Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

versen kell némi változtatás, mert Istenről nem mondjuk, hogy engedelmes, bár tudjuk, hogy itt e szó a rím kedvéért van és tulajdonképen engedékenynek kellene lenni. Az utolsó vers két első sora tehát így alakítható a bibliai szöveg szerint: „Hozzám uram légy kegyelmes A haragra késedelmes Továbbá a fiadnak szót is általánosítani kellene mind a két nemre. LXXXIX. Igen szép ének. Itt három átdolgozásban van. Mindhárom megrövidíti a régit, és helyesen, mert a kihagyott második rész egészen Dáviddal foglalkozik. A Ill-ik nem rosz, a Il-ik se meddő; jobb az I-ső számú, ez a felveendő 1 XC. Egyike legszebb és legmeghatóbb énekeinknek. Bánatosan festi az emberi élet múlandóságát, azért temetéseinknél is szoktuk használni. Ez a zsoltár igazán megérdemli, hogy tartalmilag és alakilag teljesen és az alapeszmének megfelelő gazdagsággal és hangulattal legyen feldolgozva. Lássuk a kezünk alattit. A Szenczi-féle 9 versből áll, tehát nem hosszú; az átdolgozás 6 vers s igy rövidebb. A 3-ik és 4-ik vers össze van vonva az új 3-ikba, az 5-ik és 6-ik össze van vonva az új 4-ikbe, a 7., 8. ós 9. versek összevonattak az új 5-ikbe ós 6-ikba. Ez összevonások által az eszmei tartalom nem szenvedett ugyan, de ez által az amúgy sem hosszú, szép részletezések megkevesbedtek, melyeket pedig inkább pár találó költői képpel szaporítani lehetett volna. Különösen a régi 4-ik versnek gondolatát, mely a bibliai szövegben is két verset tesz ki, s melyet Pál apostol így fejezett ki: „a bűnnek zsoldja a halál"— részletesebben, az eredeti szerint meg kellett volna hagyni, illetőleg átdolgozni és nem úgy, mint itt van két sorban csak érinteni: „Ha bűneit idézvén ellene Nagy busulásod rája gerjede". Hiszen ez képezi az egész zsoltárnak magvát, központját ; ugyanis a zsoltár szerint a mi nyilvános és titkos bűneink felidézik Istennek haragját, ezen isteni haragnak következménye aztán a rövid és nyomorúságos élet — 70 vagy 80 esztendő — és végül az, hogy hirtelen elmulunk Ez itt nincs kellőleg kiemelve, azért hogy rövidebb legyen. De a rövidség czélja miatt nem lehet e zsoltárnál épen a főrészt feláldozni, hanem 1—2 verssel okvetlen bővíteni kell. Alakilag is némi javítást kiván. Az 1-ső vers 3-dik sorában a „hogy még" helyett jobb lesz ez ismétlő szó: mikor sem ég, sem föld nem voltak. A 2-dik versből igen helyesen ki van küszöbölve „a te meghagyod halni" szerkezetben levő germánizmus, de másfelől igen rosz hangzású az ismétlés : „az embernek — az ember gyermekéneku

; ezen változtatni kell. Lehetne így: A halandónak Uram meg kell halni. •—• Ez sem hagyandó meg: „a tegnapnak elmúlása"; e helyett jobb a bibliai szöveg szerint: mint a tegnapi nap elmúlása. Szóval tartalmilag pótlást, alakilag némi simítást megkövetel a szép darab, hogy még szebb legyen. XCI. Jobb a réginél, melynek 3 utolsó versét ügyesen vonja Össze. XCII. Az első versen túl egészen szabad ós jó átdolgozás és rövidség. XCV. Egészen jó átírás és helyes rövidítés, elhagyván a réginek három utolsó részét, melyek teljesen zsidó vonatkozásúak. XCVI. Kétféle átdolgozást nyert; az I-ső a 61-dik vagy a 38-dik zsoltár, a II-dik a saját dallamára. Mindkettő adja az eredetinek tartalmát, alakilag sem kifogásolható egyik sem; azonban a II-dik szám, — mert az eredetinek jobban megfelel s dallamát, mely elég szép, megtartja, — inkább ajánlható a felvételre. XCVIII. „Buzdítás a szabadító Isten dicséretére." Simítást kiván. A második vers utolsó sorában a „hogy" — „ós"-re vagy mert-re változtatandó ; a 3-dik versben a „király"nem elég szabatos, mert nem fejezi ki, hogy itt az eredeti szöveg szerint tulajdonképen a „Jehova-király" értendő; továbbá e sor: „tapsoljon a Sión hegye" szintén jobbal cserélendő, nemcsak azért, mivel nem jó, hanem mert az eredetiben sem ez van mondva. XCIX. Az első versnek különösen második fele javítást kiván, mert a torony hasonlat az ő tetőjével igen szerencsétlen. A „Sión" hegyének beszövésétől sem kellene úgy irtózni az átdolgozásban, mert azt ma már a legtudatlanabb ember is tudja, hogy az csak képletes kifejezése az Úr lakóhelyének. C. Hálaadó ének. A réginek kevés változtatásával egészen megújhodott. Felveendő. De megmaradhat ennek eredeti dallama is, a proponált 134-ik zsoltár dallama mellett. CII. E mélyen kesergő gyönyörű zsoltár két átdolgozásban van közölve. Á régi 16 verset mindkettő 7—7 versbe vonja össze, de azért a tartalom nem szenved. A legnagyobb bánat és panasz túlságos kifejezései fordulnak elő benne, a melyeket szeretne kifogásolni az ember, ha a bibliai szövegben is elő nem fordulnának, pl. „por és hamu lett az étkem". De olyan végső kétségbeesés hangja még sincs a bibliai szövegben, mint itt az I-ső számúban, midőn mondja: „Mint aszott fű száradok Többé fel nem, támadok." Csak az van mondva, hogy mint a fű, megszáradt az én szivem; de a következtetést nem viszi tovább, ezt is csak elepedésónek kifejezésére használja, de reménysége még van. E sor tehát feltétlenül javítandó. A Il-ik számúnak első verse szintén simítandó; a kétszer előforduló „a míg" egyszer használva sem jó, mert nemcsak addig kell a kegyelem, a míg imádkozom. Egyébiránt szép és költői. De mivel az I-ső számúban a régi vonatkozások általánosítva vannak, templomi használatra az alkalmasabb. CIII. Egészen szabad átdolgozás, de nincs köszönet benne. Az eredetinek tartalmát teljesen mellőzi ós bár szépen, de üres általánosságokat penget. Pedig ez egyike leghatalmasabb és mondhatni legkeresztyénibb eszméjű zsoltárainknak. Helyet foglalhatna az új-testamentomban, igazán újtestamentomi zsoltár. Tartalma: „Hálaadás Istennek a bűnbocsánatért". Isten fogalma a legtisztább alakban jelenik meg; ő bocsátja meg a bűnt, kegyelmez, irgalmaz, a ki nem bűneink és álnokságaink szerint fizet nekünk, hanem, miként az atya könyörülő gyermekei iránt, úgy az Úr is az őt félők iránt; igazságos, jóságos, stb. Szóval az alapeszme: Isten bűnbocsátó kegyelme nincs az átírásban kellőleg kidomborítva. A Szenczi-féle e tekintetben teljes ; azért e zsoltár új átdolgozást kiván, illetőleg bővítendő. CIV. Ez a réginek 18 versét 10-be vonja össze, tartalmilag, mint alakilag jól ós szépen ; de az nem helyeselhető, hogy saját dallamát mellőzi és a 148-dik zsoltárra írja. Ez a dallam, ha kissé nehéz is, de szép, erőteljes, kihagyni nem lehet; azért régi dallamára dolgozandó át.