Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

egy emberöltő óta azért hanyatlik folyton-folyvást, mert többó-kevésbbé elhajlott az evangéliumi hittől, elszakadt Jézus Krisztustól, a keresztyénség életadó és életnövelő törzsétől. Ennek az életerőnek megbénulása a belső és külső körülmények összehatásával szülte a hittel, vallással, egyházzal nem, vagy nem eléggé törődő egyháziatlanságot, minek folytán a külső támadásokat nem volt képes diadalmasan visszaverni s a belső bajokat nem tudta gyökeresen orvosolni az elerőtlenült protestantizmus. Ecirculus vitiosus forgatagába belekeveredve, a magyar protestantizmus elvesztette a valócli keresztyénség egyik fő-fő jellemvonását: az igazság bírásából folyó hitbizonyosság, hátorság, előretörekvés és hódítás erejét. Ezért nem terjeszkedik, ezért nem hódít, hazánkban a protestantizmus. Elhalványult az evangéliumi világossága, megízetlenült a jézusi sója, megsavanyodott a kovásza. Csüggetegség, kishitűség, fejetlenség vett rajta erőt. S nem is ok nélkül. Mert rettenetes a Jézus nélkül és az ő evangéliuma nélkül szűkölködő protestantizmus sorsa. Vallása emberi hitnézetek zűrzavara, a bizonyosság és igazság isteni pecsétje nélkül. Erkölcse sivár meddőség, az isteni erők termékenyítő és áldásadó hatása nélkül. Egyházi élete kínos vergődés, az igazság meggyőző és hódító ereje nélkül. Múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény, sorsa a kikerülhetetlen pusztulás. De áldjuk, mert áldhatjuk a népek sorsát intéző gondviselést, hogy a közelmúltnak e szomorú képe mellett az örvendetes fordulat jelei is mutatkoznak. Eljutottunk nemcsak a mea culpaig, a hibák beismeréséig, hanem a főbaj, a szervi betegség egyetlen gyógyszerének felismeréseig. Kezdjük ápolni Jézussal ós az evangéliummal való összeköttetésünket. Kezdünk magunkhoz térni, mert kezdünk visszatérni Jézushoz. Evangéliumot, keresztyénségetjlstenigéjét ismét becsülni tudunk, Hitéletünk pezsdül, egyháziasságunk lendül. Sorsunk kezd jobbra fordulni:kishitűségünk oszladoz, csüggedésünk tünedez, reménységünk óleclez, bátorságunk növekedik. Az evangélium életvizei kezdenek üdíteni, erősíteni, fölemelni. És a keresztyén hit növekedésével gyarapodik erőnk, fokozódik munkakedvünk, erősödik áldozatkészségünk. A sorvadás jelei kevesbülnek, a gyarapodás bizonyítékai szaporodnak. Sokat közeledtünk az Úrhoz, és íme az Úr is közeledik hozzánk. Minden figyelmes szemlélő kénytelen bevallani, hogy egyházi életünk ma sokkal tevékenyebb, termékenyebb és gazdagabb, mint tíz esztendővel ez előtt. Azért ne csüggedjünk, csak kitartással imádkozzunk és serényen dolgozzunk tovább. Megnövekedett hittel és apostoli lélekkel még mi is lehetünk térítő és hódító egyház. Az evangéliumi alap visszafogadásával az erősödés útjára léptünk. Bajaink felismerésében, betegségünk orvoslásában, mulasztásaink helyrepótlásában most már jó nyomon járunk. Csak ne lankadjunk az erőgyarapításban és ingadozás nélkül törjünk előre az evangéliumi úton. És ha a sokféle akadályok között ottan-ottan bágyadunk, valljuk és zengjük buzgó áhítattal gályarab őseink felséges dicséretét : „óh Sión, légy csendességben : El még a te Istened; El ne csüggedj a veszélybén, Míg az Atya van veled. Nézd, feletted áll az őrt. Ki reményed és erőd. Sión, azért mitől rettegsz? Ha véd az Úr, el nem veszhetsz!" Figyelő. iskolaügy. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta. (1899. szeptembertől 1901. júniusig.) XV. (Folytatás és vége.) D) A tanárok anyagi érdeke és közszelleme. a) Anyagi érdek. E pont alatt nem kívánunk foglalkozni azoknak az évek óta tartó, sokféle küzdelmeknek, törekvéseknek, sokszor szenvedélyes vitáknak az ismertetésével, melyeket a tanárkörök, vagy azok képviseletében vagy nem képviseletében egyesek a rangsorba osztályozás, továbbá a törzs-, pótlék- és lakáspénznek fölemelése, illetve az 1893-ik évi IV. t.-czikk keretében szabályozása érdekében a tanterv-revizió előtt akként folytattak, hogy azoknak hullámai a közelebbi két évi működésben is egyre-egyre fölcsaptak úgy, hogy nem egyszer a tanáregyesület elnökének csak Neptun-i uralma tudta a háborgó tengert le-lecsendesíteni. Nem foglalkozunk pedig főleg azért, mert a fizetésügyi mozgalmak a sajtó útján eléggé ismeretesek a nagyközönség előtt. S így a kérdés lényegével olvasóink is tisztában lévén, áttérhetünk az ezzel kapcsolatos anyagi érdekek közlésére, miközben természetesen a főkérdés is mindegyre érintve lesz. 1. Kardos Albert a debreczeni körben (1899. szept.) az állami és felekezeti tanárok szolgálati viszonyairól s kivált anyagi helyzetéről tartott felolvasást. Feltüntette azt a rendkívüli haladást, melyet a felekezeti tanárok az anyagi javadalmazás terén tettek. Ebben nem csekély segítségökre voltak az állami tanárok, illetőleg az orsz. tanáregyesület. Különösen kedvező az államsegítséges intézetek tanárainak a helyzete, a melyekben az állam segítségével felállították a magasabb fizetési t. i. 2400, 3200, sőt 3600 koronás fokozatokat. Ezekbe a fentartó hatóság a tanári kar kétharmadát mindjárt belejuttatta úgy, hogy míg az állami tanárok közül csak egyharmad húz 2400, 3200, illetve 3600 koronás fizetést, az államsegítséges iskolákban épen kétannyian élvezik a VIII. fizetési osztálynak megfelelő nagyobb javadalmat. így történhetik az a bántó egyenlőtlenség, hogy két tanár közül, a kik egyszerre szereztek diplomát és egyszerre kezdték a tanárkodást, az egyik, az állami, a fizetési