Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-02 / 9. szám

az ifjú is tudja. Nem. Itt egy ferde növésű erkölcsi felfogással, századok által szentesített meggyőződéssel állunk szemben. A játszóháznak a közvélemény által elfogadott törvényei vannak, melyek legtöbbször az erényt véteknek s a hibát szégyennek minősítik. Ennek a törvénynek alapja az emberben levő állati ösztön. Ezt kell legyőzni előbb a pásztor erkölcsi erejének, csak úgy remélheti, hogy az ifjúság érintkezését lelki kapcsok által nemesebbé teheti. A jó és rosz közötti különbséget kell lelkében tudatra ébreszteni, csak úgy várható előbb e két erő között való küzdelem s végre a szétválás. Ekkor jutott el a lelkész ahhoz a ponthoz, a hol ifjúságával öntudatos munkába kezdhet. A mindennapi iskolásoknál is van dolga a pásztornak, de itt már kevesebb, mint amott. A vasárnapi iskolát nehéz lesz megvalósítani, mivel reggel a prédikáczióra való készülődéssel van a lelkész elfoglalva, délután meg lehetetlen összegyűjteni a kis gyermekeket, mert ezt az időt játékkal töltik el. Hanem a lelkész, tanítója segedelmével, rendezzen iskolai ünnepélyeket. Ezeknek emléke végig kiséri a gyermeket egész életén, annyival is inkább, mert falun újabb és újabb szellemi benyomások nem homályosítják el a gyermekkori emlékeket. — Az iskolai ünnepélyek közt legszívhezszólóbbnak tartom a karácsonyfa-ünnepélyt, karácsony szombatja délutánján. Ennek általánosítása, a mellett, hogy a lelkésznek élvezetet nyújt, sokat segítene észrevétlenül lelki bajainkon. — Az önzetlenség, a szeretet eszméjének terjesztése volna ez képleges alakban. Vannak, kik azt mondják rá, hogy idegenszerű, pápistás találmány. Nem vitatkozom az ellenvetésekkel; megengedem, hogy német, hogy pápista eredetű ; de az bizonyos, hogy a Krisztus születésének lényegét, a testté létei mennyei ajándékait amaz örömhírt egyszerűbben, a gyermeki kedélyhez illőbben s a felnőttekre nézve tanulságosabban eddig még az emberiség symbolum által nem tudta kifejezni. Én ennek a hathatós valláserkölcsi nevelő eszköznek alkalmazásában semmi ártalmat nem látok, s hogy nincs is, mutatja az őszinte érdeklődés, melylyel az egyszerű nép az ilyen ünnepélyre gyülekszik, s a könyezésig fokozódó meghatottság, melylyel onnan távozik. Láttam vad erkölcsű embert, kire a pap szavának semmi hatása nem volt, s a gyermek ártatlan ajaka könyeket csalt szemébe. Az ilyen ünnepélyt többféleképen lehet megtartani ; de egy feldíszített karácsonyfa az iskolahelyiségben, némi lelki ajándék: „Koszorú"-fíizetek és „Családi Könyvtár" alakjában, a lelkész imája, rövid beszédje, a kis gyermekek éneke s betanult versecskéinek elmondása ekvetlen szükséges hozzá. A költséget gyűjtés vagy az egyház pénztára fedezze; de legjobb, ha a lelkész maga, néhány buzgóbb s tehetősebb egyháztag segedelmével, meglepetésképen rendezi a gyermekek számára. Meg fogja látni, hogy a legközelebbi alkalommal a szülők minden felszólítás nélkül önként hozzák adományaikat. Ez már maga olyan eredmény, melyet sok esztendei predikálásunkkal nem tudtunk elérni. Örömest hozza ajándékát! mert látja, hogy viszont kap érte valamit. Vájjon nem hozná-e minden ajándékát készebb örömmel, ha érezné, hogy az egyháznak cserébe nyújtott lelki ajándéka is szaporodik és értéke emelkedik ? ! Még egyet meg kell jegyeznem: a karácsonyfaünnepély rendezésénél a főszerep a Tisztelendő asszonyé ; ott már az ő finomabb ízlése, szerető szive, jótékony keze nélkülözhetlen. 0 diszíti a karácsonyfát, ő készít egy kis süteményt, ő osztályozza az ajándékokat, s ő osztja ki a gyermekek között. Hogy a lelkész tehet-e egyebet is az iskolában, mint a miket itt elmondottam ? — azt a viszonyok mutatják meg; de ennyit a legcsekélyebb veszedelem, s minden nagyobb fáradalom nélkül megtehet, ha csakugyan szivén fekszik a vallásosság bensőségteljesebbé tétele B -Viszló. Lukdcsy Imre. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A chemnitzi (szászországi) lelkészi értekezlet mult hó 3—4. napján tartotta szokásos évi gyűlését, a melyen Resch egyházi tanácsos „A nagy luth. unió müvéről1

'' értekezett. Rövid történeti visszapillantással méltatta a lutheránusok nagy uniói törekvéseit az ág. hitvallásban s a Formula Concordiaeben, továbbá Hunnius (a nagy ó-prot, theológus) és kegyes Ernő egyesítési buzgalmát, s végül a jelenkori felekezeti lutheránusok unióját. Az „általános luth. értekezlet" czélja, felolvasó szerint : „egyesítése mindazoknak, a kik bensőleg a lutherizmushoz tartoznak", mi czélból eltekint a nemzeti, földrajzi és politikai határvonalaktól. A lutheránusok emez egyesítése „valóban egyetemes, katholikus jellegű". Az értekezlet „a lutheri hitvallások álláspontján áll", a melyek pedig „sind christusvoll". Az egyházkormányzatok egyesítése a későbbi időkre marad, mivel ehhez hiányzik Németországban az őskeresztyén egyetemes püspöki szervezet s azzal összefüggőleg a német egyházhatóságok önállósága. Ez az unió nem kívánja a nemzeti egyház eszméjét, sőt a német prot. unió csak növelné a szeparatiót, a szektákat s a destruktív theológiát, mint a pozitiv protestantizmus negáczióját (sic !). A német birodalmi egység mintájára megalkotni a német prot. uniót veszedelem volna, mely „Kirchenbund"' ellen azt kell mondanunk: principiis obsta! E fejtegetések élénkebb diskussziót keltettek, a melyeknek hevében az egyik luth. tag, Róma nagy gyönyörűségére, azt találta mondani, hogy „bűn az unió". Ilyen unióból természetesen mi sem kérünk. A másnapon megtartott értekezleten Jlübler lelkész „a lelkiismeretről" s közelebbről annak „egyházias" jellegéről tartott előadást. E lelkiismeret tartalma a törvény és az evangélium. Az ige által lesz a lelkiismeret „az igazság instancziája." Az egyházias lelkiismeret az egyház iránti hűség, a mely hozzánk e hitvallásokból szólt. A hitvalláshűség lelkiismereti kötelesség. Az előadó a mai romboló liberális theológiát egy mindent elnyelni akaró tengeri kígyóhoz hasonlította. A kérdés megvitatása, folyamán egy Decken nevű ezredes ugyancsak könyörgött a német ev. tartományegyházak egyesítése s a luth. egyháznak a halott hamvasztásban való részvétele ellen. — Ezeknek a luth. köröknek csakugyan azt kiálthatjuk Lutherrel: „Ihr habt einen andern Geist, denn wir !" Nem lutherizmus, hanem