Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-30 / 13. szám
szerint nemcsak a szegényeknek, hanem a gazdagoknak is szól, nemcsak azoknak, kik abból élnek, hanem azoknak is, kik arra rá nem szorulnak. Ezeknek is munkálkodniok kell, hogy ebben földi hivatásukat betöltsék, hogy személyiségüket kifejtsék, szellemüket fejleszszék. Pium desiderium ! Nézzünk körül a gazdagok között. Hányan vannak, a kik ezt az emberi kötelességüket nem ismerik, a kik élnek máról-holnapra örökös élvezetben, mulatozásban. Ezeknek kell megmagyarázni a munka fogalmát, nemcsak a vagyonszerzés, hanem a hivatás betöltésének eszköze az, út az erkölcsi czél megvalósítására Ezeknek kell prédikálni az erkölcstan igazságait: „Eljön az éjszaka ós akkor nem munkálkodhattok!" Egy osztály ez, kötelességtudat nélkül Pedig egy magasabb osztály kötelességtudat nélkül olyan, mint a szakadék fölé ültetett fa, melynek gyökereiről a föld lehullott. Jön a szél, és a fa eltűnik a szakadékban, elvész még a nyoma is, és senkisem tudja megmondani, hol volt, hol van ! Míg egyfelől tehát meg kell valósítani a munkát mint jogot, addig másfelől meg kell azt valósítani mint kötelességet. így adja meg a ker. erkölcstan a munkának a maga igazi jelentőségét. És ezzel kiemeltük azt a három mozzanatot, mi a munka erkölcstani fogalmából következik. Ennek a három mozzanatnak, a munka igazi czéljának, minőségének megvalósítása a jelen társadalom feladata. Ebben a három elvben látom én azokat az eszközöket, melyekkel a szocziális kérdés ezen részét meg lehet oldani. Szükséges elvek ezek! Hiszen láttuk, hogy a munkásban épen azt öli meg a munka, a mi isteni: a szellemet ; és épen azzá nem engedi lenni, a mivé lennie kell: emberré. Mennyiben és miképen valósíthatók meg ezek az elvek, nem fejtjük tovább, nem is tartozik a mi feladataink közé. De már az imént mondottuk, hogy a kérdést a jelenben megoldani teljesen lehetetlen. A mit a jelenkor társadalma tehet, az nem több, mint a lélekölő gyári munka korlátozása, kellő ellensúlyozása. Ennek az ellensúlyozásnak egyik fŐeszköze az az erkölcstani elv, mit a munka fogalmához csatolunk: a pihenés. Kapi Béla. evang. segédlelkész. BELFÖLD. Zsinati előmunkálatok. A dunamelléki egyházkerület elnökileg összehívott zsinati bizottságának javaslata. HARMADIK RÉSZ. A lelkészválasztásról. A lelkészválasztási törvénynek az egyházak osztályoztatása és a lelkészek minősítésére vonatkozó 182 — 187. §-ai gyökeresen átdolgozandók, és pedig úgy, hogy mind az egyházak osztályozása, mind a lelkészeknek mai rendszerű minősítése eltöröltetvén, a rendes lelkészekre és mindazokra nézve, a kiket a törvény a rendes lelkészek kategóriájába sorozand, a bármely gyülekezetbe való választathatás teljesen szabaddá tétessék; a segédlelkészekre és a segédlelkészek kategóriájába sorozottakra nézve pedig az mondassék ki, hogy az első képesítő vizsgálattól legalább egy évi időköz által elválasztott második képesítési vizsgálat sikeres letevése után két óv múlva bármely gyülekezetbe szabadon megválaszthatok. Kimondandó azonban, hogy a segédlelkészi évek parókhus lelkész mellett való gyakorló segédlelkészi vagy pedig adminisztrátori minőségben töltendők el. A 187. §-nak a theol. vagy bölcsészettudori rangra és a theol. magántanári minősítésre vonatkozó rendelkezése, megfelelő szövegezéssel, valamint a 188—190. §-ok továbbra is érvényben hagyandók. A 193. §-nak a csere útján való lelkészváltozásra vonatkozó intézkedése akként módosítandó, hogy a cseréhez az illető egyházmegyei gyűlés, illetőleg gyűlések beleegyezése is kikérendő. A 19i. §. d) pontja megtoldandó azzal, hogy ha az egyház az esperesi intézkedéstől számított 14 nap alatt a díjlevelet megerősítés végett be nem terjeszti, vagy annak módosítását czélzó szándékát be nem jelenti, akkor az addigi díjlevél marad érvényében, minden változtatás nélkül. A 195. §-ba a rendes egyházi és közalapi tartozások mellé az iskolai tartozások is felveendők A 197. §. úgy módosítandó, hogy a szavazók névsora, vagy a lelkészi, vagy a gondnoki hivatalban teendő ki közszemlére. A 200. §-ban a lelkészválasztásra nézve általában pótlólag kimondandó, hogy a míg a gyülekezet, illetve a presbitérium a 194., 196., 197., §§. rendelkezéseinek eleget nem tesz, a meghívás vagy választás meg nem történhetik és a 201. és 202. §-ban előírt eljárás megnem indítható. A 203. §. második pontjában kimondandó, hogy az ellenző egyharmad megállapítása a névsor alapján megejtendő, nyilvános és névszerinti szavazás útján történik, és hogy a távollevők (de nem egyszersmind a jelenlevő, de szavazni nem akarók is) a meghivás mellett nyilatkozottaknak tekintetnek. A 222. §-ban kimondandó, hogy a választási jegyzőkönyvbe a bizottság által felveendők a választás körül, akár azt megelőzőleg, akár annak folyama alatt állítólag elkövetett visszaélésekre vonatkozó, a választók által emelt panaszok is, a nélkül, hogy a választási bizottság azok alapossága vagy alaptalansága elbírálásába belebocsátkoznék. A panaszoknak e feltétele szükséges abból a szempontból, hogy az esperes, a 223. §-ban biztosított jogánál fogva hivatalból felülvizsgálhassa nemcsak azt, hogy a választás külső lefolyásában a törvénynek megfelelő volt-e, hanem azt is, hogy nem követtettek-e el olyan visszaélések, a melyek az engedély megtagadását és a vizsgálatnak hivatalból elrendelését teszik szükségessé. A 223. §-ban a választások hivatalból ellenőrzésére vonatkozó esperesi jogokat bővíteni kellene és meg kellene adni az espereseknek azt a diseretionalis hatalmat, hogy a választásnak mind külső, mind belső lefolyását, a választási jegyzőkönyv alapján, hivatalból felülvizsgálják és ha szabálytalanságokról vagy visszaélésekről győződnének meg, a concessa kiadását megtagadhassák és az ügyész meghallgatása után, a gondnokkal egyetértőleg, hivatalból elrendelt vizsgálatot indíthassanak az ügy felderítésére, még azon esetben is, ha a választás ellen panasz nem is adatott be. A 223. §. második pontja, mint felesleges, törlendő, mert hiszen egészen természetes, hogy addig, míg a 194. §. b), d) pontjainak elég nincs téve, sem meghivás, sem pályázat útján lelkószválasztásról szó sem lehet. A 224. §. 3-dik allineájából vagy törlendő az „indokolatlanul " határozó, vagy pedig részletesen körülirandók az elfogadható indokok. Ézek között azonban semmiesetre