Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

lett, nekem is igen sokszor volt alkalmam hallani a szilléktől és a közönségtől, valamint szakemberektől. — Azt vitatják ugyanis sokan, hogy már most is sok a vizsga, annyira, hogy már is idegesekké tette a növendékeket. Megvallom, hogy én nem igen tapasztaltam, hogy a középiskolák évzáró vizsgáin idegesek volnának a növendékek; sőt sajnos, rám legalább azt a benyomást tette a vizsga, hogy a tanulók semmibe sem veszik. Az idegesség csak annál a tanulónál tapasztalható, a kinek az elégtelen osztályzat kijavíthatása, eléggé helytelenül, a vizsgái feleletétől tétetik függővé. Ez az idegesség azonban egyrészről könnyen érthető, másrészről a vizsgarendszer megítélése szempontjából nem jön számításba. Sokkal fontosabb azonban a vizsgázóknak egy másik csoportja, melynél már jókora fokú idegesség mutatkozik és a mely csoportot komolyan számba is kell venni. Nevezetesen azoknál mutatkozik az idegesség nagy mértékben, a kik érettségi vizsgát tesznek és még azoknál, a kik felsőbb pályára lépvén, a felsőbb iskolák vizsgarendszere folytán olyan természetű összefoglaló ismétlés végzésére vannak kényszerítve, mint a milyet az érettségi vizsgánál is megkövetelünk. — A vizsgálati anyag mindenik esetben nagyon hasonló, mert mind az érettséginél, mind az egyetemeken és az akadémiákon egyegy ismeretkörből kell egyszerre beszámolni. És miért idegesek a növendékek mindenik esetben? Talán azért, mert nagyon sokat követelnek tőlök tanáraik ? Én a mennyire megfigyelhettem, olyan formán tapasztaltam, hogy igen sok esetben nagyon kevés tudással is megelégednének az egyetemi tanár urak, de az a baj, hogy nagyon sok esetben alig tudnak valamit kicsikarni a jelölt uraktól És nagy baj az, hogy igen nagy százalékot tesz ki azoknak a száma, a kik merészség számba menő készületlenséggel mennek vizsgára. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ugy az idegesség, mint a merészen űzött kószületlenség ellen nagyon jó iskola volna, ha már a középiskola első osztályától kezdve az egész évi tananyagból kellene számot adni a tanulóknak egy olyan nem nyilvános vizsgán, mint a milyet fentebb vázoltam. Ilyenformán már a középiskolába való belépéstől fogva megbarátkoznék minden tanuló azzal a gondolattal, hogy neki minden órára készen kell lennie, mert ha nem felel is minden órán, az évvégén úgy is csak be kell számolni az egész évi tananyaggal. Úgy hiszem, hogy ezen eljárás mellett nem lenne annyi rosz tanulónk a középiskolában és a még népesebb osztályokban sem csábíttatnának a növendékek arra, hogy folytonosan számítgassák, hogy ki mikor felel. Mert sajnos, de tény, hogy középszerű népesség mellett is, a legelővigyázóbb tanárral szemben is tudnak némi valószínűségi számítást végezni a növendékek. Az általam ajánlott nem nyilvános vizsga az ilyen számításoktól folytonosan óva intené őket. Viszont azt is hiszem, hogy ezen évvégi nem nyilvános vizsgák gondos keresztülvitele után az érettségi vizsga sem tűnnék fel a növendékek előtt olyan félelmetesnek, mert hiszen hasonló természetű vizsgát állanának ki a középiskolába való belépésüktől fogva. Nem félnének a különféle szakpályák vizsgáitól sem, mert a teljesen hasonló természetű vizsga már a középiskolában vérükbe menne át. Itt emlékszem meg az úgynevezett promotionális vizsgáról is, melyet némileg az általam is kitűzött czélokból ajánlanak többen.1

Én azonban a promotionális 1 Legközelebb dr. Rácz Lajos a t. t. tanáregyesületen tartott felolvasásában. vizsgát nem tartom czélravezetőnek, sőt a többek által is emlegetett idegesség növelésére igen alkalmasnak gondolom. A promotionális vizsga ugyanis úgy történnék, hogy egy bizottság az igazgató elnöklete alatt az egyes órákra bemenne és ott meghallgatnák azoknak a növendékeknek a feleleteit, a kiknek kétes az osztályzatuk, vagy épen elégtelen van kilátásba helyezve. Azt hiszem, nem tévedek, hogyha azt állítom, hogy ez az eljárás határozottan idegessé teszi az elégtelen és kétes érdemjegygyel bíró növendékeket. És pedig azért, mert nincsen ugyan kizárva, hogy az a bizottság másokat is meghallgasson a növendékek közül, de az elégtelenes és kétes osztályzattal bírók teljesen tisztában vannak azzal, hogy ez az egész rendkívüli eljárás csak ő értök van és nem az osztály minden növendékéért. Ez az egészen rendkívüli eljárás és az a tudat, hogy a bizottság előtt adott feleleteikből dől el az osztályzatuk, nagyfokú izgatottsággal tölti el és idegesekké teszi őket. Ellenben meg vagyok győződve, hogy abban az esetben, ha mint én ajánlottam, az egész évben végzett tananyagból minden tanuló köteles lesz beszámolni a nem nyilvános vizsgán: akkor a vizsga a maga rendkívüli jellegét egészen elveszti, megszokottá válik és épen ezért nem teszi idegesekké a növendékeket. * * * Azt hiszem, hogy az eddigiekből kivehető volt, hogy a vizsgák különféle czéljai a nyilvános évvégi vizsgán el nem érhetők. Épen azért én a vizsgák elébe kitüzendőknek ítélt czélokat kétféle vizsgával tartom elérhetőknek. Külön vizsgát óhajtok rendszeresíteni a szülék és külön vizsgát a tanárok és felsőbb tanügyi hatóságok számára. A szülék és a tanügy barátai legczélszerűbben ítélhetnék meg az iskola munkáját a fentebb vázolt feladatokkal bíró nyilvános vizsgán, a tanárok és felsőbb tanügyi hatóságok pedig a nem nyilvános vizsgán ítélhetnék meg a növendékek ismereteinek a színvonalát. Még azonban egy ellenvetésre tartozom felelni, mert már szakfolyóiratokban is kifejezést adtak többen ennek a kifogásnak. Igen sokan ugyanis mindenféle vizsgát eltörlendőnek tartanak, mert a vizsga megrövidíti az évet. Röviden erre is felelek. Mostani vizsgáink időtartama átlag 6—8 nap között váltakozik. Az általam ajánlott szaktárgyak szerinti nem nyilvános vizsga, olyan intézeteknél, a melyeknél már rendszeresítve van, 7—9 napot vesz igénybe. Időveszteség volna még a szülék számára rendezendő külön nyilvános vizsga, mely azonban osztályonként fél-fél napnál többet nem vesz igénybe. Mert 4 órából épen Vs,—V'2 óra jut egy-egy tantárgyra. Már pedig ez az idő elég arra, hogy egyrészről a tanár a jobb tanulók feleleteiben mintegy mintát nyújtson a közönségnek és a szüléknek az iskola által nyújtott ismeretek színvonaláról, másrészről egyes szülék kívánatára gyermekeik felszólíthatok. Két vizsgáló-bizottság előtt ilyen formán két nap alatt a nyilvános vizsga elvégezhető. Tehát az összes nyilvános és nem nyilvános vizsgák 9—11 napot vesznek igénybe. Vágyás egészen június hó 15-ig tarthat az iskolai év; a nem nyilvános vizsgák június 16—22-ig, esetleg 24-ig befejezhetek; a nyilvános vizsgák 24-én, illetve 26-án szintén véget érnek és még úgy is 4 vagy esetleg 6 nap is marad a szóbeli érettségi vizsgákra. Az elmondottak alapján tehát ajánlom, hogy mondja ki a kör, hogy: