Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
nyezők; ha a Krisztus zászlaja alá csoportosulva, a védelem és ha kell, a támadás fegyverét is használjuk: a magyar kálvinista egyház élni és virágozni fog, mert egyházunk missziója minden más egyházénál magasztosabb : a magyarságot megőrizni és megerősíteni a Jézus Krisztusnak és a sokat szenvedett magyar hazának. Keresztesi Sa n< u. KÜLFÖLD. Angol egynázi szemle. Az angol alsóház vezére, Balfour márczius hó végén terjesztette a parlament elé az új angol iskolai törvényjavaslatot, az education bilit. E törvényjavaslat immár harmadik kísérlete a Salisbury kormánynak arra nézve, hogy az angol zűrzavaros oktatási rendszeren, vagy inkább rendszertelenségen változtasson. Az Angliában most érvényes iskolai törvény a szabadelvű párt uralma alatt lépett életbe 1870-ben; akkor is nagy és heves küzdelem után. a melyben a nagyhírű államférfi Forster Vilmos vitt vezérszerepet. A nevezett törvény, mint egy kompromisszum eredménye, csak fél rendszabály. Az iskolalátogatást kötelezővé tette ugyan, de az állami felügyeletet nem léptette életbe a közoktatás egész vonalán. 1870 előtt Angliában az állam mit sem törődött azzal, hogy polgárai megtanulnak-e írni ós olvasni vagy sem, az elemi oktatás is teljesen a felekezetek, magánosok vagy társaságok kezeiben volt, A Forster-féle bili az állami felügyeleti jogot érvényesítette az önkéntes és hitelező adózásból fentartott iskolákra nézve — voluntary és board school — a választott helyi iskolai hatóságok — board — útján. A felekezeti, elemi iskolákra, a közép és felsőbb intézetekre az államnak semmi felügyeleti joga nincs, és a közoktatás e három fokozata alig van egymással valami összeköttetésben. Régen akarnak e kirívó rendszertelenségen az angol államférfiak változtatni, de eddig még minden kísérlet meghiusult, mert a gyökeres szabadelvű változtatás nem tetszett a konzervatív közvéleménynek és viszont a konzervatív törvényjavaslatok hajótörést szenvedtek a szabadelvűek ellenállásán. Ezen új törvényjavaslat mindkét résznek igazat akar adni. Legfontosabb pontja az, a mely az összes iskolák egységes felügyelet alá való helyezését czélozza, A felügyelő hatóság a grófságok és városok helyi hatóságai — county, borough councils — lennének, a melyek azt választott és kinevezett bizottságok útján gyakorolnák. Az eddigi népiskolai hatóságok, boardok tehát tényleg megszűnnének. Ennek nevében minden iskolának jogában állana meghatározott százalékú, közadózásból befolyó segélyt igénybe venni. E pont az, a mely ellen a nonkorformista egyházak most oly hevesen agitálnak, hirdetvén, hogy a felekezeti iskola nem segélyezhető közadóból. E törvényjavaslat kilátásba helyezi ugyan azon jogot a szabad egyházaknak, hogy bármely helyen, a hol csak egy anglikán iskola van, 30 nonkorformista család szintén állíthat iskolát közsegélyből; de ez ellen a mézesmadzag ellen is két okból tiltakoznak, meft e jog igénybe vétele az adózó polgárokra róna nagy terhet, ós mert Ők azon elv szószólói, hogy a felekezeti vallásoktatás kizárólag a felekezetek joga és kötelessége. Tiltakoznak a szabad egyházak e törvényjavaslat ellen azért is, mert a felekezeteknek kilátásba helyezett iskolafelállítási jog által megszaporodván a felekezeti iskolák, a gyermekek még inkább elkiüöníttetnének egymástól. Mint már 1870-ben, úgy most is állami, nemzeti iskolák felállítását óhajtják a nonkorforformisták, a melyekben legfeljebb a bibliát és az apostoli hitformát tanítanák felekezeti színezet nélkül, lehetőleg központi felügyelet mellett, mert a többnyire anglikán papi befolyás alatt álló helyi hatóságok részrehajlatlanságában nem igen bízhatnak. A londoni nagy St. James Hallban tartották meg a nagy tiltakozó gyűlést a szabadegyházak, a hol a súlyos betegségből felépült Price Hughes methodista lelkész tartott gyújtó hatású beszédet, felszólítván mindenkit, hogy azon esetben, ha a nagy számbeli túlsúlyban levő kormánypárt keresztül erőszakolja a reakczionárius törvényjavaslatot, a mely a rendezetlen közoktatásügyet még rendezetlenebbé teszi felekezeti szempontok és osztályozások felvevóse által, úgy egyszerűen tagadják meg az iskolai adó fizetést. A jelekből ítélve e javaslatból is nehezen lesz törvény, mert Angliában a parlament egy pártja sem vonhatja ki magát a közvélemény befolyása alól; a tömörült szabadegyházak pedig bármely reájuk nézve sérelmes eljárás ellen a siker reményével mehetnek harczba. A szokásos májusi egyházi gyűlések mindegyikén szóba fog jönni ez ügy. Az anglikán egyház is, a mely az utóbbi időben barátságos közeledésének oly sok jelét adta, bizonyára rajta lesz, hogy e javaslat mostani alakjában ne váljék törvénynyé és ne képezzen új válaszfalat és felekezeti viszályokra vezető okot. Az angol vezető államférfiak előbb-utóbb kénytelenek lesznek az ott egyedül helyes útra térni, t. i. az oktatást egész vonalon állami felügyelet alá vonva és a felekezeti szempontokat figyelmen kivül hagyva, egyöntetűbbé és eredményesebbé tenni az oktatást. Angliában és Walesben 5 1 /2 millió elemi iskolaköteles gyermek van és ezeknek több mint fele jár az önkéntes adózásból fentartott iskolákba, a melyek, mint Balfour a javaslat indokolása közben mondotta, sok kivánni valót hagynak fenn, mert Anglia évenként 18 millió fontot áldoz elemi iskolákra, de szerinte az eredmény nem áll arányban az áldozat nagyságával. A halvaszületett „billek" után bizonyára kell jönni egy életrevaló törvénynek, a mely új életet s rendet hoz a megcsontosodott, konzervatív rendszertelenségbe. Az anglikán egyház magas egyházi pártja tudvalevőleg barátja a fülbegyónás és papi feloldás pápista czeremóniáinak. A londoni püspöki palotában tartott kon-
