Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

képezi az is, hogy a tanár működését megbírálva állandósíttatása vagy nem állándosíttatásáról véleményt alkossanak a tanügyi hatóságok. És ez esetben, mégha nem is igyekszik az a tanár szemmel láthatólag mindenáron jó feleleteket kicsikarni tanítványaitól, mégis rá mondják saját növendékei, hogy jobban „szurkol" a tanár úr, mint ők maguk. Ha pedig a vizsga folyamán valamelyik ilyen véleményformálásra hivatott tényező kérdést talál tenni a tanulókhoz, egészen világosan áll a tanulók előtt, hogy első sorban a tanárt és nem Őket vizsgálják. Ha a tanulók ilyen véleménynyel vannak a vizsgáról, az nagyon veszedelmes, mert először is igen sok kárt tesz a tanulók jellemében, másodszor pedig, a mi szintén fontos körülmény, a tanár tekintélye nagyon alászállíttatik tanítványai előtt. Ámde mindezek az ellenvetések leginkább az évzáró nyilvános vizsgáknak eddig szokásban volt fonák módjára vonatkoznak és a nyilvános vizsgáknak a lényegét nem érintik. Én a nyilvános vizsgákat a fenti ellenvetések daczára is fentartandónak vélem, természetesen más alakban, mint jelenleg. Különösen két szempontból vagyok ezen állásponton. Egyik az, hogy az évvégi nyilvános vizsgák olyan fontos elvet valósítanak meg, melyet a nevelésben a már fentebb érintett okokból kifolyólag én feltétlenül szükségesnek tartok: megvalósíthatják a nyilvánosság fontos elvét. Másik nem kevésbbó fontos szempont az, hogy a társadalomnak a nevelésügy iránt való meleg érdeklődése ébren tartassék, mert ennek a meleg érdeklődésnek dús eredményei voltak már a múltban is, de szép gyümölcsöket fog az hozni még a jövőben is, a nevelésügy felvirágoztatására. De viszont az is következik a fentebb elmondottakból, hogyha fentartjuk is az évvégi nyilvános vizsgákat, mindazok a feladatok, melyek a nyilvános évvégi vizsgáknak a czélját nem képezhetik a már kifejtett okokból, ne tétessenek a nyilvános vizsgák feladataivá a jövőben. Tehát a felsorolt czélok közül a jövőben csak az képezze az évvégi nyilvános vizsgának a feladatát, hogy a szülék és a tanügy iránt érdeklődő közönségnek lehetővé tétessék, hogy évenként legalább egyszer bepillanthassanak az iskola életébe. A szülék gyermekeik feleleteit egy vagy több tantárgyból meghallgatják, azoknak feleleteiben gyönyörködhetnek, vagy hátramaradottságukról személyesen meggyőződhetnek, továbbá némi fogalmat alkothatnak maguknak arról, hogy mint bánnak a tanárok az ő gyermekeikkel és ebből okulnak, némileg- tájékoztatnak, hogy mint kellene nekik is ellenőrizni a gyermekeknek otthon végzett munkáját. Az érdeklődő közönség a tudománynak egy-egy szakaszát felújíthatja emlékezetében, vagy épen megismerkedik azzal. De épen ez utóbbi czél elérésére a tanár ne arra törekedjék, hogy az egyes növendékek ismereteinek a mértékét kutassa, hanem inkább az a czél lebegjen szeme előtt, hogy a szülék és a közönség előtt az oktatásnak a képét bemutassa ; a kérdések úgy irányíttassanak, hogy a vizsgálaton mintegy dióhéjba szorítva a végzett tananyagot bemutassa a tanár, és pedig tervszerűen előre átgondolt, mintaszerű, kerek formában. De azután szerintem az évvégi nyilvános vizsga feladatát ezzel ki is merítette. Ne legyen ennek a nyilvános vizsgának a feladata sem az, hogy a tanár évi munkáját ebből ítélje meg akár valamely felsőbb tanügyi hatóság, akár a szülék vagy a közönség; sem az ne képezze czélját, hogy a tanulók érdemjegyei ott állapíttassanak meg; hanem szolgáljon az évvégi nyilvános vizsga pusztán arra a czélra, hogy a szülék és a tanügy barátai az iskola beléletéről, a tanítás és nevelés eredményéről és az iskola szelleméről némi fogalmat alkothassanak. * * Miután az évvégi nyilvános vizsgák által elérhető czélokat megállapítottuk, lássuk, hogy nem szükséges-e valamely eszközről gondoskodni arra nézve, hogy a fentebb 4 pontban összefoglalt általános czélok közül azok, melyek a nyilvános vizsgák által el nem érhetők, más úton és módn elérhetők legyenek. Az évvégi nyilvános vizsgák által meg nem valósítható általános czélok között legfontosabbak a negyedik pont alatt felsorolt feladatok. Bármely vizsgának ugyanis az volna a fő feladata, hogy ott megállapíttassék, hogy bizonyos ismeretkörnek birtokában vannak-e a növendékek oly mértékben, hogy tudásuk és képességük akár valamely szakpályán, akár magában a középiskola egyes osztályaiban tovább haladásuknak az alapját képezheti. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az egész középiskola tananyaga bizonyos évről-évre kiszabott részekre van felosztva, mely részek közül mindenik egy-egy tanulmánykört foglal magában. Az a kérdés tehát, hogy egyáltalában szükséges-e az egy-egy tanulmány kört befejező vizsga olyan értelemben, hogy azon a tanulók kötelesek legyenek számot adni az azon évben szerzett összes ismeretekről ? Sőt tovább menve, meg kell állapítanunk, hogy helyes eljárás volna-e az, hogy a vizsgán adott felelettől tétessék függővé a tanulóknak adandó osztályzat? Szerintem, mivel az évvégi vizsgák egy-egy tanulmánykört fejeznek be, kell, hogy a tanár előtt az a czél is lebegjen, hogy növendékei a végzett tananyagot, annak a lényegét összefoglalják és hogy a végzett tananyagnak a lényegét mélyen az emiékezetökbe véssék. Repetitio est mater studiorum — mondja a közkeletűvé vált mondás. Ezt az elvet akarják megvalósítani a tantervek is, mikor előírják, hogy a harmadik évharmad kizárólag csak az ismétlésekre fordítandó. A harmadik évharmad, hiszem, hogy tényleg csakis az ismétlésekre fordíttatik De mostani vizsgarendszerünk mellett nincsen biztosítva, hogy az ismétlés úgy vitessék keresztül, a mint az szükséges volna. Mert szerintem az összefoglaló ismétlés még nincsen befejezve azzal, hogy sikerül a tanárnak az egész évi tananyagot pl. a történelemből 3—4 leveles részletekben átismételni egy ízben. Az egy-egy tárgyból szerzett ismeretek összefoglalása csak úgy vihető keresztül teljesen, ha ezen kivül még egyszer 4—5 órára az egész évi anyag, végre pedig egy órára, az utolsó órára az egész évben végzett tananyag feladatik és ezen utolsó órákban arra fektet fősúlyt a tanár, hogy a tanulók előtt világosan álljon, hogy melyek a végzett tananyagnak a csúcspontjai, a melyeket emiékezetökbe jól be kell vésniök. A vizsgák mai rendszerével az ilyen összefoglaló ismétlés nincsen biztosítva és pusztán a tanár egyéni ambicziójától tétetik függővé annak a keresztülvitele. Legtöbben azok közül, a kik a vizsgák mai állapotát helytelenítették, hangsúlyozták azt is, hogy a vizsgák azért sem tarthatók fenn mai alakjokban, mert az iskolai évet megrövidítik. Én azonban az előbb említett czélt oly fontosnak tartom, hogy mivel szerintem az évvégi vizsgáknak főczélja az összefoglaló ismétlés: inkább vagyok hajlandó a tananyagot megrövidíteni (természetesen csakis a részletkérdésekkel), mintsem hogy az összefoglaló ismétlés elmaradjon, még abban az esetben is, ha a vizsgák több időt vennének igénybe, mint mai vizsgáink.