Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

éveinek beszámítása kérdésében széles mederben folyt s néha-néha eléggé heves hullámzású vitát keltett. Azt tapasztalván ugyanis a szakosztály, hogy a más intézetnél eltöltött szolgálati esztendőket különböző­képen számítják be az egyes iskoláknál és hogy más­más elvek szerint történik a tanároknak a magasabb fizetési fokozatokba előléptetése, elvi szempontból azt javasolta a gyűlésnek, hogy mondja ki, hogy: 1 a fize­tési fokozatokba helyezésnél a) a helyben, a helyettes és rendes tanári minőségben eltöltött szolgálati évek egészben, b) a más prot, iskolában eltöltött rendes taní­tási szolgálati évek % részben, c) a másnemű, állami, községi vagy felekezeti iskolában eltöltött rendes tanári szolgálati évek 2 /4 részben számíttassanak be; 2. kor­pótlékba a bármely hazai középiskolában eltöltött ren­des tanári szolgálati évek számíttassanak be. Ezen elvek figyelembe vétele és a szolgálati éveknek ilyen alapon számítása mellett kizárólag a szolgálati elsőbbség lenne irányadó a fizetési fokozatokba helyezésnél. E javaslat nyomán széleskörű vita indult meg, a mely azzal a határozattal végződött, hogy a javaslat érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozik a gyűlés ez alkalommal, mivel annak elvei oly mélyre és messze kihatóak, hogy komoly megfontolást igényelnek. E hatá­rozat meghozatalára lényeges befolyással volt az a körülmény, hogy a budapesti ref. egyház a saját főgim­náziumára nézve egy új szabályzatot terjesztett fel a gyűlésre, a mely szabályzat a szolgálati évek beszámí­tása és a magasabb fizetési osztályba sorozás tekinteté­ben épen az ellenkező elveket foglalta magában, mint a szakosztály javaslata, és így a gyűlés, nehogy preju­dikáljon, a szakoszály javaslatát egyelőre levette a napi­rendről. A középiskolai szakosztály jelentését félbeszakítva, ennek a kérdésnek a tárgyalásával véget ért a gyűlés második napja, bizonyára nem nagy örömére és meg­nyugvására gimnáziumi tanárainknak, a kik sok fel­panaszolt sérelmük orvoslását találták volna meg, ha a szakosztály javaslata elfogadtatik. Megvalljuk, hogy hal­lottunk keserű hangokat a javaslatnak a napirendről levétele miatt; sőt olyan nyilatkozatokat is, hogy a javaslat csak azért nem ment keresztül, hogy a buda­pesti egyház szabályzata keresztül erőszakoltathassék. A gyűlésnek több tagja tehát elégedetlenül és keserű érzéssel távozott; s ez elégedetlenségben és keserű ér­zésben már előre vetette árnyékát a harmadik napon a budapesti szabályzat felett folyt heves vita. Erről és a gyűlés további lefolyásáról azonban majd jövőre. ludósítö. A dunamelléki ref. egyházkerület egyházi értekezlete. Egyházkerületünk egyházi értekezlete f. hó 21-én tartotta meg, az egyházkerületi közgyűléssel kapcsola­tosan immár 8-ik évi közgyűlését, Budapesten, a ref. főgimnázium dísztermében. Ertekezletünk programmja két igen fontos kérdést, a belmissziónak és az 1848: XX. törvényczikk végre­hajtásának kérdését is magában foglalván, előre is szá­mítottunk arra, hogy mind egyházkerületi közgyűlésünk tagjai, mind vidéki lelkészi és világi tagjaink nagy számban fognak megjelenni, hogy kerületünk szabad meggyőződésének kifejezést adjanak. S reménységünk­ben nem is csalódtunk, mert értekezletünk valóban né­pes vala, nemcsak, hanem egyházi és politikai életünk kitűnőségei is igen tekintélyes számmal vettek benne részt. Ott voltak a többek között Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor, gróf Teleki József, Szilassy Aladár, Puky Gyula, Kálosi József, dr. Hegedűs István, dr. Ballagi Aladár, dr. Vécsey Tamás, Weszprémy János, dr. Weisz Sámuel; espereseink közül: Baksay Sándor, Koncz Imre, Szabó Péter, Szánthó János, Dömők Péter, Dányi Gábor, Bocsor Lajos; tanáraink közül: Szőts Farkas, Petri Elek, Far­kas József, dr. Szabó Aladár, Hamar István, Csűrös István, Ádám Gerzson, Mokos Gyula, Marton Lajos, H. Kiss Kálmán, Katona Mihály; lelkészeink közül: Lévay Lajos, Hetessy Viktor, Mészáros János, Benkő István, Fejes Dániel, Ádám József, Mády Lajos, Haypál Benő, Patonav Dezső, Tóth János, Fábián Mihály, Fábián Dénes, Sipos Pál, Széky Géza, Gaál László, Szabó Elek, Kovács Géza, Thury Károly stb. stb. és a theológia akadémia ifjúsága. Ertekezletünk elnöki székeit Baksay Sándor egy­házi, és Szilassy Aladár világi elnökök foglalták el, a jegy­zői tollat pedig Hamar István theol tanár, értekezleti jegyző vezette. Gyűlésünk a 108. dicséret két első versének el­éneklésével vette kezdetét, majd pedig Hetessy Viktor ómoraviczai lelkész mondott igen szép imádságot, kérve Istennek áldását anyaszentegyházunk javára irányuló tanácskozásunkra. Szilassy Aladár világi elnök rövid beszéd kísére­tében nyitotta meg a tanácskozást. Immár nyolczadíz­ben tartjuk értekezletünket, — mondá; s ha valami külső, látható alkotásokra nem igen tudunk is még reá­mutatni, de az kétségtelen, hogy értekezleteink igen áldásos hatással voltak egyházi közéletünkre. Nemcsak leikészeink figyelmét irányozták egyházunk belső életére s adtak impulzust sokaknak, hogy fokozottabb mértékben folytassák egyházunk oelső építésének szent munkáját; de igen kedvező eredményt hoztak létre az által is, hogy világfáink érdeklődését felkeltették egyházunk belső szükségei iránt és alkalmat adtak nekik arra, hogy egy­házi életünket necsak kiilső, adminisztratív oldaláról ismerjék, hanem hogy bepillantást nyerjenek annak belső életfolyásába és bajaiba is. Igaz, hogy az az ered­mény, a mit értekezleteink létrehoztak, még inkább csak a tavaszi virágzás korához hasonlít; de a vetés már szépen sarjadozik, s bizonyára rövid időn elérkezik az aratás ideje is. Beszéde végeztével megnyitottnak nyilvánítván az értekezletet, hozzáfogtunk programmunk letárgyalásához. Legelső sorban < zöts Farkas értekezleti titkár szólt, szabad előadás alakjában a belmissziói munkásságról és a belmissziói szervezkedésről. A belmissziót — mondá — még mindig sok balfelfogás és előítélet veszi körül. Sokan nyilt ellenzői; sokan csak magokban dohognak annak hallatára, a legtöbben pedig közönynyel viseltet­nek iránta. Pedig az egészséges belmisszió nemcsak hogy nem veszedelmes, sőt egyenesen Krisztus által rendelt szent kötelesség. Ha a külmisszió a józusi hit és a jézusi erkölcsök terjesztése az egyházon kivül a Máté 28: 19-ben foglalt krisztusi parancsolat értelmében, akkor a belmisszió a hit jézusi növelése és az erkölcsök jézusi nemesítése az egyházon belül, oly alapokon s oly értelemben, a mint azt Jézus a Máté 25: 40-ben meg­jelölte. A helyesen értelmezett belmisszió tehát a Jézus Krisztus által rendelt keresztyén hivatás. De épen mert Krisztus által rendelt hivatás s mivel a Krisztus erőit kivánja beplántálni a lelkekbe, a belmissziónak igaz fundamentuma az evangélium s lelke s leghathatósabb fegyvere csak a biblia. A mely belmisszió nem ezen

Next

/
Thumbnails
Contents