Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-06 / 14. szám

melynek jellegét így rajzoltuk meg, gondoskodik a munkásnép szellemi táplálásáról. Hogy milyen ez a gondoskodás, — elgondolhatjuk. Kétszeresen fontos tehát, hogy a társadalom és az egyház gondoskodjék a munkásnép erkölcsi pihenéséről. Olyan irodalmat kell teremteni, mely szellemét felfrissíti, lelkét táplálja, s ismeret után való vágyát kielégítse. Tanítani kell a népet, ismeretét gazdagítani; fel kell tárni előtte a tudományok haladását, különösen a modern technika vívmányait, hogy ne csak végezze a munkát, hanem értse is azt. De különösen gazdagítani kell érzelemvilágát, a mire a vallás-erkölcsi könyvek a legalkalmasabbak. Ezek által lehet az egész életmódra befolyást gyakorolni. Fel kell tárni azt a mély szakadékot, melyhez az erkölcsi romlás útja vezet; azt a sivár életet, mely akkor várakozik ránk, ha a vallástól, Istentől elszakadtunk. Ezen iratok által lehet a keresztyén erkölcstan tanításait a munkások szivébe csepegtetni, s azoknak életét irányítani. Ha ilyen népies vallás-erkölcsi irodalmat a munkásosztály kezébe ád a társadalom, akkor teljesítette kötelességét, lehetővé tette az erkölcsi pihenés ezen részét. Ezen eszméknek terjesztését, s a szabaddá lett időnek helyes felhasználását különféle eszközök segítik még elő. Ott vannak a munkáskaszinók, az ifjúsági egyletek, eszmecserék folytatása, felolvasások tartása stb. S ott van az erkölcsi pihenés egyik leghatalmasabb tényezője: a család. Erről azonban később külön emlékezvén meg, így csak egyszerű megemlítésére szorítkozunk. Mindez az erkölcsi pihenést valósítja meg; az egyhangú gyárimunkát ellensúlyozza* s az egyoldalúvá lett embert harmonikusan kiműveli. De midőn az erkölcsi pihenés megvalósulásáról szólunk, nem szabad megfelejtkeznünk annak egyik fontos tényezőjéről: a vasárnapi munkaszünetről. Hat napon munkálkodott az Úr, a hetediken megpihent. S az Úr pihenése a mi pihenésünknek tökéletes mintaképe. Isten törvénye rendeli el: a hetedik napot megszenteljed I S az ember ezen pihenése igazán megszentelés legyen, méltó az Úr napjához! Ekkor az Úr házának kapui megnyílnak, s a munkás lelke, mely egész héten a zakatoló gép kerekének forgását figyelte, buzgó elmélkedésben és imában felemelkedik Istenhez. Ha egész héten érezte is, hogy ő csak egy élő csavar : vasárnap éreznie kell, hogy Ő is ember, egyenlő a gazdaggal, — istenfia. A vasárnapi munkaszünetnek nagy erkölcsi és társadalmi jelentősége már ezen néhány szóból is kisugárzik. Nemcsak a vallás, hanem az erkölcsi alapon álló társadalom érdeke is azt kívánja, hogy ez a vasárnapi munkaszünet a legnagyobb szigorral megtartassék. Isteni törvény rendeli el; — megtartani emberi kötelesség. És mégis, mit látunk! Azt, a ki öl, vagy lop, az igazságszolgáltatás sújtó keze utóiéri. De vajmi ritkán történik valami azzal, ki az Úrnak napját nem szenteli meg. Azoknak, kik az állam ügyeit intézik, újból és újból meg kellene magyarázni ezt a parancsolatot: „a hetedik napot megszenteljed," mert az idő azt mutatja, hogy azt nem értették meg! Igaz, hogy a törvény elrendeli: a gép ne zakatoljon ezen a napon, az iparos ne dolgozzék; — de a hivatalok nyitva vannak, s a biró ép úgy dolgozik, mint a postahivatalnok. Más emberek ezek mint a munkások, iparosok? Nem szorul rá leikök az igazi erkölcsi pihenésre? Miért, hogy az állam lehetetlenné teszi nekik? Az állam a jog képviselője és mégis jogtalanságot követhet el? Tudom, mi a legtöbb ember felelete erre a sok kérdőmondatra; az, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet kivehetetlen. Nincsen igazuk! Nézzük más államok példáját, Német-. Dán-, Svédország intézkedéseit, a hol a hivatalok egytőlegyik zárva vannak, s egyszerre látjuk, hogy a társadalmi élet egészen más képet nyújt. Hazánkban a vasárnapi munkaszünet csak részleges s nem általános, s ezzel a részlegességgel meg van vallás-erkölcsi jelentősége gyöngítve. Hogy milyen befolyással van ez a nép valláserkölcsi életére, s hogy minő hatással van az alsóbb osztályra az ilyen példaadás, könnyen elgondolhatjuk. A templomok üresek, a vallásosság napja hanyatlóban van. S a vallásossággal együtt hanyatlik az erkölcsiség. Mintha mindent a materiálizmus sötét fellege akarna eltakarni. Bizony, e nehéz viszonyok okai között ottan áll az Úr napjának meg nem szentelése, s vádló szavát felemeli a társadalom ellen. Mert vasárnap nélkül nincsen vallás, s vallás nélkül nincsen erkölcsiség. Nem fejtjük ki a vasárnapi munkaszünet részlegességének veszedelmét bővebben, csak újból hivatkozunk arra, hogy e nap a pihenés erkölcsi momentumának egyik fő biztosítéka. Az erkölcsi pihenés pedig nemcsak az egész pihenésnek legjelentősebb része, hanem egyszersmind az egész erkölcsi élet alapja. És ezzel megismerkedtünk a munka és pihenés erkölcstani fogalmával. Láttuk ezeknek fontosságát a munkáskérdésre vonatkozólag, s most is, midőn tárgyalásunk végéről annak folyamatára visszatekintünk, nem tehetünk egyebet, minthogy ennek a két elvnek nagy jelentőségét hangsúlyozzuk. Igazi munkát és igazi pihenést a munkásnak, s ez a kettő visszaadja emberi méltóságának egy részét, mitől a társadalom megfosztotta! A munkának és pihenésnek erős támasza az ember erkölcsi lényegének másik két alkotó eleme: a személyes szabadság és a személyes vagyon. Ezzel a két erkölcstani elvvel kell a következőkben megismerkednünk. N.-Dömölk. Kapi Béla. evang. segédlelkész. Saul. Mint vad bozót, útszéli parton : Úgy nőtt fel árván, elhagyottan. Jó szót se hallott s mint a koldus Tengette életét . . . Templomokban, Hol Jahve törvénykönyve állott S rideg parancsok hangozának : Ragadt reá, inkább a máza, Mint lényege az Úr szavának. A gyermekévek míg telének: Agyongyötörték iskolában; S a léleknélküli betűkből Mi sem maradt szíve s agyában. Hajlongva ült a föld porában Naphosszat ós verdeste mellét, Míg mestere, rideg közönynyel, A míg hallá peregni nyelvét Ott szundikált könyvvel kezében Mellette és ha csendre ébredt: — A gyermek ajka, ha kifáradt — Korbácsütéstől teste vérzett.