Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

amolyan életbeléptetésétől sem várom bajaink teljes orvoslását. Mióta a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület nagyérdemű püspöke a legújabb időben ezen törvényezikk életbeléptetésére irányuló akcziót megindította, egyházi lapjaink és gyűléstermeink visszhangoznak a kérő ós követelő szózatoktól, hogy az állam, a törvényezikkben lefektetett elvek gyakorlati megvalósításáról gondoskodjék, s elégítse ki a prot. egyház jogos igényeit. A kívánság helyes és jogosult, s az elől a magyar nemzeti állam ki nem térhet. Ha a szabadelvű kormány nem akar hűtlen lenni a liberálizmusnak azon dicső hagyományaihoz, a melyek a mult században a 30-as ós 40-es évek felvilágosodott törvényhozóit lelkesítették, s egyebek mellett a reverzálisok ellen folytatott alkot' mányos küzdelmeikkel az 1848 : XX. törvényezikk létrejövetelét előmozdították : nem zárkózhatik el ridegen ezen fajfentartó egyháznak kérése elől, s nem mérhet kétféle mértékkel a hazánkban törvényesen bevett egyházak segélyezésénél. Az utóbbi években nemcsak az egyházpolitikai törvények, hanem a beállott gazdasági válság, a közgazdaság minden terén észlelhető pangás, sőt visszaesés, s mindenek felett a lábrakapott vallási reakezió túlkapásai hazánkban különösen a prot. egyháznak okoztak kiszámithatlan károkat.Én tehát értem és méltánylom egyházi testületeinknek feliratokban és határozati javaslatokban kifejezett kívánalmát, hogy az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtassék, s ez által egyházunk égő sebei bekötöztessenek. Nincs semmi kétségem a felett, hogy a magyar kormány a viszonyok által megengedett módon ós keretben teljesíteni fogja méltányos kívánalmainkat, s magára nézve kötelezőnek ismeri el a szentesített törvényben lefektetett elveknek gyakorlati megvalósítását. Annyival inkább hiszem ezt, mert erre nézve maga a kérdéses törvény 3. §-a utasítást ad a végrehajtást illetőleg, s az alkotmányos élet beálltával az országgyűlés is nyilatkozott e tárgyban. Az 1848-iki XX. t.-czikk 3. §-a ugyanis, miután kimondja, hogy »minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek«, így folytatja : «az elvek részletes alkalmazásával a minisztérium, az illető hitfelekezetek meghallgatásával, a közelebbi törvényhozás eleibe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjesztenie A törvényben foglalt ezen utasítás értelmében báró Eötvös József kultuszminiszter már 1848. ápril 27-én kelt körlevelében felhívta a prot egyházakat, hogy »az egyházi ós iskolai reformról tartandó értekezésre« küldjék fel követeiket aug. 1-én Pestre. Ez »értekezés« megtartatott ugyan, ele már eredménynyel nem j^rt. A szabadságharcz lezajlása után azonban, midőn az alkotmányos élet újra helyerállt, az országgyűlés a legelső alkalmat megragadta, hogy bárcsak inciclentaliter, a magyar állam ez irányú kötelezettségének kifejezést adjon. Ugyanis 1866, május 7-én, midőn a képviselőház akkori alelnöke, Anclrássy Gyula gr. elnöki jelentós alakjában bemutatta Skrabán György vasmegyei lakos folyamodványát, melyben azt kérte a képviselő háztól, hogy a vasmegyei főispáni helytartó rendelete folytán a kőszegi árvaházba erőszakkal elhurczolt, vegyesházasságból született 9 éves fia az apai hatalom alá helyeztessék vissza: a kérvényi bizottság ezen folyamodványra vonatkozó előterjesztésében azt mondja, s az országgyűlés oly értelemben határozott, hogy »a képviselőház az 1848-iki XX. t.-czikket teljes érvényében fenállónak jelenti ki«. Majd 1868-ban báró Eötvös József ismét felveszi a tárgyalást a protestáns egyházakkal e kérdésben, ós maga a törvényhozás is az 1868-iki LIII. t.-czikk ezen bevezető szavaiban: »addig, míg a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján általánosan szabályoztatnékcc — az 1848-iki XX, t.-czikkben kimondott elvek gyakorlati megvalósítását illető törvényhozási intézkedésekre mintegy kötelezettséget vállal magára. Es ha azon törvényhozási intéz kedésekre gondolunk, melyek az 1848-iki XX. t.-czikknek 2. §-a értelmében a törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve a jogegyenlőséget és viszonosságot illetőleg tétettek; vagy a 3. §-a alapján a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek fedezésére adott segélyekre vonatkoznak : mindezek arról győznek meg, hogy a magyar kormány 1868 óta egyetlen intézkedésében sem lett hűtlen a XX. t.-czikk alapelveihez. A törvényhozás ugyanis az áttéréseket és a vegyesházasságból született gyermekek vallását illetőleg az 1868-iki LIII. t.-cz.-ben a jogegyenlőség ós viszonosság elvét teljesen érvényre emelte ós ezt az elvet a prot. egyházunk közjogi helyzetét illetőleg is szem előtt tartotta, midőn a főrendiház újjászervezésénél a protestáns egyházak képviseletéről is gondoskodott. De a 3. §-nak az állami ellátást elvileg kimondó rendelkezésének is igyekezett némileg megfelelni. Mindjárt 1868-ban a prot. egyházak részére is egyházi államsegély utalványoztatott; majd az 1883. évi középiskolai törvény alapján középiskoláinknak a kor színvonalára emelése czéljából egyszersmindenkori rendszeres évi segélyek adattak; azután népiskolai tanítóink fizetése ós korpótléka rendeztetett; legújabban pedig a lelkészi fizetések kiegészítése ós az egyet.1

konvent rendelkezésére bocsátott segélyek által igyekezett a tör-