Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
pesti szabályzat e tekintetben a szakképzettséget, érdemességet és az alkalmazhatóságot kívánta irányadóvá tétetni és teljesen szabadkezet kivánt biztosítani a fentartó testületnek arra nézve, jhogy mely tanárát emelje a magasabb fizetési fokozatba. A szakosztály a szabályzat e pontját, valamint ama másikat is, a mely azt foglalja magában, hogy az új tanár fizetése és lakbére, ha a hónap elején foglalja el állását, csak a hónap 16-dikától, ha pedig állását a hónap második felében foglalja el, csak a jövő hónap elsejétől kezdve folyósíttassék, — nem tartotta elfogadhatónak, s ezen az állásponton voltak Ballagi Aladár, Szabó Péter, Mészáros János, Katona Mihály és Benkö István is, a kik felszólalásaikban mind a tanári együttérzés, mind a tanítás sikere szempontjában károsnak tartották a szabályzat ezen intézkedéseit. Ha a fentartó testületnek megadatik az a jog, mondák, hogy a magasabb fizetési fokozatokba sorozásnál mintegy új választás alá vesse tanárait, s így azoknak előlépése nem a szolgálati évek száma szerint történik, akkor egyfelől aligha fog a budapesti főgimnázium jóravaló tanárokat kapni, mert hiszen melyik, a saját értéke tudatával bíró önérzetes tanár teszi ki magát annak, hogy mintegy újra és újra választassék és hogy esetleg egész életén át a legalacsonyabb fizetési fokozaton szolgáljon, a mikor más intézetek sokkal méltányosabban rendezték a magasabb fizetési fokozatokba előlépési. Káros hatással lenne ez a tanári közszellemre is ; mert egyfelől irigykedést, belső viszálkodást támasztana a tanárok között, másfelől pedig alkalmat adna a stréberségre és arra, hogy úgy és csak azért tanítsanak, hogy a belső tartalom nélküli külső sikert firogatván, magokat az előléptetésre minél érdemesebbeknek igyekezzenek mutatni. A külső eredmény nem mindig mértéke egy tanár belső értékének, s miután az emberek igen könnyen hajlandók a külső siker alapján ítélni, könnyen megtörténhetik, hogy az érdemes tanár leszorul s mellőztetik az előléptetésnél. Ez a mellőztetés elveszi munkakedvét; elégedetlenné teszi, a minek pedig a tanítás fogja kárát vallani. — Hegdüs Sándor, Ádám András, Pulty Gyula épen az ellenkező véleményben voltak s a szabályzat mellett foglaltak állást. Hegediis Sándor szerint szükséges, hogy a fentartó testület rendelkezzék az ellenőrzés és a tanárok érdemessége feletti ítélkezés jogával. Szükséges ez, mert ha a tanárok nem érzik azt, hogy felettük egy ellenőrző és felülbíráló hatóság van, s ha tudják, hogy nem érdemeik, hanem szolgálati éveik alapján is előléphetnek, akkor könnyen elbízzák magokat és elhanyagolják dolgaikat. Míg ha az érdem képezi az előléptetés alapját, nemes verseny támad a tanárok között, a mi csak a tanításnak válik előnyére. Tisza Kálmán sem lát az elő nem léptetésben hátra tételt vagy megbélyegzést; de azért méltányolja az ellenzők által táplált aggodalmakat is, és épen azért azt indítványozta, hogy fogadja ugyan el a gyűlés a szabályzatnak az előléptetésre vonatkozó pontját, de a felmerült aggályokat és észrevételeket ajánlja a pesti fentartó testület komoly figyelmébe és megfontolásába: a szabályzatnak a fizetés utalványozására vonatkozó pontját pedig úgy módosítsa, hogy a hivatalba lépés napjától történjék az utalványozás. A gyűlés azután ekként is határozott. A szakosztály jelentése alapján és azzal kapcsolatban felemlítjük még a következőket. A kerület hat gimnáziumának fentartási, ösztöndíj- és tápintézeti alapja összesen 2.076,343 korona, és pedig: a budapestié 601,580 korona 15 fillér, a halasié (nem volt kimutatva), a kecskemétié 405,885 korona, a nagykőrösié 488,238 korona, a gyönkié 255,170 korona, a kunszentmiklósié 325,407 korona. Felszerelvényekben a gimnáziumok vagyona Öszszesen 261,941 korona. A gimnáziumok fentartási költségei az 1900'901. tanévben 303,348 koronára rúgtak, a mely összeghez az állam 87,000 koronával járult, a mi a fentartási költségeknek circa 39%-át teszi. Az iskolai czélokra tett alapítványok és adományok összege a mult iskolai évben 12,437 korona volt. Legtöbb ilyen hagyományt és adományt kapott a kecskeméti (4968 korona) és legkevesebbet (254 korona) a halasi főgimnázium kapott. A tanári karokban történt változásokat tudomásul vette és megerősítette a gyűlés; igen nagy sajnálattal vette azonban tudomásul Ádám Gerzson nagykőrösi igazgatónak lemondását és nyugalomba vonulását. Ezt a sajnálkozását a gyűlésnek meleg szavakkal is tolmácsolta Szász Károly püspök úr a nagykőrösi főgimnázium képviseletében jelenvolt Ádám Gerzsonnak. Bizony, újra kevesebb lesz egygyel régi jó, papi képzettségű és egyházias professzoraink száma. Alig-alig van már belőlök egynéhány. Kik fogják helyeiket elfoglalni? A fentartó testületeken áll. Vigyázzanak azért, hogy kiket választanak. * * * A 22-diki ülés további részét kisebb fontosságú ügyek elintézése töltötte ki, csekély érdeklődés mellett. A sok kisebb ügy közül általános érdekű és nagyobb fontosságú csak a tűzkár biztosítás ügye volt. Az egyházmegyék beterjesztették véleményeiket a tavalyi gyűlés által hozzájok letett szabályrendelet-javaslatra nézve. Miután azonban a javaslat nem nagy tetszésre talált a megyékben, a gyűlés nem ment bele annak tárgyalásába, hanem a megyék véleményeit a tűzkárbiztosítási bizottságnak adta ki tanulmányozás és a jövő gyűlésre jelentés és javaslattétel végett. Koncz Imre esperes most is hangoztatta az önbiztosítást; de ezt az eszmét, a mely pedig véleményem szerint igen termékeny és az egyházra nézve igen jövedelmező volna, csak nem akarja bevenni a kerület semmiképen. Pedig hát, ha azok a biztosító társaságok képesek az egyházi épületek biztosításainál 40, 50, 60%-ot engedni és a mellett még jutalék éveket is adni, akkor egy kis financzialis életrevalósággal az önbiztosítás mellett az egyház maga is meg tudna állani a maga lábán és az ő haszna maradna az a nyereség, a mely ma a biztosító társaságok zsebébe vándorol. Az apró ügyek után azonban a gyűlés végén egy olyan ügy került szőnyegre, a mely a már lankadó érdeklődést újra felkeltette, t. i. a halasi ügy. Dr. Nagy Dezső egyházkerületi ügyész referálta ennek újabb fázisait. Mult évi gyűlésünk tudvalevőleg elrendelte, hogy a halasi egyház készítsen tervezetet a kibontakozást illetőleg. A presbitérium készített is egyet, de azt a gazdasági bizottsági gyűlés nem fogadta el. Készített tehát egy másikat. Ezt a gazdasági bizottság is elfogadta; de megakadt az ügy az egyházmegyén, a mely a kibontakozási tervezetet és a megállapított költségvetést egyfelől irrealisnak, másfelől hiányosnak ítélvén, nem erősítette meg, hanem egy egyházmegyei bizottság kiküldését határozta el, azzal a megbízatással, hogy a presbitériummal egyetértőleg egy új kibontakozási tervezetet készítsen. A presbitérium ezt a határozatot megfelebbezte s így került ez ügy a kerületi gyűlés elé. Nagy Dezső ügyész, az egyházmegyei határozat feloldásával a kibontakozási tervezet helybenhagyását véleményezte. Mert bár, mint határozati javaslatában mondá, a kibontako-