Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

alapul s nem ezzel a fegyverrel liarczol, megpótolva a buzgó énekléssel és imádkozással, az eredményt nem fog elérni sohasem. A protestáns belmissziöban, az egye­temes papság elvénél fogva részt vehet, sőt kell venni minden egyháztagnak; de a vezetőnek, az irányítónak min­denkor a lelkésznek kell lennie. Ha a lelkész a vezető és irányító, s ha a lelkész maga képez magának gyüle­kezete buzgó férfiaiból és asszonyaiból egy segítő gár­dát, akkor nem kell attól félni, hogy a belmisszió seké­lyes utakra téved és veszedelmessé lehet az egyházra. Igaz, hogy a belmissziói munkát lelkészeink nem tanul­ták a theológián, sem pedig az életben nem igen volt alkalmuk e tekintetben gyakorlati tapasztalatokat szerezni; de azért nem lehetetlen, egy kis segités és útmutatás mellett azt megkezdeni. Hogy mily formában, — vájjon gyülekezeti, vagy egyesületi úton-e, azt nem az elmélet, hanem a ezélok természete mutatja meg. Lehetetlen a gyülekezeti és egyesületi belmissziót, mint ellentéteket egymással szembe állítani. Vannak a belmissziónak olyan czéljai, a melyek inkább gyülekezeti úton érhetők el, s viszont vannak olyanok, a melyeknek eléréséhez az egyesületi formaa szükséges. Sablonszerűvé a dolgot tenni nem lehet s a gyülekezeti és egyesületi belmissziói munkának együtt, karöltve kell haladnia, hogy a ezélok mindegyike elérhető legyen. A fő azonban az, hogy egyszer már általánosan hozzá fogjunk a munkához. Életbevágó érdeke ez egyházunknak, s elodázásával csak eddigi nagy veszteségeinket szaporítanánk. Hogy a bel­missziói munka kerületünkben általában mogindittassék, határozati javaslatot terjeszt elő s ajánlja azt elfogadásra. Határozati javaslata a következő: Határozati javaslat. Az Egyházkerületi Értekezlet kimondja: Tekintve az evangéliumi belmissziónak úgy a keresztyén valláserkölcsi élet emelésére, mint a református egyháziasság fokozására kiható nagy fontosságát; tekintve az Egyházi Törvény 50. §. b) alatti eme rendelkezését: „az egyházkerületi közgyűlés gondoskodik a valláserkölcsi élet ápolásáról, a netalán mutatkozó hiányok és visszaélések meg­szüntetéséről" ; tekintve végre azokat a számos belső és külső szorongattatásokat, a melyeknek úgy az egyesek, mint a gyülekezetek valláserkölcsi és református egyházi élete napjainkban több oldalról ki van téve: egyházkerületi közgyűlésünk határozatilag ki­mondja, hogy a belmissziói munkásság szervezé­sére és rendszeres gyakorlására kiváló gondot for­dít. E végből: 1. Az összes gyülekezetek lelkipásztorainak melegen ajánlja az egyházkerületi közgyűlés: ") hogy a helyi viszonyok és a mutatkozó szükség szerint az egyes belmissziói munkaágakat megindítani ós azok gyakorlását rendszeresen ve­zetni lelkipásztori kötelességüknek ismerjék; b) hogy különösen a konfirmált ifjúságot, mint a mely a valláserkölcsi kísértéseknek és veszedelmeknek leginkább ki van téve, ifjúsági egyesületbe való tömörítés útján és ott a biblia ol­vastatása ós magyarázása, valláserkölcsi felolva­sások tartása, énekkarok szervezése, bibliák és vallásos iratok terjesztése, egyetemesebb belmisz­sziói ezélok támogatása stb. stb. által rendszeres valláserkölcsi gondozás alá vegyék. 2. Az összes gyülekezetek presbitereit és minden buzgóbb tagját felkéri az egyházkerületi közgyűlés, hogy lelkipásztorukat az ingadozó gyü­lekezeti tagok, a szegények, betegek, keresetkép­telenek és különösen az ifjúság valláserkölcsi gon­dozására irányzott munkásságában, továbbá a czégé­resebb bűnök elleni küzdelemben teljes buzgósággal támogatni igyekezzenek. 3. Az egyházmegyéket felkéri a közgyűlés, hogy saját hatáskörükben a belmissziói tevékeny­séget minden alkalmas eszközzel előmozdítani szí­veskedjenek, s e végből: a) minden egyházmegyei közgyűlés szervez­zen belmissziói bizottságot, a mely a belmissziói tevékenységre felügyeljen, ezt tanácsaival és uta­sításaival irányítsa s különös gondot fordítson arra, hogy a gyülekezetek és a tehetősebb egy­háztagok az egyetemesebb ezélú és érdekű bel­missziói intézményeket, egyesületeket és törekvé­seket lehetőleg anyagilag is támogássák; b) az esperes urakat különösen felkéri arra, hogy a canonica visitatio alkalmával vegyék szá­mon, minő egyháztársadalmi tevékenységet fejtet­tek ki a gyülekezetek lelkészei és többi elöljárói a valláserkölcsi és egyházi élet emelése végett. 4 Az egyházkerületi közgyűlés a belmissziói munkásság irányítása végett tanácsadó hatáskörrel egy öttagú belmissziói bizottságot szervez, a mely­nek elnökévé tagjaivá ezennel megválasztja 5. Az egyházkerületi közgyűlés fölkéri a maga elnökségét, hogy e határozatának a lelké­szekre és a presbitériumokra vonatkozó 1. a), b) és 2. pontjait egy buzdító körlevélben — még a közgyűlési jegyzőkönyv megjelenése előtt — minden gyülekezettel közölni szíveskedjék ; a lelkészeknek pedig kötelességévé teszi, hogy a körlevelet a presbitériumokban felolvassák s ezzel a munkát megindítsák. Értekezletünk e javaslatot, mely kinyomatva már korábban kiosztatott, — minden vita vagy hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta és elfogadás és eífek­tuálás végett a kerületi közgyűlésre felterjeszteni ha­tározta. Pro grammunknak második fontos tárgya Petri Eleknek „Protestáns igények és az 1848: XX. t.-czikk" czimű értekezése vala. Mag á/t £IZ értekezést, a melyet lapunk jövő heti számában egész terjedelmében közölni fogunk, itt nem tárgyaljuk, csupán csak ama nagyfon­tosságú határozati javaslatot közöljük, a melyet fejte­getései befejezése után az 1848: t.-czikk végrehajtása tárgyában előterjesztett. E határozat javaslat a következő: Egyházkerületi értekezletünk tisztelettel kéri a főt. egyházkerületi közgyűlést: méltóztassék ki­mondani, hogy egyházunk autonomikus szerveze­tének teljes fentartásával, az 1848-ki XX. t.-czikk végrehajtását elodázhatatíanul szükségesnek tartja. Ennek folytán megkeresi az egyetemes konventet, hogy tekintettel az egyházi adóval túlterhelt gyü­lekezeteink válságos helyzetére, az egyházi adózás rendezése czóljából szükséges előmunkálatokat megtenni, zsinati törvényhozóink útján az egyházi adóreformot megoldani; továbbá az egyház köz­igazgatási, valamint kulturális szükségleteit, az egyházkerületek felterjesztése alapján számszerű­leg megállapítani, s a mutatkozó hiány fedezetéül

Next

/
Thumbnails
Contents