Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

1. A mai középiskolai vizsgarendszert nem tartván czélravezetőnek, átalakítását sürgeti. 2. Mivel a középiskola feladata, hogy mindazon ismereteket elsajátíttassa, melyeket az általános szellemi műveltség okvetlenül megkövetel és mivel ez csak úgy biztosítható, ha az egyes osztályokban szerzett ismeretek összefoglaló ismétlése által a növendékeknek mólyen az emiékezetökbe vésetnek: olyan évvégi nem nyilvános vizsgák szervezendők, melyeken minden tanuló köteles legyen minden tantárgyból az azon évben szerzett ismeretekkel beszámolni. A nem nyilvános vizsga naponként egy, vagy legfölebb két, kevesebb óraszámmal bíró tárgyból tartassék. 3. Tekintettel végül arra, hogy a szülék és a tanügy barátai számára rendezendő vizsgának is nagy pedagógiai fontossága van, mert ez képezi az összekötő kapcsot a családi és az iskolai nevelés között, de meg a nyilvánosság fontos elvét is megvalósítja: külön évvégi nyilvános vizsga is szervezendő, melynek egyedüli czélja az legyen, hogy úgy a szülék, mint a tanügy iránt érdeklődő egész közönség minden évben egyszer bepillantást nyerhessen az iskola belső életébe. Ez a vizsga félnapra terjed osztályonként. * * Fejtegetéseimnek ezzel végére értem. De még egy szempontot szükségesnek tartok megjegyezni. Tisztában vagyok azzal, hogy az általam ajánlott vizsgarendszer a követelményeket fokozza és nem kevesbíti a növendékekkel szemben. És talán, mivel még mindig divat a túlterhelésről való panaszkodás, nem is kellett volna nekem sem ilyen propositiókkal előállani? Erre csak azt felelem, hogy én nem az elsajátítandó ismeretek mennyiségét akarom növelni, hanem inkább azoknak az emlékezetbe való bevésését akarom biztosítani és pedig nem annyira az emlékező tehetség, mint inkább az ítélő képesség segítségével. De meg arról is meg vagyok győződve, hogy csak abban az esetben tesznek szolgálatot a középiskolák a társadalomnak, ha olyan férfiakat nevelnek a társadalomnak szellemi vezéreiül, a kik úgy a jellemszilárdságnak, valamint a komoly szellemi munkához szükséges kitartásnak és bizonyos fokú ismereteknek feltétlenül birtokában vannak. Mert nincs nagyobb terhe egyetlen társadalomnak sem, mint a szellemi proletárság. Ennek a kiirtása pedig első sorban a középiskolai tanárok feladata. H.-Nánás. Barcsa János. TÁRCZA. A programm szerint átdolgozott zsoltárokról. LXXII. zsoltár. Pompás királyhymnus. Két pályázó versenyez a pálmáért. A tartalmat mindkettő felöleli, de míg az I-sŐ áldás, óhajtás és kérés alakjában — (kivéve az 5-ik verset, hol elbeszél), — addig a Il-ik, az 1-ső vers kivételével (melyben az Urat kéri) leíró, elbeszélő formában jelenik meg. Mivel az I-ső formája hibátlan és az alkalomnak egészen megfelelő, mit a II-ikról nem mondhatni, sőt más tekintetben is némi simítást kívánna, azért a pálmát az I-ső számúnak nyujtjuk és örömmel sorozzuk ezt a felveendők közé. LXXY. Egészen jó átírás. A régi beosztását, tartalmát megtartja, mégis mennyire más 1 A 135-ik zsoltár dallamára van tervezve, de régi dallama is megmaradhat. LXXVII. Két átdolgozásban közölve. Első olvasásra azt mondja az ember: kár, hogy mindkettő nem vehető fel. Mindkettő adja a tartalmat, de a Il-ik jobban kidomborítja az egyes tényeket, az Isten csoda dolgait, melyeket a történeti és természeti példák tüntetnek fel; költői szárnyalás tekintetében is magasabban jár az I-sőnél, miért is nézetem szerint a Il-ik számú veendő fel; azonban a 2-ik vers 1-ső sora: „sóhajtalak, kesereglek", jobbal cserélendő, mert kesereglek annyi, mint kesergek feletted, ezt pedig Istennel szemben nem mondhatjuk. Az egész sor helyett jobb lenne így: „bánatomban csak kesergek" ; a később ismét előjövő bánat szó búnak vagy gondok stb. szóval cserélhető. LXXX. Jó összevonása a régi 11. versnek 6-ra. Dallama is gyönyörű. Felveendő. LXXXI. Az átdolgozásban, mivel e sor is benne van: „Most ez új évben örvendezzünk", az átíró kétségtelenül új évi ének írására gondolt. A zsidók imádságában ez a zsoltár ma is mint újévi szerepel. Az itt említett új hold ünnepe ugyanis összeköttetésbe hozható a régi zsidók hetedik hónapja első napjának ünnepével (III. Móz. 23, 24; IV. Móz. 29; 1.), a mikor a polgári év is kezdődött; ámbár itt nem a hetedik hónapi újhold ünnepeiről van szó. Tehát a zsoltár szorosan véve nem vonatkozik az újévre, a mi egyébiránt kitűnik az egésznek tartalmából is, de leginkább a 6-ik versből, melyből az látszik, hogy itt inkább a páska vagy kovásztalan kenyerek ünnepe értetik. Szerintem legjobb ezt csak közvasárnapi énekké alakítani; ha pedig átíró újévi éneknek akarja, akkor az alkalomhoz méltóan okvetlen tartalmasabbá kell tennie. LXXXIV. Ez három feldolgozást is nyert. Tartalmilag mindhárom visszaadja az eredetit, alakilag sem lehet szembeötlőbb hibát találni egyikben sem. Nehéz a választás. Az I-ső és Ill-ik a régi Szenczi-féle nyomán indul s elég hibásan a régihez való ragaszkodás miatt megtartja annak az elején levő latinizmust : „milyen édes az öröme", vagy „mily kedves gyönyörűsége, a te szerelmes hajlékodnak". Ez jobb magyarsággal Írandó, mert a régiség csak a helyesnek emeli becsét. A többi versekben mindenik szépen halad. A Il-ik szám a más kettőnél szabadabb feldolgozás, de kissé szentimentálisan kezdi: „Óh én Uram én Istenem Csak te tudod, hogy mi nekem A te házad édes szerelme ?•' Ilyenféle hivatkozás a 2-ik versben ismét fordul elő: „Hát az ember hogyne volna Boldog a te templomodba1

?" Ezek inkább a hatást keresik, mint a valódi érzést fejezik ki. Eltekintve azonban ettől s még pár lényegtelenebb hibától, elmondhatni, hogy szép költői darab. Melyik legyen most felvéve ? Szeretne az ember a három darabnak szépségeiből alkotni egy negyediket. Az I-sŐ általánosítja a zsidós vonatkozásokat, míg a Ill-ik megtartja azokat, mint a milyenek: Zebaóth, oltárid, a Baka völgyén a Sionra menetel. Ezek helyettesítendők; akkor e mellett lesznek. Addig pedig az I-ső számú mellett maradok. De a kezdete ennek is mindenesetre javítandó a bibliai szöveg egyszerűségének és a magyarságnak megfelelőleg; továbbá a 3-ik vers „ha néha bár", a 4-ik vers „a világban" mással cserélendők. LXXXYI. A régi szerint halad, de annak felesleges ismétléseit igen helyesen kihagyja. Csak az utolsó