák tehát oly arányban részesülnek községi támogatásban, hogy százalékszámuk egymagában nagyobb, mint a többi felekezeti iskoláké összevéve, a mi szintén mutatja, hogy a r. kath. egyház mennyire elnyomott és üldözött a hazában. Legcsekélyebb községi támogatásban részesülnek az unitáriusok és utánuk mindjárt a reformátusok következnek ; tehát épen a legmagyarabb két felekezet
