Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

XVII. Szintén szép és az eredetinek megfelelő jó kidolgozás; csak az a nagy kár, hogy nem saját dallamára, hanem a 138-dik zsolt. dallamára van húzva. Pedig a 17-dik zsolt. dallama igen szép, mély érzést lehelő dallam ; sokszor énekeljük is. Ezt nem kell kihagynia, hanem a zsoltárt kell hozzá igazítani. XIX. Egyike leggyönyörűbb zsoltárainknak. Isten felsége, dicsősége, hatalma, ereje a legmegkapóbb módon hirdettetik benne. Átdolgozása, bár a Szenczi-féle nyomán indul, de azt formailag túlszárnyalja. Tartalmi tekintetben is kifogástalan ; sőt igen szép benne a 3-dik és 4-dik versben levő fokozás, mely szerint Isten felségét, hatalmát, félelmét, jóságát a napnál, a természetnél mi méltóbban zengjük, mi jobban tudjuk. Egészen sikerült. Kitűnő. XX. Két átdolgozásban van e királyhymnus közölve; az I-ső „Isten az áldd meg a magyart," a Il-ik saját dallamára. Bár kívánatos, hogy művészi ismert magyar dallamok legyenek énekes könyvünkben, de ép oly kívánatos, hogy a szöveg is megfelelő legyen. Az I-ső nem eléggé megfelelő, jobb a Il-ik, közelebb is jár az eredetihez; azért ez hagyandó meg. XXL Ez is királyhymnus. Egészen szabad átdolgozás. Az eredeti: hálaadás a ldrályért, ez: kérés a királyért. A Szenczi-féle átdolgozás terjengő; ez tömörebb és sokkal szebb. Jó alkalmi ének lesz. Felveendő, csak utolsó sorából a „szent" szó mással cserélendő fel, mert templomainkban Istenen kivül mást szentnek nem nevezhetünk, még királyt sem. XXII. A kétféle átdolgozás közül az I-ső ellen sem lehet sok kifogás, de a Il-ik, mely az eredeti dallamra is megy, igen szép költői átdolgozás. Ez veendő fel. XXIII. Az Isten gondviseléséről szóló e kedves zsoltár is kétféle átdolgozásban van előttünk. Mindkettő szép, sőt a Il-ik mintha költőibbnek látszanék; de másfelől hangja kihivó, túlbizakodó, szónokias, pl. „ha száz halálnak törne rám hatalma" stb., vagy nehézkes, például „lelkem nyugalmán őrt áll szent nevével;" míg az I ső közelebb áll úgy a bibliai szöveghez, mint a Szenczi-féléhez, a régi gyönyörű kifejezések pl. „ha a halál árnyékában járnék is" — megtartásával, a csendes megnyugvás hangján szól. Nézetem szerint ez veendő fel. XXIY. Szabad átdolgozás, a mi itt igen jói is bevált; azonban: „tengerek felett" és „te bezárt föld", mint értelemzavaró kifejezések, helyesbítendők. XXV. Ez a régi 10 versből 5-re van összevonva; de a darabnak nagy hátrányára. Kihagyja a legszebb 4, 5, 6, 7 verseket, melyekben Istennek jósága, igazsága, kegyelme, jutalmazása adatik elő. Ezek nélkül pedig tartalmatlan e zsoltár. Legalább 2 verssel bővítendő. Alaki kidolgozása is, ha néhol jobb is az eredetinél, de máshol nem éri azt fel erőben. Á rithmus kedvéért elveszett e jó kifejezés: „nem nevet senki rajtam", e helyett van: „nem nevet ki senkisem". Az első sor, ha a rim kedvéért változást szenvedett, legalább ütemessé teendő, mert igy nem az. Simítás, javítás, pótlás szükséges az éneken. XXVI. Ügyesen van össszevonva és kidolgozva. XXVII. Gyönyörű szép, költői darab, verselése kiváló; csak az a megjegyzésein, hogy a 2-dik versben helytelen a tárgyatlan ragozás e szóban: „várnánk". A mit széltében roszul használnak, azt nem szabad az énekeskönyvben szentesíteni; tehát igy kell: „bízva várnók mi az Urat". XXVIII. Az eredeti nyomán halad. A simítás előnyös. Csak azt jegyzem meg, hogy a 4-dik versben nem a Krisztusról, hanem a fölkentről, azaz Dávid királyról van szó, tehát itt a Jölkent szó volna inkább használandó. XXX. A veszedelemből megszabadult ember hálaadása. Igen szép ének. Átdolgozása is szépen sikerült. XXXI A régi hosszadalmas panaszkodásnál e rövidebb átdolgozás jobb. XXXII. Első fele nehézkes, de később hangulatosabb. Az első két, illetőleg négy sor simítandó. XXXIII. Egyike legszebb zsoltárainknak. Alapeszméje: az Űr mindenhatóságából folyólag serkentés az ő dicséretére. Gyülekezeteinkben is egyik legismertebb és kedveltebb ének, mert a gazdag tartalmat gyönyörű dallam is emeli. És el kell ismernünk, hogy a Szencziféle átdolgozás — leszámítva a leszámítandókat — elég jó, sőt néhol igazán költői szárnyalású, pl. 1-ső és 3-ik vers. Azért itt az új átdolgozásnak vagy meg kell elégedni a meglevőnek némi simításával, vagy ha szabadabb átdolgozásba megy, akkor igazán exczellálni kell. A gyűjteményben két változat van közölve; de én, megvallom, egyiket sem tartom exczellensnek, olyannak t. i., mely elhomályosítaná az eredetit. „Az Úrnak igéje, Egeket teremte" — ilyen kevés szóval sokat mondó, hatalmas kifejezéseket nem találok ezekben. Kár volt az ilyeneket a feldolgozásban nem érvényesíteni. Véleményem szerint az I. t^zámú némi simítás után felvehető. De énekeskönyvben az ilyen hiányjeles szók: Istenbe, Ítéletébe ma már semmi esetre sem tűrhetők meg. XXXIV. Örvendezés az Úrban és intések. Az 1-ső versben: „és a hálát szent nevének" rosz magyarság. E helyett jobb: Dicséretét szent nevének Ajakamon hordom. Más tekintetben jó. XXXV. Igen szerencsés és ügyes átdolgozása a régi 13 verses éneknek 6 versben, a tartalom csonkítása nélkül. Ez is egyike azon zsoltároknak, melyeket némelyek a keresztyén szellemmel ellenkezőnek tartanak; de ez téves felfogás. E zsoltár az ellenségnek, a kárörvendőknek, a hitetleneknek, a képmutatóknak, az álnokoknak, hálátlanoknak büntetését Istenre bizza, eilenök Istent hívja segítségül. És ez keresztyéni. Erőteljes, kiváló jó ének; dallama remek. Felveendő. XXXVII. Egészen szabad átdolgozás, visszaadja az eredeti tartalmát: a hitetlenek boldogulása miatt kesergők vigasztalását. Kidolgozása, verselése is könnyed. Szép darabja lesz énekesünknek. XXXVIII. E mély érzésű bűnbánati ének két kidolgozása közül ,a II-dik számú minden tekintetben fölötte áll az I-ső számúnak ; azért véleményem szerint az veendő fel az új énekesbe. Tartalmilag, mint alakilag igen sikerült munka. XXXIX. Ez is egyik disze lesz énekeskönyvünknek. A csendes lemondás, -a bűn miatt kesergés hangja, a mulandóság meggondolása, s végül, hogy az Úr megáldja sírba tértünket s ő lesz szivünk boldog reménye: ezek a bánatra hangoló, de fel is emelő és szépen kidolgozott gondolatok már első olvasásra is igazán meghatják, bús érzésekbe ringatják a lelket s emelik annak vallásosságát. Gyönyörű, kedves darab. Bűnbánathoz is igen használható. XLII. Az átdolgozásban a csillagtalan versek kihagyásával meg van rövidítve, de a tartalom csonkítása nélkül. A régi nyomán halad. XLIIL Kihagyja a régiből a csillagtalan 2-dik verset, pedig ennek feldolgozása nélkül nem teljes a tartalom, mivel abban van megmondva, hogy a kesergés oka az ellenség igája és sanyargatása. Ez pótlandó. XLVL Két átdolgozást nyert. Mindkettőben erő-