Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

nőnek a terebélyes fák. Aztán a párbaj-mánia régi rákfenéje az európai népek és kivált a magyar nemzet erkölcsi életének. A párbaj megszüntetésére talán sehol sincs nagyobb szükség, mint hazánkban, a hol fajunk lobbanékony természete róm módon megszaporította e korcs intézmény fattyúhajtásait. A párbaj ellen való küzdelemnek mélységes ethikai alapja és megdönthetetlen erkölcsi jogosultsága van; mert a párbaj alapjában véve erkölcsileg félszeg és romboló intézmény. Erkölcsileg félszeg intézmény, mert erkölcsi sérelmet fizikai eszközökkel akar gyógyítani s az erkölcsileg megtámadott becsületet nem erkölcsi, hanem erőszakos módon akarja megvédeni. Már pedig elemi ethikai igazság, hogy erkölcsi javak csak erkölcsi úton gyarapíthatók, védhetők, gyógyíthatók és nemesíthetők. Kard ós pisztoly csak úgy nem becsületvédő eszközök, mint akár a fütykös ós a kancsuka, Erkölcsileg romboló intézmény, mert »a munkátlan, naplopó, magát csak fegyverforgatásban gyakorló erőszakoskodásnak fölényt biztosít a békés, a tisztességes, a munkás emberiség fölöttíc. Erkölcsromboló azért is, mert a valódi belső becsület helyett csak a látszatos, az álbecsületnek nyújt védelmet, s azért mégis az igaz becsület színében szeret hivalkodni. Egészen érthető s teljesen indokolt tehát a fejlettebb erkölcsi érzületnek a páros viaskodás ellen való erélyes fellépése. Egészen természetes, ha az ébredező keresztyén szellem hadat üzen egy oly intézménynek, a mely minden izében és minden porczikájában egyenes tagadása a Jézusi ós evangéliumi emberszeretetnek és a köteles emberbecsülésnek. Valóban ideje volna már, hogy Magyarországon is vége vettessék a párbajmániának. Ideje volna, hogy a tisztultabb erkölcsi érzület kiszorítsa a köztudatból a becsületvédelemnek azt a középkori durva formáját, a melyet a keresztyén erkölcstan régen elítélt, sőt valójában sohasem helyeselt. Ideje volna, hogy a párbajt, az erkölcsi elégtételnek ezt az ököljogban és nyers erőben gyökerező elavult módját, humánusabb és keresztyénibb intézményekkel helyettesítse a keresztyén társadalom. Mert akármint szépítgetik ós mentegetik a párbaj védői ezt az intézményt, elvitázhatlan az a keresztyén erkölcstani igazság, hogy a párbaj középkori ököljog maradványa és a barbárság korcsintézménye, a mely alól régen kinőtt a keresztyén erkölcsi gondolkozás. Ezért mi, prot. keresztyén papok és tollforgatók, örömmel üdvözöljük a párbajellenes mozgalom megindulását és társadalmi ethikai okokon kivül keresztyén erkölcsi szempontból is nagyon tudnánk örülni annak, ha e most még gyenge mozgalom a nemzetközi erősebb áramlatból erőt merítve, magyar társadalmunk vezető elemeit is megmozdítan a es a párbajellenes hangulatot annyira érlelné, hogy ezt az avitikus intézményt a törvényhozás végleg eltörülné. Nem volnánk jó keresztyének ós igazi protestánsok, ha nem így éreznénk. Szeretnénk megérni azt az időt, mikor a becsületvódő törvények független becsületbiróságok ós becsületügyi tanácsok szervezésével minden izökben ethikai alapra helyezkednének és többé nem a kard és a pisztoly döntene a becsületbeli kérdésekben. Szeretnénk látni azt az időt, a mikor a párbajt kiveszi a törvényhozás a vétségek közül és az őt megillető helyre, a megbélyegző bűntettek közé sorozza. Nagy erkölcsi haladása volna ez a közéleti morálnak, nagy tisztulása erkölcsi fogalmainknak és nagy diadala a keresztyén erkölcsiségnek, a melynek szabad érvényesülését többek között a párbaj intézménye is nagy mértékben gátolja. A felebaráti szereteten nyugvó igazi emberbecsülésnek és a becsület uralmának hajnalhasadása volna ez. Hozza és adja Isten ezt az időt minél előbb. Krisztus eljövetele ós az evangélium újabb diadala volna ez a magyar hazában. Marosi J. Buzdító körlevél. (A lelkészekhez és presbyterekliez.) Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól: A dunamelléki református gyülekezetek lelkipásztorainak. gondnokainak, presbytereinek és minden rendű és rangú tagjainak. Egyházkerületünk f. évi októberi közgyűlésének határozatából (127. sz. a.) fontos kérésünk van tihozzátok, kedves Atyánkfiai! 1. A lelkipásztorokhoz az egyházkerületi gyűlés határozatából azt a kérést intézzük, hogy a rájok bizott gyülekezet ós minden egyes gyülekezeti tag valláserkölcsi életét a mostani nehéz időben fokozott éberséggel és kettőzött szorgalommal gondozzák ós ápolják. Különösen a konfirmált ifjúságot vegyék rendszeres valláserkölcsi gondozás alá, mint a melynek hitét és erkölcseit leginkább fenyegetik és veszélyeztetik korunk megsokasodott vallási és erkölcsi kísértései. Alkalmas időben ós helyen, szülőikkel egyetemben, gyűjtsék össze őket, tartsanak részökre hitápoló és erkölcsnemesítő felolvasásokat, szervezzenek közöttük énekkarokat, olvastassák ós magyarázzák nekik a Szentírást, vallásos lapok és iratok ter-