Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-03 / 5. szám
Azon 2588 vegyesházasságból, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ev. ref., megegyezés szerint 422 esetben az apa, 243 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. — Veszteség: 179. — Azon 2931 vegyesházasságból, hol a vőlegény ev. ref., a menyasszony róm. kath., 314 esetben az apa, 713 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség: 399. Azon 2330 vegyesházasságból pedig, hol az egyik fél ev. ref., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, 259 esetben létesült megegyezés, melyekből 151 esetben az ev. ref., 108 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Nyereség 43. Ezen esetekben az ev. ref. egyház nyeresége a gör. kath. egyháztól 66, a görög keletitől 21, az ág. h. ev. egyháztól 52, az unitáriustól 3, az izraelita hitfelekezettől 9. — Vesztesége a görög kath. egyházzal szemben 68, a görög keletivel 6, az ág. h. ev. egyházzal szemben 31, az unitáriussal 2, az izraelita hitfelekezettel szemben 1. Huszonöt ev. ref. vőlegény és 16 menyasszony kötött házasságot az 1899. évben izraelita menyasszonynyal, illetve vőlegény nyel. Két ev. ref. vőlegény és egy menyasszony egyéb vallású menyasszonynyal, illetve vőlegénynyel; egy ev. ref. vőlegény és két menyasszony felekezeten kivüli menyasszonynyal, illetve vőlegénynyel. Megegyezés sem az előbbinél, sem az utóbbinál nem létesült, jeléül bizonyára annak, hogy az ev. ref. fél sokkal gyöngébb volt, semhogy a felekezetenkivüli házasfélt a gyermekek megegyezésére vonatkozólag saját hitfelekezete javára hódítani tudta volna. A római kath. egyház Magyarországon 1899-ben, a két protestáns egyháztól fent jelzett hódításon kivül, a 3290 nem evang. vagy ref., de más vallásával kötött vegyesházasságból megegyezés szerint vesztett 51 esetben és 227 esetben biztosíttatott számára a gyermekek vallása. Nyeresége tehát itt is 176. Vesztesége a gör. keleti egyházzal szemben 32, az unitáriussal 4, az izraelita bitfelekezettel szemben 15 ; nyeresége pedig a gör. keleti egyháztól 149, az unitáriustól 22, az izraelita hitfelekezettől 55, a felekezeten kívüliektől 1. Feltűnő, hogy a róm. kath. és gör. katholikusok között mint 1898-ban úgy 1899-ben sem fordult elő egy megegyezés sem a gyermekek vallására. Látható ebből is, hogy a római és gör. kath egyházak tervszerű hadjáratot folytatnak mindazok ellen, a kik a csalhatatlan római pápa előtt fejet és térdet nem hajtanak. Az egyház kebelében ti széthúzó elemek, vegyétek'ezt már egyszer figyelembe, hogy mily tervszerű, tömör és hajthatatlan közös ellenféllel állunk itt szemben. A jotta lényegesebb-e, mint az, vájjon a Krisztusnak vagy a római pápának hódolunk-e?! Az egyéb vallásúakkal nem, a felekezeten kívüliekkel ötből csak egy esetben volt megegyezés a róm. kath. egyház javára. A többi felekezetek is vajmi kevés esetben bírták ezeket egyházuk javára megegyezésre bírni A rosz szívósan ragaszkodik a magáéhoz. 129 róm. kath. vőlegény és 149 menyasszony kötött házasságot izraelita menyasszonynyal, illetve vőlegénynyel ; 4 vőlegény és 7 menyasszony egyéb vallású menyasszonynyal, illetve vőlegénynyel; 2 vőlegény és 3 menyasszony felekezeten kivüli menyasszonynyal. illetve vőlegénynyel. Keresztyén és izraelita között Magyarországon 1899-ben összesen 370 házasság köttetett. Egyéb vallású és keresztyén között összesen: 16. Keresztyén és felekezetenkivüli között összesen: 11. Ezen utóbbi adatokat tekintve egyáltalában nem látjuk igazolva az új egyházpolitikai törvényeknek azt a nagy nemzeti konszolidáló hatását, a melyet egyes miniszterek és képviselők oly nagy reménynyel vártak és hirdettek. Nem kisebb számban, sporadikusan előfordultak ily kivételes esetek azelőtt is, minden nagyobb nehézség nélkül. A házasságok legnagyobb tömege, mint azelőtt, úgy most is az ugyanazon felekezetűekből és ugyanazon nemzetiségűek bői kerül ki. Az oláh, ruthén, szerb, horvát csak úgy nősül most is leginkább a saját hit és nemzetbeliei közül, mint azelőtt, s legkevésbbé mutat e téren hajlandóságot összeolvadni a magyarral. Ugyanezt mondhatjuk a németről és a tótról is, bár ezek elszórtságuk miatt inkább kénytelenek nagyobb perczenttel a magyarsággal vegyülni, mint amazok. Az öt évi statisztikai adatokból ezt évente tapasztalva, méltán kérdés tárgyát képezheti az, hogy vájjon az egységes polgári házassági jogon kivül az évente körülbelül 400-ra tehető izraelita és felekezetenkivüli házasság kedvéért — melyek kizárva azelőtt sem voltak avagy nem lehettek volna — érdemes volt-e annyi ősi szokást megszüntetni, az államnak és községeknek oly nagy terhet magára vállalni, a házasuló feleket annyi ide s tova járkálással terhelni, az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ának eltörlésével, az egykor törvénytelen és tisztességtelen, most törvényes és tisztességes reverzálisok visszaállításával a nemzeti protestantizmust, a hazát nem ismerő ultramontanizmusnak zsákmányul kiszolgáltatni?! Állam és egyházférfiak, nem volna időszerű erről gondolkozni?'! Végül fölemlítem, hogy az 1899. évben az ország az állami anyakönyvezésre személyi kiadás czímén 2.072,842 koronát, dologi kiadás czímén 243 209 koronát, öszszesen : 2.316,042 korona kiadási terhet viselt. Hát az egyes községek, törvényhatóságok, ha nem többet, legalább annyit bizonyára. Ezen összegekkel mily szépen és czélszerűen lehetett volna megoldani a kongruát! Kassa. Homola István, (Folyt, köv.) ev. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. „Az Evang. Bund"-nak két iigye élénk megbeszélés tárgyát képezi a német prot, sajtóban. Az egyik Nippold tanárnak a szász nemesség romanizáló törekvéséről tartott annabergi előadásából, a másik Rosegger Péter osztrák költőnek állítólagos protestánssá lételéből támadt. Érdekességénél fogva részletesebben is ismertetjük e két ügyet a következőkben : Nippold jénai tanárnak a szász nemesség katholizáló törekvéseiről szóló s az Ev. Bund „röpiratai" között önállóan is megjelent előadására válaszolt a napokban Friesen báró, s Nippoldnak sok helytelen állítást és tájékozatlanságot tulajdonít. Érdekes és szomorúan tanulságos e Róma felé evező prot. bárónak az okoskodása és hallatlan tájékozatlansága a protestantizmus ügyei körül. Fájlalja ugyan Miksa szász berezeg papi agitálásait, de vádolja az Ev. Bund-ot „azok felfújásával" (sic !). Hogy több szász nemes a római egyházba tért át, az az ő privát dolguk, a melylyel az egyház mit sem veszít, sőt inkább megtisztul. Különben helyesebb „az egyházunkban mindinkább növekedő modern pogányság ellen küzdeni, mint a róm. katholikus testvéregyházat támadni". A római egyházzal való rokonszenvezését a báró úr nagy ügyesen Leibnitznak, a nagy unizáló filozófusnak theológiai rendszerére alapítja, tekintetbe nem véve azt, hogy a mai pápás katholiczizmust mégsem lehet az 1700-ik, hanem az 1900-ik év forrásaiból tanulmányozni. De legérdekesebb a báró úr ira-