Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

CV. A zsidók történetét beszéli el a Kanaán földének Josué által való visszafoglalásáig. Az átdolgozó a régi 24 vers helyett 5 versben adja a szükséges ós elégséges tartalmat. Egészen jó formailag is. CV1II. Ez is egészen jó. Felveendő. CXI. Hálaadás az Isten jóvoltáért. Kifogástalan. CXIÍ. A szabad átdolgozás egészen keresztyéni lelket és szellemet önt a darabba. Minden tekintetben jó. CXIII. Szép, zengzetes átírás. CXVL „Életünkben és halálunkban vigasztalónk az Ur", — e tartalom nincs eléggé feldolgozva az átírásban. De azért így is megállhat, CXVIII. Jó templomszentelési énekké van feldolgozva. Erre szükségünk is van. CXIX. Ez az igazi arany Á, B, C. Az egyes betíík alatti régi 4 vers, kivéve az Á-t, mindenütt 2 versre és így a hosszú és még olvasmánynak is fárasztó 84 vers az átdolgozásban 46 versre van összevonva. Ezt igen helyén való volt megrövidíteni, ele így már meg is állhat, tovább rövidíteni kárára lenne a tartalomnak. így jó éneklésre ós rendkívül becses és gazdag olvasmányt nyújt a családoknak. Az átdolgozó igazán nagy, fárasztó munkát végzett ennek élvezhetővé ós építővé tett szabad ós szép átírásával. Elismerés illeti érette. Ily nagyságban és alakban fel is veendő az új énekesbe. Csak dallama volna valamivel szebb és élénkebb! Miért nem csinálnak a hozzáértők magyar dallamot rá?! CXXII. Templomszentelési ének. Az eredetinek fogyatékosságait igen ügyes kézzel javítja meg az átdolgozó, úgy hogy tartalmilag, mint alakilag sokat nyert e zsoltárunk. Csak dicsérettel szólhatunk róla. CXXY. Rövid, de erőteljes darab. Az átdolgozás mellőzi az eredeti dallamot, a mi nem helyes, mert ez a dallam teljesen megfelelő és szép, közhasználatban is van, kihagyni nem lehet; azért a szöveg saját dallamának megfelelőleg javítandó. CXXVI. Ennek tartalma: a fogságból megszabadultak öröme és hálája. Az első vers átvitt értelmű feldolgozással átalakítandó, a többi megállhat. Felveendő. CXXYIII. Gyönyörű családi kép, az istenfélő, munkás ember boldogsága családjában. Tartalmilag és alakilag egészen jó. CXXX. E bűnbánati ének két átdolgozást nyert; mindkettő kiváló szép. Az I-ső közelebb jár a bibliai szöveghez, míg a Il-ik bővítéseket használ, de azok is előnyére vannak. Bármilyen jók is azonban ezen átdolgozások, jelen alakban egyik sem vehető fel, azért mert mindkettő más és más, az I-ső a 38-ik zsolt., a Il-ik „Uram a töredelmes" dallamára van írva. Pedig a 130. zsolt. dallama egyike legszebb bűnbánati dallamainknak, használjuk is; ezt semmi esetre sem lehet és szabad kihagyni. Azért csak erre kell a szöveget átformálni. CXXXIY. Serkentés Isten imádására. Jó átdolgozás. CXXXV. Az átdolgozás kihagyja a zsidó vonatkozásokat, de a lényeget, az Isten dicséretére való buzdítást a régi 12 vers helyett 5-ben jól dolgozza fel. CXXXVI. A régi egészen újjászületve jelenik meg; elmarad a zsidó nép történetének hosszas leírása és a helyett az Isten magasztalásának általános okai nyernek feldolgozást, költőileg, szépen. Helyes felfogás, sikerült feldolgozás. CXXXVII. Tartalma: visszaemlékezés a babiloni fogságra, tehát egészen zsidós vonatkozású ének. Nehezen lehetne teljesen modernizálni, hacsak az eredetit föl nem akarnók áldozni, a mikor természetesen nem lenne zsoltár. De nem is szükség modernizálni, mert mikor ezt olvassuk, vagy énekelnők, a zsidók gyásza mellett eszünkbe jut a mienk, ós a mi elnyomatásunk fájdalmát érezzük. Az átdolgozó is bizonyosan így fogta fel ezt, mikor a két utolsó sorban egészen magunkra vonatkoztatva így szól: „Szabad honban boldog ismét a nemzet, így áldá meg az Úr a honszerelmet". Azért meg kell tartani és felvenni az új énekeskönyvbe, mint a honfi bánatnak, a nemzeti kesergésnek remek ós megható nyilvánulását. Hazaszeretetre gerjesztő és így építő hatású is. A felvétel mellett szól még szép dallama is. Az átdolgozás különben is teljesen átalakította, jobbá tette a régi Szenczi-félét; megjegyzésem csak a kezdő „hogy"-ra vonatkozik, melyet mással kell felcserélni. Továbbá a 4-ik vers két első sora homályos ; azokon szintén változtatni, javítni kell. CXXXVIH. A közölt két átdolgozás lényegesen nem tér el egymástól, sem szépségei által egyik sem múlja felül a másikat. Mindkettő az eredeti nyomán halad, mely maga is szép kidolgozás, minélfogva nagyobb változtatásokra itt nem is volt szükség. Mivel az I-ső számú némileg közelebb áll a Szenczi-fóléhez, ez okból véleményem szerint ez veendő fel. CXXXIX. Isten mindentudását és mindenüttjelenvalóságát festi gyönyörűn e zsoltár. Az átdolgozás, bár a régi 14 verset 9-re vonja össze, adja a tartalmat, költői szárnyalattal, lendülettel. Szépen sikerült darab. CXL. Tartalma: az ellenségektől háborgatott ember könyörgése; tehát egészen „egyéni" tartalmú ének, de ez nem ok kihagyása mellett, sőt inkább felvétele mellett szól. mivel a templomban ülők is egyénekből állanak és mert mindig buzgóbb az egyéni imádság. Kell általánosítni is, de nem mindig és nem mindent, mert az örökös általánosításban elvész az egyén. Épen azért én örömmel látnám, ha ez ének is 1—2 verssel még a bibliai szöveg szerint bővítve volna; de ha nem bővíttetnék is, ezen alakjában is fölveendő. CXLI. Az eredetitől eltérő szabad átdolgozás, a 116-ik zsoltár dallamára. Jó és szép; de sajnálni lehet, hogy a régi dallamot mellőzi, a mely szép és használt. Általában helytelen elv a dallamokat kevesbíteni és ez elvért a régi jókat elhagyni. Ennek is meghagyandó régi dallama, s a szöveg arra irandó. CXLIII. Igen szép, mély érzésű bűnbánati ének. Az átdolgozás is jól sikerült. CXLVI. Ez is egyik szép énekünk, úgy szövegét, mint dallamát tekintve. Az átdolgozás a régi nyomán halad. Jól sikerült. CXLVIII. Tartalmilag hű az eredetihez, alakilag azt jóval föltimulja, a felsorolt sok tárgynevet költőileg csoportosítja. CL. Ez Isten dicséretére hivő rövid zsoltár átdolgozása egyáltalában nem sikerült sem tartalmilag, sem alakilag. Az 1-ső vers felhív, hogy dicsérjétek Istent, ki lakik a mennyben; a második vers megmondja: miért, t. i. az ő tetteiért, nagyságáért; a 3—6 versek elmondják hogy mikkel és mi módon kell dicsérni. Az átdolgozás összevonja a különben is rövid három versű zsoltárt kelőre s így nem adhatja teljes tartalmát, és egyedül az orgonát szólaltatja meg, mint dicsőítő eszközt. Igaz, hogy mi nem használunk mást; de nem látom be, miért ne lehetne úgy, mint a Szenczi-félében is van, felsorolni a szebb és kedvesebb zeneeszközöket, melyek Isten dicsőítésére szolgálhatnak. Hiszen ezzel újítást nem csinálunk, csak azt tartjuk meg, a mi eddig sem botránkoztatott, Újra átdolgozandó és legalább 3 versre bővítendő. Rákos-Palota. Benkő István, rákospalotai lelkész.