Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

nyugdíjának biztosítása is: óhajtandó, hogy a zsinat összeilléséig egyetemes konventünk szerezzen biztos informácziót arra nézve, hogy theol. tanáraink felvétethetnek-e az állami tanári nyugdíjintézetbe ? Ha pedig fel nem vétethetnének, úgy óhajtandó, hogy — miután az egyes egyházkerületek önerejükből megfelelő nyugdíjat biztosítani nem képesek — tegyen intézkedést a zsinat vagy az egyetemes theol. tanári nyugdíjintézet felállítása, vagy az ily czélú kerületi nyugdí jintézeteknek úgy a kerületek, mint az egyetemes egyház által való megfelelő segélyezése iránt. 3. Egyházunknak nemcsak megváltozott helyzete, de természete és hivatása is legfontosabb kötelességünkké tevén a lelkipásztori gondozás gyakorlását, valamint az egyházi és hitélet élénkítésére ós fokozására irányuló belmissziói munkálkodást, — óhajtandó, hogy a zsinat által ezeknek végezése és gyakorlása ne csak kötelezővé tétessék, hanem hogy a ma fennálló törvény intézkedéseinél, főbb vonásaiban, részletesebben körül -írassék, a részletes rendszabály megalkotása a konventre bízatván. 4. A fentebbi ponttal kapcsolatban óhajtandó, hogy az esperesi canonica visitatio a zsinat által részletesebben körülirassék, és a konvent egy olyan egységes canonica visitatiói szabályrendelet alkotására utasíttassék, a mely felölelje mindazon kérdéseket, a melyek a gyülekezetek összes szellemi, valláserkölcsi, iskolai és anyagi ügyeire, valamint a cura pastoralis munkálkodás miként gyakorlására és eredményeire kiterjeszkednek, hogy így egyetemes egyházunk világosan láthassa helyzetét és a fenforgó hiányok vagy felmerülő bajok esetén a szükséges intézkedéseket megtehesse. 5. Hogy azonban a fentebbi pont értelmében szükséges intézkedések megtétethessenek, kívánatos, hogy a zsinat a törvény 41. §. e) és az 50. §. b) pontja értelmében részletesen intézkedjék arra nézve, hogy az esperes és a püspöki jelentés alapján gyűléseink részletes és beható tárgyalás alá vegyék gyülekezeteink életének összes életnyilvánulatait, különös gond és figyelem fordíttatván a hit- és erkölcsi életre, valamint a cura pastoralis és a belmissziói munkálkodás miként történt végezésére és eredményeire. Úgyszintén intézkedjék, és pedig törvényhozásilag, arra nézve is, hogy egyetemes konventünk hatáskörébe az e tekintetben való főfelügyelet ós intézkedési jog felvétessék. 6. Hogy pedig lelkészeink és tanítóink, a kik gyülekezeteink élén állnak, úgy általában, mint a mai nehéz körülmények között feladataikat megfelelőleg és egyházunk úgy belső, mint külső építésére szolgálólag megoldhassák : óhajtandó, hogy zsinatunk az egyetemes konventet, a lelkész- és tanítóképzés és képesítés tekintetében oly egyetemes szabályzat kidolgozására és életbeléptetésére utasítsa, a mely a tudományos képzés mellett határozottan előírja lelkész- és tanítónövendékeinknek oly irányban való elméleti és gyakorlati neveltetését is, a mely mellett azok a lelki gondozásnak és a belmiszsziói munkálkodásnak nemcsak minden ágába bevezettessenek, hanem az ez irányban való működésére lelkileg el is határoztassanak. 7. Amerikában s általában külföldön élő magyar hitrokonaink magyar egyetemes ref. egyházunkkal szerves összeköttetésben maradásának biztosítása szempontjából kívánatos, hogy zsinatunk a megfelelő úton megtegye a lépéseket az iránt, hogy a külföldön levő magyar ref. gyülekezeteknek, valamint lelkészeiknek ós [tanítóiknak magyar egyetemes ref. egyházunkhoz való jogviszonyai rendeztessenek. 8. Mind a lelkészi önképzés, mind a lelkészi teendők sikeres végzése, mind a protestáns egyházi irodalom fellendítése szempontjából kívánatos levén a parókhiális könyvtárak szervezése: óhajtandó, hogy zsinatunk ezeknek felállítását kötelezőleg mondja ki és a szükséges egyetemes rendszabály elkészítésével a konventet bízza meg. 9. A jelen nehéz viszonyai között egyházunk múltjának, őseink dicsőséges küzdelmeinek, hithűségének és áldozatkészségének ismerése csak buzdítólag hathatván reánk: kívánatos, hogy zsinatunk tegye meg a szükséges intézkedéseket az egyházunk múltjára vonatkozó okmányok megőrzése, lemásolása, a gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi, konventi és zsinati levéltárak szakszerű rendezése, megóvása, és a kerületek, valamint egyetemes egyházunk történetének megírása iránt. 10. Az egyházunkban közhasználatú Károli-féle bibliafordítás most levén revízió alatt és a zsinat összeilléséig a revideált biblia talán meg is jelenvén a Brit-és külföldi bibliaterjesztő társaság nagylelkűségéből : kívánatos, hogy azzal szemben, a 86. §. d) pontja értelmében, zsinatunk legfőbb felügyeleti jogát gyakorolja, és ha azt az eredeti szövegeknek megfelelőnek találja : hivatalosan használandónak jelentse ki. Tekintettel pedig arra, hogy nálunknál sokkal csekélyebb számú és erejű protestáns egyházak részint önállólag nyomatják és terjesztik a nyelvükre lefordított bibliát, részint pedig anyagilag támogatják a Brit- és külföldi bibliaterjesztő társaságot: óhajtandó volna, hogy zsinatunk tegye meg a szükséges intézkedéseket a magyar biblia önálló nyomatása és terjesztése iránt; vagy ha ezt még a jelen körülmények közt lehetetlennek ítélné, legalább intézkednék arra nézve, hogy a Brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság egyházunk részéről, az érdekünkben hozott óriási áldozatok viszonzásául, megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesüljön. (Folyt, köv.) MISSZIÓÜGY. Falusi belmisszió. (Folytatás és vége.) IV. Belmisszió a magán életben. Hátra van még, hogy szóljunk a lelkész munkálkodásáról a magán életben. Itt is, mint mindenütt, a példaadás a leghathatósabb hódító eszköz. „Legyen a lelkész magán és családi élete tiszta, feddhetetlen, példányszerű" — tanultuk sok esztendővel ezelőtt a theológián. De vájjon gyakoroljuk-e a megtanult elméletet ? Hirdetjük, hogy nem szabad káromkodni, némelyikünk mégis káromkodik. Tanítjuk a józanságot, de azért mi is megfeledkezünk magunkról; megrójjuk a tisztátalan beszédet s még se irtózunk tőle ; imádkozásra buzdítjuk híveinket, de mi magunk nem imádkozunk. — Őszinte tisztelet a kivételeknek, de az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a magán életben nemcsak bőbeszédűek nem vagyunk az imádkozásban, hanem feleslegesnek is tartjuk azt. — Az imádkozás ma a templom négy falai közé van szorítva, holott az Úr Jézus talán minden imádságát a templomon kivül, a magán életben mondotta el. Mi az oka hát, hogy mi idegenkedünk a templomon kívüli imádkozástól? — Egy elfintorodott felfogás, mely a hivatalos templomi imádságon kivül minden más