Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-16 / 7. szám

által; a kutató ész a lét és nem lét titkába, a rejtélyek rejtélyébe hatolt be; a vizsgálódó elme az eget oly ismertté tette, mint a földet, s feltárta a természet bámulatos gazdagságát. És hol vannak még a szobrok, festmények, s a teremtő ész géniuszának többi megnyilatkozása ? És hol vannak a fölfedezések: a tökélesített távíró, távbeszélő, a villamosgép ezer és ezer alkalmazása ? íme: idő, tér, távolság, ezek a legyőzhetetlennek vélt hatalmak itt feküsznek, a XlX-edik század lábai előtt. Mily nagy haladás, mily nagy alkotások ! És a mi örömünk még sem teljes! Nagy a tudomány haladása, de veszedelmes, mert nem követte nyomon a szocziális és erkölcsi haladás. Fülünkben cseng mit előbb mondtunk: hatalmas tárgyaknak nagy az árnyékuk, s a XlX-edik század alkotásainak árnyéka a XX-adik század útjára esik! Ez a jelenkor aggodalma! Ennek az árnyéknak eltüntetése a jelen század kötelessége ! Mondhatnánk azt is: a XlX-edik század története egy kérdőmondattal végződött. Ki ad rá feleletet ? A XX-ik századnak kell adnia! Vannak ilyen kérdések; nem lehet agyon hallgatni, nem lehet azt mondani: „várj, míg jön a holnap" s a feleletet megtagadni, hanem feleletet kell adni. Lehet, hogy ez a felelet tör, rombol, mégis meg kell lennie, mert a hallgatás még nagyobb veszély csiráját rejti magában. Elodázhatlan kérdések ezek; nevezhetjük életkérdéseknek, mert az élet feltétele hozzájuk van kötve. Milyen fontos lehet az a kérdés, melytől nem egy ember, hanem egy egész társadalmi osztály, az egész emberiség élete függ! A XlX-ik század egy ilyen nyilt kérdéssel végződött. És igazán elmondhatjuk: soha század nehezebb kérdést nem hagyott a jövendő századra, mint a XLX-edik a XX-adikra. Ez a szocziális kérdés! Egy sötét árnyék, a mit el kell oszlatni ; egy nagy probléma, amit meg kell oldani! Valahányszor szocziálizmusra gondolunk, a görög mythos-világ sphynx regéje jut eszünkbe. Ez is egy sphynx; ez is talányt ád fel; ez is megsemmisíti azt, a ki talányát megfejteni nem tudja. És a sphynx és a szocziálizmus rejtélye egy: — az emberi élet. Ez a"munka is ezt a rejtélyt: a szocziális kérdést akarja egy kissé megvilágítani; és pedig annak a ker. erkölcstannal való viszonyát keresi. Talán az első pillanatban szokatlannak tűnik fel ez a vállalkozás; s a csodálkozásnak ebben a kérdésben adható kifejezés: mi köze van a társadalmi kérdésnek a theologiai tudományhoz? Talán sokan azt mondják XJlhornnal: „mi nem mondjuk az államférfinak: ha jó keresztyén akarsz lenni, így kell kormányozni, és ilyen politikát kell űzni, hanem reá bízzuk, mert ez az ő hivatása; épen úgy a nemzetgazdásznak sem mondjuk: így kell a munkáról, tőkéről, kamatról, produkczióról stb. gondolkodnod, hanem reábízzuk azt!" („Katholicismus und Protestantismus gegenüber der socialen Frage",. Göttingen, 1887 37. 1. és „Socialismus und Christenthum" Ulhorns Vermischte Schriften. Stuttgart, 1875. 379—80 1.) Avagy talán Sohm-hoz csatlakoznak, ki kijelentette, hogy a keresztyénség és szocziálizmus különböző dolgok, s egymással semmiféle viszonyban nem állanak. (V. ö. Herkner: Die Arbeiterfrage. Berlin, 1894. 383. 1.) És valóban ennek a kételkedésnek van némi jogosultsága. Mintha szocziálizmus és ker. erkölcstan nem egymáshoz tartozó fogalmak volnának; mintha ott keresnénk feleletet, a hol nincsen, s viszont olyan problémát akarnánk megoldani, a melynek megoldása nem áll hatalmunkban. És mégis, egyszerre most az elején ki kell jelentenünk, hogy ez az ellentét csak látszólagos. Szocziálizmus és erkölcstan megállhat egymás mellett; sőt kell, hogy egymás mellett álljon. Ezt az eredményt látjuk magunk előtt, mihelyt a dolognak mélyére tekintünk s a szoczialismus és erkölcstan fogalmát vizsgáljuk. Ezt a tartalmat kell tehát helyesen megállapítanunk, mely ehez a két névhez fűződik; mert hisz a viszony csak akkor lehet világos, ha mindkét tényezője ismeretes. Mi az a szocziális kérdés ? Nehéz dolog a szoczializmust definiálni, mert ez a kor, a mely annak képviselőjeként szeret feltűnni, annak egészen más, lényegével ellenkező tartalmat adott. Bitorolt jelszó lett ez sokak ajakán, de az igazi nemes jelentés nélkül. Ezért nehéz a szocziálizmus definiczióját adni; s ezért véljük czélravezetőbbnek a történelmet segítségül hívni, s abból levezetni a szoczializmust alkotó jellemvonásokat. Egy általános Ítélettel kezdjük: a szocziálizmus oly régi, mint maga az emberiség. Ezt az ítéletet jogerőssé teszi a történelem. Mert ha Klió vaskos könyvét forgatjuk, majdnem minden korszakban magunk előtt látjuk megnyilatkozását. Gondoljunk csak a patricziusok és plebejusok folytonos harczára, a mons sacerra történő kivándorlásokra, a lex Cassiára s az ezeket kisérő nagy fölkelésekre; ezek mind szocziális mozgalmak. Tiberius Grachust a kapitolium ajtajánál ölik meg; bátyja Gajus szolgájával gyilkoltatja meg magát, s így szabadul meg a szégyenhaláltól. Á plebejusok mozgalmai a szocziális eszme megnyilatkozásai; a Grachusok pedig a szocziális eszme vértanúi. Avagy gondoljunk a nagy szicziliai rabszolgaháborúra. Az a szó, a mivel az apaméiai rabszolga-próféta, Eunus, lángba borította a rómaiak földjét, nem volt semmi egyéb, mint a szocziálizmus jelszava. És vessük csak fel a kérdést: hogyan keletkeztek a görög koloniák? Úgy, hogy a politikai viszonyokkal elégedetleneket kitelepítették, vagyis a szocziálizmust elfojtották. De a koloniák folytonosan lázongnak, s ez a lázongás nem egyéb, mint ennek az elfojtott szocziális eszmének a kitörése. Avagy gondoljunk a középkori jobbágy osztályra. Isten azon teremtményei voltak ezek, a kiknek csak kötelesség és semmi jog sem jutott osztályrészül. Vizsgáljuk csak egy kissé a mozgalmat létrehozó okokat, s kérdezzük : mi volt a parasztlázadás? Bizony nem a reformáczió gyümölcse, — bár hogy előmozdította, nem tagadjuk, — hanem a szocziális eszme megnyilatkozása. S végül tekintsünk az új kor történelmére. Ezek az események a közelmúlt eseményei, erős vonásokban élnek az emlékezetben Nézzük csak, hogy omlanak össze a középkori önkény emelte korlátok, hogyan fakad új élet a régi romjain; — kérdezzük csak, mik voltak a forradalmak, szabadságharczok, melyek nyugattól keletre futó tűzként terjedtek s bevilágították egész Európát? És a történet filozófiája megadja rá a feleletet: a szocziális eszme megnyilatkozásai! Előttünk áll a segítségül hívott történelem felelete Tanulsága kettős Megmutatja mindenekelőtt, hogy az a mozgalom, amit szocziálizmusnak szoktunk nevezni, nem a jelenkor szülötte, hanem a történelemben szerepelt mindenkor. Nem a Bastille, nem a Tower ringatta bölcsőjét, hanem együtt született az emberiséggel. Évezredek elmultak, és a szocziálizmus mindig megvolt; évezredek elmúlnak, és a szocziálizmus mindig meglesz. A szocziálizmus egy örökös eszme, — ezt mondja a történelem. Kapi Béla, (Folyt, küv.) evang. segédlelkész. [2 PÁPA SÍ ífim^R