Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség:: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszkf/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elüti7., éa hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor. / egész évre: 18 Teorona. Egy es 8* ám ára 40 fll. Lapunk helyzetéhez. Lenni, vagy nem lenni, — a kérdések eme kérdését állította protestáns közönségünk elé lapunk felelős szerkesztője az elmúlt héten, nyíltan feltárva azt a nehéz helyzetet, a melybe a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap negyvennégy éves pályafutása után jutott, s bejelentve amaz elhatározását, hogy még a jövő esztendőre, a saját anyagi koczkázatával, ki fogja ugyan adni a lapot, de a további években csak azon esetre, ha a protestáns közönség részéről olyan támogatásban részesül, a mely anyagilag és szellemileg lehetővé teszi annak fentartását. Bár, mint a lap főmunkatársa ismertem az ecldigi kiadó felmondása folytán beállt nehéz helyzetet, mégis igen fájdalmasan esett azt látnom, nyíltan a nagy közönség előtt feltárva. Sok komoly gondolatot támasztott az lelkemben, nemcsak azért, mert már évek hosszú sora óta munkatársa levén a lapnak, azzal egészen összeforottnak érzem magamat, hanem főként CTZ Bj felett való tépelődés következtében, hogy miben rejlik e válságos helyzet oka: vájjon mi bennünk magunkban-e, kik a lap szerkesztői ós munkatársai valánk, vagy rajtunk kivül eső körülményekben, s hogy miként lehetne ezt az okot megszüntetni? Bármint tépelődtem azonban, csak arra az eredményre jutottam, hogy lapunkat a bukástól meg kell mentenünk, s e végből cselekvésre van szükség. Meg vagyok győződve, hogy e lap ma sem áll alacsonyabb szellemi nivón, mint állott indulásakor és külső virágzása korában, és ma sem kevesebb odaadással és szeretettel igyekszik anyaszentegyházunk javát munkálni, mint hosszú pályafutása bármelyik idejében. Meg vagyok győződve, hogy e lap nem töltötte még be feladatát, hogy azt mondhatnánk reá: a mór megtette kötelességót, — a mór mehet ; sőt ellenkezőleg, nagy hivatás várakozik reá még a jövőben is, mind anyaszentegyházunk felvirágoztatása szent munkájában, mind a protestáns egyházak testvériségének ápolásában és közös munkára egyesítésében. Nagy és dicsőséges mult áll háta megett, nehéz küzdelmekkel, ragyogó nevekkel, századokra kiható alkotásokkal; de ón mégis nem a múltra, hanem a jelenre és a jövőre való tekintetből tartom szent kötelességünknek, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap fenmaradását biztosítsuk. Egy olyan egyházi sajtó organumra, mint a milyen a Prot. Egyházi és Iskolai Lap, protestáns anyaszentegyházunknak okvetlen szüksége van, s azt elbukni hagynunk semmiképen sem szabad. Vannak kerületi egyházi lapjaink, szolgálnak is hiven; de csupán a Prot. Egyházi ós Iskolai Lap egyedül az, a mely nemcsak egy egyházkerületnek az érdekeit szolgálta ós szolgálja, hanem az egész magyar protestantizmusét is. Ez a lap volt régen, s ez a lap az ma is, a mely nem a részekre szakadozásnak és a partikularizmusnak volt a munkálója, hanem az erők egyesítésének és közös munkára indításának. Ez a lap volt régen s ez ma is, a mely kapocsként szolgált nemcsak az egyes egyházkerületek, hanem a református és az evangélikus egyház között is, s a melynek hasábjain támogatást, védelmet nyertek a két egyház minden fontos ós jogos érdekei. S ez a lap az, — s ezt jogos önérzettel állíthatjuk, — a melynek hangja a legtovább hallatszott ós elhatott még a minisztériumok és a törvényalkotás termeibe is, nem egyszer siettetve, máskor pedig módosítva az egyházat érdeklő fontos ügyek megoldását. Vájjon lehetséges volna-e tehát, hogy egy ily nagy szolgálatokat tett lap bukjék meg a pártolás hiánya miatt? Én nem hihetem, s el se tudom azt képzelni, bármilyen válságos legyen is mai helyzete. De nem tartom lehetségesnek a bukást akkor sem, ha egyházi életünk mai vajúdó hely-