Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

dolatokat, igazságokat kell nyujtaniok, melyek mindig vezethessék a valláson keresőt. . . . Nekünk nemcsak több gondolatra, de több hitre is szükségünk van". Hamar István. BELFÖLD. Az új énekeskönyvről. Fejes István barátom után e Lap t. szerkesztője eszmecserére hív fel bennünket az új énekeskönyv beosztására vonatkozólag is. Bár én, ha írni nem, gondolkodni sem tudok, mégis bátorkodom a nézetemet e tárgyban is előadni. Az új énekeskönyv sorát én az előénekekkel kezdeném meg, mert arra van a templomban legelőbb is szükségünk kikeresni. Ezek után a vasárnapi énekeink jönnének, mert vasárnap járunk többen templomba, s akkor erre van szükség. Ezek után jönnének az ünnepiek, és csak azután a köznapiak, minthogy ekkor már kevesebb templomozónk van. Ezután az időszaki és az alkalmiak. Legvégül — mint egy némely kiadású újtestamentumunkban — a zsoltárok. Azt mondja az én F. I. barátom, hogy a revizorok nem felületesen jártak el a dolgaikkal. Hát azt minek vehetjük, hogy pl. az „Uram, a töredelmes" kezdetű énekben, ha már öt ritmikai hiba és a mellett, hogy a 2-ik sora egynek kivételével s a 4-ik egészen e hangzóból áll, a mely sorok egymagukban elvétve is skandalózus éneksorok, meghagyták ez éneket: a megszólító „Uram" szót mért nem cserélték fel a többes „Atyánk" szóval, holott a végső sorokban többen szólnak az Úrhoz. És még ehhez a nyelvtanilag helytelen „Soha az engedelmes" sort mért nem cserélték fel pl. A néked engedelmessel ? Engem bánt e nyolczsoros ének 6 ritmikai hibája mellett£a négy sorában, egyikben 4, kettőben 5—5 és egyben 6, tehát az egész sorban végig álló e hangzó, mely ily mértékben a szép éneklést lehetetlenné teszi; annyira bánt, hogy inkább egy újat írtam helyette, ha a tisztelt bizottság elfogadná, mert az, a mit én szeretek, nem szereti, — ilyenek az ízlések és felfogások. Ez lenne : Atyánk! téged tisztelünk Szívben" és lélekben ; Kérünk, te is légy velünk A szent gyűlésekben! (ritmikai hiba csak ebben a sorbanJvan) Add meg a mit itt kérünk, Egyengesd az utunk; így meg Hesz^földi bérünk Ha hozzád el (v. fel) jutunk! De^hát mi'is ez-ahhoz az „Üram, a töredelmes" stb. énekhez' képest, a'"mit már úgy megszoktunk, mikor a szokást, ha még oly rosz is, olyan nehéz elhagynunk ? Itt azonban irgalmatlanul pusztítni kell ezeket a megszokott rosz énekeket. (Prózában is úgy-e mily rosz ez a mi nyelvünkben egymásután gyakran előforduló e hangzó, — hát még énekben?) A 2-ik őszi ének második versszaka 4-ik sorában a nyakatekert „romlás" szót mily könnyen kiigazíthatták volna e helyett, hogy: „Romlás, enyészet", ezzel: Romlás és enyészet, mely az egymás után következő két o hanzójú szótagoknál szebben is énekelhető. Úgy látszik, hogy nemcsak felületesen, de egész figyelmetlenül bántak el a revizorok a művökkel. A „Szent Isten" kezdetű előónek második sorát így igazítanám ki: _ Mennyben van a te széked, mert az az ég nagyon tág és ma már üres fogalom. Aztán mondjuk, hogy ott székel; de csupa udvariasságból ne ültessük le ott az el nem fáradó Istent. A 8-ik sorát: „Kikben alázatos a lélek", ritmikai szempontból így változtatnám meg: kikben hozzád vágyó (v. néked tetsző) a lélek. A 130. dicséret II-ikát hagynám meg, mint ritmusban hibátlant és mint a mely nem telepedteti le a lelkeket. Ha a zsidók Jehováját ki kell abból kergetni, ezt a sort, bár így nőríművé lesz, így írnám át: Majd egyszer pedig lelkek atyja! De mit csináljunk mi így minden rendszer nélkül az átigazításokkal ? Senki sem tud s nem akarhat hozzá fogni, s így marad úgy, a hogy van. Mert egymásnak keze alá dolgozni senkinek sem lehet kedve ; de meg a sok bába közt így a gyermek veszhetne el. Jó lenne talán felhívni az erre ajánlkozókat, hogy jelentkeznének a bizottsági elnöknél s hogy ki mennyit vállalna el, ós az aztán 10—20-ával kiosztaná közöttünk, hogy te ezeket, te pedig ezeket nézd át s próbáld átigazitni. S minthogy a ritmusokat a zeneértők tudhatják a legjobban, főként ezek közt osztanám ki. Lénárd István. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. „Kereszt és kard" a czirne annak a német r. kath. missziói lapnak, a melyben egy érdekes közlemény jelent meg a kolostori fogadalmakról és azok vagyonjogi jelentőségéről. Dr. Brünnek hallei egyetemi tanár egyik jogi müve nyomán kimutatja a tanulmány, hogy a rend tagjai Poroszországban szabadon rendelkezhetnek a maguk vagyonával; sőt részletes megjegyzéseket is fűz a rendi tagok vagyonszerzéséhez. Majd a közlemény végén hangsúlyozza az iró, hogy a fogadalom hatása államjogilag csak addig terjed, a míg az szabad akaratelhatározásból vétetett föl. így nevezetesen nem köti meg a világi bíróság előtt a kilépő tagnak engedelmességi fogadalma. Mi több, még bizonyos óvatosságot is •ajánl a vagyonszerzése és elajándékozása vagy átruházása tekintetében. S mindez napvilágot látott egy olyan lapnak hasábjain, a mely „a r. kath. keresztyének építésére ós oktatására" indult meg, vagyis más szóval 2