Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

imádkozást farizeuskodásnak tart. És ennek a felfogásnak hűséges ápolói a lelkészek sorából kerülnek ki. Hiszen nem mondja senki, hogy minden imádkozás, a mi elhangzik, szívből fakad; de ebből azt következtetni, hogy a magán életben elhangzó ima farizeuskodás: — talán mégis vakmerőség, nemcsak, de megsértése annak a pályának, melyen működünk. Ugyan mit szólna hozzá a czipőcsináló, ha azt mondanók neki: farizeuskodol, mikor czipőt csinálsz; — pedig ehhez nagyon hasonló eset, ha a papra valaki azt mondja: farizeuskodik, mikor imádkozik. Ennek a felfogásnak valószínűleg szomorú tapasztalat képezi alapját; de nem áll-e rajtunk, hogy azt az alapot megbontsuk s rakjunk helyette újat, mely a roszakaratú felfogást megszégyenítse. Ma fél az ember imára nyitni ajakát társai előtt, mert gúnyos mosoly önti el az arczokat. Vendégséghez ülünk; senkinek nincs bárorsága felállani s evés előtt egy fohászt küldeni Istenhez. Igaz, hogy már a laikus ember nem is várja tőlünk, de ha megteszszük, milyen jól esik neki. Legalább képviselve látja egyházát, a mit bizony a templomon kivül sehol se lát. Ma már a nép kívánja a vallásosságot vagy legalább annak előtte történő megnyilatkozását. Az imádkozás meg nem csal bennünket; vegyük fel bátran a programúiba. Ha eddig egyházi köz- ós presbiteri gyűléseinket ima nélkül kezdtük meg: most nyissuk meg egy rövid alkalomhoz illő fohászszal; ha a lakodalmi ebédhez szó nélkül ültünk le: most hadd álljon fel a nép egy ételáldásra ; iskolai ünnepélyekben vagy egyéb hasonló alkalmatosságokban részt ne vegyünk imádkozás nélkül. De aztán ne legyen imádkozásunk farizeuskodás, mert azzal magunknak is, népünknek is csak ártunk. Ha a lelkésznek magán élete nincs összhangban tanításával, úgy maradandó hatásra ne számítson. Inkább hozza közelebb valamivel magához az eszmét, és azt igyekezzék teljes erővel megvalósítani, semmint elérhetlen magasságba tolván fel, lemondjon annak követésétől. „Az imádkozásban meg ne restüljetek!" Jó alkalmat nyújt erre a betegek látogatása is. Tudjuk, hogy az embert a nyomorúság vezeti Istenhez legközelebb. A test nyavalyásságának látása másokat is a mulandóságra emlékeztet; az ilyen hangulat pedig igen alkalmas Isten országának terjesztésére. Eleinte csak nehéz betegek fölött imádkozzunk, inert népünk kissé babonás; imádkozást csak holt ember fölött látott: könnyen azt hiheti, hogy az ima után meg is kell a betegnek halnia. Kezdetben legjobb csak azt látogatni meg, a kiért már a templomban is könyörögtettek; az ilyen szívesen veszi, ha otthon is imádkoznak vele, de a beteg hozzátartozói is hálásak érte. így aztán lassan népünket is hozzá szoktathatjuk az imádkozáshoz, s megértethetjük vele, hogy nemcsak a templom az imádkozás hajléka, hanem minden hely, hol a tisztaszívű ember alázatosan fordul mennyei Atyjához. A kiír a pásztor ális rendes látogatási alakja, míg városon a belmisszió alapköve, addig falun mellőzhető, sőt sok tekintetben keresztiilvihetetlen. Itt a nép nyáron a mezőn, télen jószága körül van elfoglalva; egyik hely sem alkalmas a kura pasztorális gyakorlására. Hanem vasárnap délutánonként az egész falu kint ül a kis padon. Ilyenkor a lelkész igen szívesen látott vendég bármely csoportnál, sőt a távolabb levők is köréje gyülekeznek. Az ilyen beszélgetés, ha a lelkész nem téveszti szem elől a nép közé menetel czélját, sokszor többet ér egy prédikácziónál. Ott a mindennapi élet tárgyai kerülnek megbeszélés alá s ezek mögül kell az erkölcsi igazságot elővonni. Tapasztalhattuk, hogy mennyivel könnyebb ezt a nép tudatában állandósítani, mint egyházi beszédeink elvont tanulságát. Az érintkezés fontos eszközét még az olvasókörök. De ezek alapításánál is ajánlatos az óvatosság. Az olvasókörök ma nagy részben bizonyos politikai irányzatot szolgálnak; pedig ha a lelkész pártpolitikába avatja magát: lelép arról a magaslatról, melyről az erkölcsi életet kormányozhatja. Városi gyülekezet még inkább különbséget tud tenni a lelkész és a politikus között, de a falusi nép, hiányozván absztraháló képessége, egy személyben csak egy embert lát. Alakíthatnánk tisztán vallásos olvasóköröket, ele ennek most még nem lenne elég közönsége. Czélszerűbb volna vallásos irányú gazdasági egyesületeket létesíteni, népkönyvtárral egybekötve, melybe vallásos iratok és újságok, gazdasági munkákkal és szaklapokkal egyenlő arányban lennének beszerzendők. Az ilyen olvasókör és könyvtár, a nélkül, hogy táplálékot nyújtana a tudákosságnak, világosítaná a nép felfogását, szélesítené ismeretét a testi és lelki táplálék megszerzése felől. Ilyen formán gondolom én, hogy az egyház és hivek közt meglazult kapcsolatot, minden erőszakosabb rázkódtatás, terhesebb fáradalom nélkül megerősíthetjük. A belmisszió ilyetén alkalmazása nem tépi szektákra gyülekezetünket, nem monopolizálja a vallásosságot, a mitől sokan annyira félnek; sőt tömöríti, eleveníti a lelki erőt, s közös kincsesé igyekszik tenni az evangélium kegyelmi ajándékait. Ne ijesztgessük azért egymást a belmisszió távolból fenyegető rémképével, hanem hozzuk magunkhoz közelebb, s győződjünk meg saját látásunk, saját tapasztalatunk alapján, hogy anyaszentegyházunk réme-e hát csakugyan, vagy — jóakaró barátja. B -Viszló. Lukácsy Imre. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Herrmann „ Ethikájamely napjainkban, Mohr akad. vállalatában 2-ik kiadásban is megjelent, esemény-számba megyen az ethika legújabb irodalmában. Önállóság ós eredetiség tekintetében csak Schleiermacher és Rothe müve mellé helyezhető. A jelenkori theológiának egyik legérettebb, legmélyebb és legszabadabb terméke, mely e tekintetben Kant benső szabadságélete újabb rajzának mondható. Az erkölcsi eszme és annak hatalma, Kanthoz hasonlóan, teljesen független a hagyomány vagy tekintély hitétől, s épen nem szorul holmi csudás apologétikára, történeti bizonyításokra, vagy megváltási és kiengesztelési dogmákra. Krisztus erkölcsi jellemképe az erkölcsinek objektív alapja, s ez alapon kimutatja, hogy a Krisztusban megjelent isteni kegyelemben vetett hitünkből ered az erkölcsi cselekvés életereje és hatalma. S e tekinben a ker. erkölcsi eszme követelményeinek a modern psychologia követelménye is megfelel. A hit keletkezésé és hatásáról szóló Herrmann-féle rajz mesteri kísérlet a theol. problémák psychologiai felfogásához. Majd ismerteti Herrmann ethikája a természetes átmenetet az erkölcsinek általános fogalmáról a különös keresztyén erköl-