Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

Az esperesi honoráriumok és a püspöki hivatal mellett szervezendő irodavezetői és missziói lelkészi állás szervezését illetőleg kimondotta a gyűlés, hogy az esperesek tiszteletdíját 250 koronában, a püspöki irodavezetői és missziói lelkészi állás javadalmát pedig 2400 korona fizetésben és 600 kor. lakbérilletményben állapítja meg. Elfogadta a gyűlés az egyházlátogatásról szóló szabályrendeletet is és kimondotta, hogy a látogatásná nemcsak az esperesnek, hanem az egyházmegyei felügyelőnek is jelen kell lennie; az esperes gyülekezetében pedig az alesperes, esetleg az egyházmegyei főjegyző végezzék a canonica visitatiót. Az útiköltségek megállapítását és miként leendő fedezését az egyes egyházmegyékre bízták. A kura pasztorálist illető szabályrendeletet illetőleg megbízta a gyűlés Petrovics Somát, illetve a csanádi egyházmegyét a kerület régi utasításainak a változott viszonyokhoz alkalmazott átdolgozásával; a kura pasztorális ügyében kiküldött bizottságot pedig azzal, hogy egy, a lelki gondozással foglalkozó nagyobb munka íratására tegye meg a szükséges lépéseket. Az orosházai gyülekezetnek a tanítói fizetések leszállítását kérő folyamodásának elutasítása után a nagygeresdi egyesség ügye került szőnyegre és adott alkalmat a nemzetiségi és türelmetlen orthodox elemeknek a tiltakozásra. A gyűlés nagy többsége azonban a tiltakozást nem vette figyelembe, hanem, az egyesség életbeléptetése mellett egyszerűen felterjesztette az egyetemes gyűlésre. Kisebb fontosságú, adminisztratív ügyek elintézése után végül Palics turóczmegyei lelkész próbált egy kis parázs vitát támasztani az Eperjesről kizárt pánszláv theologusok ügyének felvetésével. A terv azonban nem sikerült, mert a gyűlés a kérdés tárgyalásába, a mely az ügyrend értelmében szabályszerűen be nem jelentetett, — bele sem ment. Ez volt a gyűlés utolsó, eléggé disszonáns akkordja, a melynek elhangzása után a tanácskozások véget értek. Referens. külföld. Külföldi szemle. A német r. kath. diákok szövetkezete évről-évre nagyobb arányokat ölt. E szövetkezet ez évi május 15-ikén 1615 tagot számlált, míg az ú. n. bursok 34 testületben' 1500-an vannak, tehát 113-mal többen, mint az előző téli félévben. Jövendő életpályájukat tekintve van köztük 509 jogász, 264 orvosnövendék, 213 bölcseletliallgató, 204 theológus, 99 mathematikus és természettudós és 99 technikus. Ezek a r. kath. diákok, és ez dicséretükre legyen mondva, egyértelműleg tiltakozó állást foglalnak el a menzura és a párbajozás ellen; viselkedésükben is komoly tudományos és keresztyén erkölcsi életmódot folytatnak, de egyúttal a mi budapesti keresztes vitézeinkhez hasonlóan a czentrumpárt pápás politikai agitácziójának állanak szolgálatában. A svájczi keresztyén diákszövetkezetek a bázeli, berni és zürichi tudományegyetemen a nyári félév kezdetén 58 tagot számláltak, kik között 19 theulógus, 14 bölcseleti, 12 orvostani, 1 jogtan stb. hallgató található. A mi diákjainknak keresztyén vallásos erkölcsi szellemben való tömörülését és szövetkezését csak helyeselhetjük, a kerületi ifjúsági egyesületek mozgalmát üdvösnek s a jövő nemzedékre nézve nélkülözhetetlenül szükségesnek tartjuk, de el kell ítélnünk azt a szövetkezést akkor, ha annak nyomában politizálás vagy felekezetieskedós jár. Jól mondotta annak idején a mi Hunfalvy Pálunk a hazai ifjúsághoz intézett egyik éles hangú nyilt levelében, hogy a mi ifjúságunknak nem napi politizálásra, hanem Aristoteles politikájának komoly tanulmányozására volna szüksége. A müncheni r.kath. egyesületek nem régen, „a szent Liguori Alfonzot ért szidalmazások kiengesztelésére" ünnepet ültek és nagy körmenetet rendeztek. Negyvenhárom egyesület vonult fel július 28-ikán 37 zászló alatt 5 zenekar kíséretében a dómba. Körülbelül 3000-en lehettek jelen. A dómban Cölestin páter ismételte a régi történetet. Panaszkodott „az erkölcsileg tiszta szent férfiúnak szidalmaztatásáért", mintha Liguori személyes karakterének megtámadtatásáról ós nem az ő laza moráltheológiájáról s ebben az ő ismeretes érzékies gyóntató praxisáról volna szó. A vatikán köréből olvassuk a következőket a „Chr. der chr. W." hasábjain: Chiesa h. államtitkárrá, Pericolo az apostoli kamara egyetemes auditorává, Agliardi bíboros a keleti propaganda tagjává, Aversa az államtitkári hivatal önálló előadójául, Gasparri az amerikai egyházi ügyeket illető bíboros kongregáczió titkárává s Bavonna Ecuador és Bolívia amerikai köztársaságok részére apostoli delegátussá neveztetett ki. Mintha csak a katonai előléptetéseket és fokozatokat olvasnók május és november elsején a hivatalos közlönyben! Van is valami rokonság a militarizmus és a pápás hierarkhia között a történelem és a mindennapi tapasztalás tanulsága szerint! Azt olvassuk továbbá, hogy Grisar, az ismert nevű jezsuita páter, ki a müncheni tudós kongresszuson a kegyes tradicziókra vonatkozó hiszékenységről értekezett, a rítusok kongregácziója által a breviárumot revideáló bizottságba választatott. Jó is lesz e lélekölő, egyhangú és sablonos breviáriumot a lélekben való imádás és a haladó korszellem követelményeinek megfelelőleg javítani! A pápa a palesztinai zarándokok részére a szent sír rendjéhez hasonló újabb rendet létesített, a melyet Giannini. a szent sir őre fog privátim vagy nyilvánosan osztogatni az arra érdemeseknek. Emannélian az örmény kathol. patriárka, 4 megürült püspöki szókhelyre nevezett ki prelátusokat, a kiket azonban a pápa meg nem erősített. Erre a patriárka visszavonta a kinevezéseket. Közöttük található a 20 év óta [a patriarkátus képviseletében a Vatikánban tartózkodó Rubian érsek is. „Roma locuta est" jut, önkénytelenül is az ember eszébe! Végül a pápa Rampolla bíboros államtitkárhoz kéziratot intézett a pápai iroda és datária reformálása ügyében. E jegyzékben kifogásolja a két hivatal pénzügyi állapotait ós magának tartja fen a pénzügyek szabályozását. Ez alapon megtiltotta Paroclii biborosnakk és Masella prodatiusnak a beavatkozást. A pápa a jövőben államtitkára által önállóan fog felügyelni a pénzügyekre, a melyeknek egyszerűsítése és takarékossabbá tétele tette szükségessé az újabb intézkedéseket. A római papság körében ez a pápai jegyzék nagy feltűnést keltett. Hisz emlékezhetünk reá. hogy nemrég bizonyos összegeknek az elkallódásáról olvashattunk a Vatikánban. Pedig a pápának vagyonát csak 2 milliárd és 120 millió lírára becsülik. Azt olvasom, hogy XlII-ik Leó pápa évi bevétele 120 millió lira, tehát minden hónapra jut neki kerek 10 millió, több mint 2 millió minden hétre, 411 ezer lira naponként, 17 ezer lira óránként, 285 lira perczenként és 5 lira másodperczenként. Ebbe nincsenek még beleszámítva a különleges