Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség:: IX. kerület, Kálvin-tér 7. -szám, hová a kéziratok cimzendök. Kladtf-bivatal: Hornyánszkf/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az filöflf.. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor. ; egész évre: 18 korona. Egyes s'ám ára 40 fll. Hegedűs Sándor beszéde. Elmondta a M. P írod. Társaság díszülésén Miskolczon. Azon szives és fenkölt üdvözletekre, melyekkel a fenkölt szónokok a Protestáns Irodalmi Társaság tagjait e helyen üdvözölték, a legmelegebb hálával és köszönettel felelek. Azok az eszmék, a melyek az üdvözlő beszédekben kifejezést nyertek, élnek és működnek mi bennünk is; sőt a két protestáns egyháznak közreműködését tulaj donképen mi testesítettük meg. Irodalmi társulatunk egyetlen tényén, irodalmi vállalatunk egyetlen egy kiadványán sem lehet észrevenni, hol van a kálvinista és hol a lutheránus. Irodalmi vállalatunk minden soraiban az igazi protestáns szellemnek az az egyesülése nyilvánul, a mely a felekezeti válaszfalakat csak addig tartja fenn, míg azokra az erőgyűjtés szempontjából szükség van, azontúl pedig különbséget nem ismer köztünk a keresztyén szeretet. Es ha most öntudattal és reményekkel bontom ki szárnyaimat, megvallom őszintén, először történik, mert, bár alapításunk óta és szabályaink értelmében országos társulat vagyunk, ele, fájdalom, országosan elismerve nem vagyunk, országosan támogatva meg épen nem. Eleinte még közgyűléseinken is a közönynyel, vagy legalább is a kételylyel kellett küzdeni; ele, hála Isten, a mai gyűlés is bizonyítja, a környezetem jelentősége, a közönség részvéte kétségtelenül mutatja, hogy ezen időn túl vagyunk. Apostoli munkát végeztünk, mert kevesen voltunk és nagy feladatra vállalkoztunk. Abban a mértékben közelítjük meg feladataink megoldását, a mily mértékben hitbuzgóságunk fokozódik, munkásságunk lankadatlanná lesz. Ezt a hitbuzgóságot, ezt a lankadatlanságot, ezt az önfeláldozást csak önök adhatják meg, T. Hölgyeim és Uraim; csak önök, mert csak akkor, ha látjuk, hogy nem kősziklára hull a mag, a melyet hintünk, csak akkor, ha a vetés, melyet annyi gonddal ápolunk, felvirágzik, akkor van reménységünk, akkor van önérzetünk, hogy a munka, a mit végeztünk, nem meddő, hogy működésünk a protestantizmus javára s a haza javának előmozdítására szolgál; már pedig e kettőt, vallásunk és hazánk javát egymástól sohasem szoktuk és sohasem engedjük elválasztani. Nehéz volt helyzetünk és most még nehezebb, mint eddig volt. Nehéz volt azért, mert a közönynyel küzdtünk, habár megvolt az az önérzetünk, hogy bíztunk ügyünk sikerében és nem aggódtunk annak sorsa felett. Most azonban már nemcsak közönynyel küzdünk, hanem kételyekkel és aggodalmakkal is kell küzdenünk. Mintha meg lenne támadva azon önérzet, az a kitartás, a kétségtelen hit, a melylyel a protestantizmus annyi megpróbáltatáson, annyi nehézségen keresztül küzdötte magát. Mi az oka ennek, miből magyarázzuk ezt? Nem akarok sötétebben rajzolni, nem akarok itt politikával foglalkozni ; de azt hiszem, úgy látom, hogy mégis önmagunkban van a hiba, mert szokatlan jelenséggel találkozunk. Eddig hozzá voltunk szokva, hogy mi dolgozunk egyházunkban, mi világi és egyházi elöljárók, környezetünkben peclig másutt és mindenütt csöndes áhítatosság és tétlenség volt. Most azonban megmozdultak a nagy tömegek és egyházak mind, mert érzik azt, hogy e talaj csak munkásság által tartható meg, hogy most már dolgozni kell nemcsak az elöljáróknak, hanem az intelligencziának és a tömegeknek is. És mi, protestánsok, a kik mindig a népért és a néppel dolgoztunk, most esnénk kétségbe, most haboznánk föladataink és kötelességeink felett? azt ón lehetetlenségnek tartom. Hiszen nem mondom, hogy a fegyverek mindig azonosak, nem mondom, hogy a felfogások mindig nemesek; de a túlsó táborban is épen az történik, a mit mi csinálunk. Igen, meg-