Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

jába a szigorú Ítéletet: „Az embernek minden tisztán mechanikus munkája, mely által élő szerszámmá lesz, erkölcstelen." („Christliche Sitté" 465. 1.). Lehet-e ezen segíteni, meg lehet-e oldani ezt a nehéz társadalmi kérdést ? Én az elveket törekszem kijelölni, s nem szólok azoknak megvalósításáról. Mégis néhány szót ezen kérdésnek is kell szentelnünk. A gyári munka mindig az lesz, a mi most, sőt mindig mechanikusabb lesz. A munkamegosztás soha meg nem szűnik, sőt mindig nagyobb és nagyobb lesz. Mi itt a társadalom kötelessége ? Martensen, a dán ethikus reméli, hogy majd a mechanikus munkarészt idővel gépek veszik át, s ez majd segít a nehéz viszonyokon. Lesz-e ez valamikor? Ki merne „igen"-nel felelni. És ha ez az idő eljönne is, ezekkel a gépekkel való bánás nem lesz-e még mechanikusabb? Ki merne „nem"-mel felelni. Mi nem a jövőbe tekintünk, hanem a jelenben keresünk segítséget. A jelen feladatára akarunk az alábbiakban rámutatni. A nemzetgazdászatra ép úgy, mint a ker. erkölcstanra ebben a tekintetben is kötelességek várnak. A nemzetgazdászatiiak feladata: a túlságos munkamegosztást, — mely az egész erkölcsi baj főokozója, — megszüntetni. Nem lehetetlen követelés ez, hanem inkább jogos és keresztülvihető. Iioscher, a ki mindenesetre tekintélyes nemzetgazdász, nagyon figyelemreméltó dolgokat mond erre vonatkozólag. Engedjék meg, hogy nézetét néhány mondatában szemeink elé állítsam. „Á hol a munkamegosztás által létrejött egyoldalúság olyan messze megy — így szól, — hogy a munkás személyiségét megrontja, ott a nép emberi vesztesége nagyobb, mint az ezzel megvásárolt anyagi haszon". Majd idézi Schleiermacher előbb közölt ítéletét, hogy a lélekölő gyári munka erkölcstelen, s ennek helyességét elismerve így folytatja: „épen ezért nem következetlenség, hanem inkább nagyon is szükséges, ha épen a kultura legmagasabb fokán a munkamegosztásban némi visszafejlődést kívánnak. Mert az egész ember fontosabb, mint cselekedeteinek és élvezeteinek összesége". (i. m. I. 119. 1.) Figyelemreméltó szavak ezek egy nemzetgazdász szájából. Egy hatalmas eszköz van bennük kifejezve, melylyel a munka igazi fogalmának megvalósulását előmozdíthatja a társadalom. De vájjon életbeléptethető-e munkamegosztás korlátozása, kivihető-e az, mit Roscher szavakban oly szépen kifejezett? A nemzetgazdászat sokat tehet e téren, de mindenre nem képes. A mi hiányzik a nemzetgazdászatból az megvan a ker. erkölcstanban: az erkölcsi erő, mely az eszmét megvalósítja; és ez az erkölcsi erő: a felebaráti szeretet. A munkamegosztás csökkentésénél is társadalmi életünk két ellentétes osztálya áll szemközt egymással: a gazdagok és a munkások osztálya, a tőke és a munkaerő. Éles, ellentétes ez a viszony, melyben mindegyik fél felejti, hogy egymásra van utalva. Ha nincs tőke, nincsen munka, ha nincs munkaerő, nincsen tőke. Egymás nélkül nem létezhetnek! A társadalom alakulása elválaszhatatlanul egy befűzte őket. Csak egy nehézség van: nincsen megállapítva a kettő joga között a határ. Nincsen az az állami törvény, mely előírhatná a kapitalistának : eddig mehetsz, ez a te birodalmad, a munkásnak: ezt követelheted, ez a te jogköröd. Ezt állami törvény elő nem írja, de igenis előírja az erkölcsi törvény: a felebaráti szeretet. A mint ez az egész szocziális kérdés megoldásánál a főelv, úgy egyedül ettől remélhetjük a lélekölő munkamegosztás megszüntetését, Mert a munkamegosztás kisebbítése anyagi áldozatot kiván, az bizonyos; de ez az áldozat százszoros gyümölcsöt terem erkölcsi téren. A munkásnak megfelelő munkát biztosít, a melyben megtalálja hivatását, földi boldogságát, mennyei üdvöségét. Vajha a művelt társadalom felfogná ezen erkölcsi gyümölcs igazi értékét! Ezért kell a felebaráti szeretetet prédikálni az oly válságos jelenkorban. Talán ez magasztos érzelem erőt adhat a munkamegosztás nehéz kérdésének megoldására. De még a korlátolt munkamegosztás mellett is szükség van az erkölcstan segítségére. Az erkölcstan feladata ugyanis tanításával odahatni, hogy a gyárimunkát — ha az nem tartozik is a most tárgyalt túlzű irányba, — kellőképen ellensúlyozza. Az ember harmonikus kiművelése, lelkésznek, szellemének, személyiségnek ébrentartása a feladat. Ez történik különösen a pihenés erkölcsi jellege által. Mielőtt azonban ezen ellensúlyozó erővel megismerkednénk, a munka fogalmának harmadik mozzanatára kell figyelmünket kiterjeszteni: a munka jelentőségére. Az a két szempont, mit a munka fogalmánál figyelembe vettünk, a nemzetgazdászati és erkölcstani itt is kijelöli az irányt, melyen haladva a munka jelentőségét megismerhetjük. A munka a kenyérkeresés eszközli, — mondja a nemzetgazdászat; a munka az emberré levés feltétele, — mondja a ker. erkölcstan. Az első a munkát joggá, a második kötelességé teszi. Jog és kötelesség, ez a kettő adja meg a munka igazi jelentőségét. A munka jog. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy munkát kapjon; — ezt tanítja az erkölcstan. Nagy terített asztal várja az emberiséget, s nincsen senki, ki ennél az asztalnál számot ne tarthatna. Mert mindnyájan hivatalosak vagyunk! S mi ad a megjelenésre okot?., a munka, az, hogy dolgozunk! S mi ad a munkára jogot ?.. . a születés, az hogy vagyunk! De a társadalomban ez is csak elv, mely megvalósulásra nem talál. Félix figyelmeztet rá, hogy milyen nagy azon öngyilkosok száma, kiket a munkanélküliség űz ebbe a bűnbe. Smith tanítványát Malthust ezen társadalmi viszonyok arra az állításra kényszerítik, hogy a társadalom nem köteles tagjait eltartani. Tanítványai pedig már azt tanácsolják, hogy a gyönge és fölösleges gyermekeket széngázzal kell megölni. És Malthus a XlX-ik század elején élt, s eredetileg lelkész volt. Ez a rettenetes theoria eléggé mutatja, hogy a munkanélküliség a jelenkorban nagyon nagy arányt öltött, s hogy megoldása a mily égetően szükséges, épen olyan nehéz is. Beszéljen a munkanélküliség nagyságáról néhány statisztikai adat: Londonban a munkásnegyedben körülbelül 50°/ 0

munkanélküli Berlinben azok száma, kik munkát keresnek és nem találnak 20—25,000. A német statisztikai hivatal adatai szerint az 1895-ik év június 14-én 179,004, deczember 2-án 553,660 egészséges ember hiába keresett munkát. De bármilyen nehéz legyen is a kérdés megoldása, az erkölcstan tanítása megmarad. A munka jog, mely minden embert megillet. A társadalomnak nincsenek fölöslegesei, s ezért a társadalomnak kötelessége minden tagjáról gondoskodni. Hogy hogyan, azt nem tudja megmondani a ker. erkölcstan, az a társadalom dolga, de hogy a kérdést megoldani kötelessége, az bizonyos. A munka egyrészt jog; másrészt kötelesség. Nemcsak az élet feltétele, hanem egyszersmind a hivatás betöltése. A hivatást betölteni pedig minden ember kötelessége. „Mennyei hivatását nem teljesítheti az, ki földi hivatását nem teljesíti" — mondja Franck. A munkára való kötelezettség tehát az erkölcstan tanítása