Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

teljesen van az alapeszme kidolgozva : az Istennek minket védő hatalma; de a Il-dik számú mégis kiválóbb. Részletesebb, színesebb a tartalom feltüntetése; alakilag pedig elevenség, erő, költői lendület, pompás verselés magas színvonalon állóvá teszik az éneket. Egyike a legjobbaknak ; ez veendő fel. XLVII. Felhívás Istennek dicséretére. Az átdolgozás némi javítást és pótlást kíván. Már a kezdet neiu jó, mert „no"-val kezdődik, mint a régiben. E helyett jobb lenne: Nemzetek, népek Dicsőítsétek stb.; vagy: Föl minden népek stb. Továbbá nincs kidolgozva a dicsőítésre való felhívásnak az oka, a mi Szenczinél, a bibliai szövegnek megfelelően a 2-dik versben van elmondva, a mit az átdolgozó csak érint, de nem eléggé fejt ki, pedig e nélkül keveset ér. Nem az Úr felvonulása vagy más szóval a frigyládának a templomba trombitaszóval való felvitele itt a fő, hanem az Úrnak hatalma, segítsége, melynélfogva győzelemre segíti népét, továbbá megadja örökségét. Ez az ok a dicséretre. Ezt lehet és kell is, természetesen átvitt értelemben, kidolgozni, hogy legalább egy verset kitegyen, mint Szenczinél. Ez itteni 2-dik vers azért így dolgozandó át, kihagyván belőle a homályos felvonulási leírást. L. Híven adja vissza, bár egészen szabad átdolgozásban az eredeti tartalmát: az Isten igaz tiszteletét. Tartalmas, benső vallásosságra vezérlő zsoltár. Átdolgozása avatott kézre vall. Ez is egyik kiváló darabja lesz énekesünknek. LI. Tartalmas bűnbánati ének. Eléggé sikerült szabad átdolgozás, a 137-dik versben e beszúrt sor: „Azért a mi jóság buzog szivemben" világosabb oki összefüggésbe hozandó a következő sorral. LVlí A régi szerinti 3, 4, 5-dik csillagtalan verseket kihagyja, csak érinti az átdolgozás, holott a veszedelemnek feltüntetése, a bajoknak előszámlálása oka a szabadulásért való könyörgésnek. Hogy erőteljesebbé legyen ez ének, 1 verssel, a kihagyottak tartalmának feldolgozásával bővítendő. LIX. Szabad átdolgozás. Ügyes összevonása a réginek, a nélkül, hogy a tartalom kárt szenvedne. Alakilag is szép. LXI. Ennek két átdolgozása közül az I ső közelebb jár a bibliai szöveghez, valamint a Szenczi-fóléhez, mint a Il-dik, mely szabadabb. Bár méltán pályázik a II-dik is a felvételre, részemről az I-ső szám mellett foglalok állást; csak az 1-ső vers 2-dik sorában az „itten" jobbal helyettesítendő. LXII. Helyes, jó átírása a réginek, kihagyva abból az emberek gonoszsága elleni panaszt, LXIII. Ugy tartalmilag, mint alakilag megállhat. A 42-dik zsolt. dallamára van írva, de a kezdő sorából egy szótag hiányzik. LXV. A gazdag tartalom fel van dolgozva a közölt énekben, kivételével Isten bűnbocsátó kegyelmének; pedig ez meg van a Szenczi-félében, habár az összekötés hiánya miatt nem épen szerencsésen is. Itt is fel kellett volna dolgozni, hogy e szép zsoltár tartalma teljes legyen, s hogy Isten dicsérete az ő bűnbocsátó kegyelmi tényével is indokoltassék. Ezzel sokat nyerne e zsoltár, mely alakilag megállja helyét; csak a 4-dik versben kellene az első sor: „A nagy hegyek erődön állnak" nehézkességén változtatni. LXVI. Az átdolgozás a régi 10 verset 5 re vonja össze, tartalmilag elég teljesen, alakilag is elég ügyesen. LXVIL Kevés, de lényeges változtatással sokkal jobb és szebb lett a réginél, sőt egészen sikerültnek mondható. LXXI. Az eredetiben levő sok ismétlést, panaszt mellőzve 18 vers helyett 8 versben adja a tartalmat. Ez helyes is, mert a régi egészen szétfolyó. Benkő István, rákospalotai lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. A Debreezeni Lelkészi Tár I. kötete. Gyakorlati ev. ref. papi lexikon. Szerkesztette: -5*. Szabó József DeWeezen, 1902 Eperjessy István kiadása, nagy 8-ad rétben 640 lap ára fű/iVe 6, Kötve 7 korona. S. Szabó József azok közül a kevésszámú lelkészjellegü tanárok közül való, a kik a tanári kathedrán irodalmilag is szorgalmasan szolgálják anyaszentegyházunk ügyeit. A Debreczeni Lelkészi Tár szerkesztésével is jó szolgálatot tett egyházi irodalmunknak. Vaskos Lelkészi Tárát öt részre osztja. Az I-sőben bibliamagyarázatokat, a H-dikban egyházi és szertartási beszédeket7

a III-dikban a lelki gondozás körébe vágó dolgozatokat, a IV-dikben imádságokat, az V-dikben különféléket közöl, különböző szerzőktől. A bibliamagyarázatokat mind Andrássy Kálmán írta. Jó szerkezetűek, építő hatásúak, jól meg vannak írva mindannyian. De mindössze is csak hárman vannak, tehát túlkevesen, mind a többi dolgozatokhoz, mind e fontos műfaj jelentőségéhez viszonyítva. Nem egészséges tünet, hogy nálunk a bibliamagyarázatot nem eléggé kultiváljuk. A hol a bibliát nem szeretik magyarázni, ott az igehirdetés többi faja is ellaposul, elerőtlenül, elvilágiasul. Az egyházi beszédekből négy csoportban 2 ifjúsági, 5 közönséges, 13 ünnepi és 19 alkalmi beszédeket közöl a szerkesztő. Szerzője csaknem mindeniknek más; de az értékök is nagyon különböző. Az ifjúsági két beszéd mindenike jó; de ismét kérdeznem kell: miért ilyen kevés a számuk, mikor az igehirdetés eme legújabb fajára iskoláinkban oly nagy a szükség? Az ifjúság evangélizálása a legkorszerűebb s a leghálásabb feladata ma a lelki irányzásnak. A közönséges prédikácziók csoportjában az öt közül kettő válik ki az 1. és 3. számú. Ezek bibliásak, texusszerűek, jól szerkesztvék. A többiek vagy nem jól magyarázzák, vagy nem is magyarázzák a textust. Márpedig a jó predikáczió jól magyarázza és jól alkalmazza az igét; a mi nem az igét magyarázza és nem azt viszi át az életbe, az nem keresztyén predikáczió. Az ünnepi beszédek között sok az erőtelen és színtelen beszéd. A keresztyén ünnepkör Jézus váltságtényeit örökíti s az ünnepi prédikácziók Jézus váltságtényeinek és az örök üdvigazságoknak építő magyarázatai. Ám e beszédekben vékonyak a hitnek erei s azért soványak a prédikácziók építő erői. Legjobb e csoportban az 1. és 9. számú, de ez utóbbi is egy kissé száraz és elvont. Hiába, a kiben vézna a hit, annak hitszegény a predikácziója is. Az