Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

tetben tett intézkedéseit, a helyett, hogy munkához látnának. Elítélőleg nyilatkozott némely esperességnek a kura pasztorálisra vonatkozó kerületi intézkedések ellen tett óvásáról. A kerület határozatát — úgymond — az egyházmegyék bírálat tárgyává nem tehetik; és a mikor az Isten országáról van szó, akkor a tiltakozásnak nincs helye. Kisebb jelentések tudomásul vétele után Sárkány Sámuel püspök terjesztette elő évi jelentését. A jelentés szomorúsággal emlékezett meg a felekezeti békesség megromlásáról, az ultramontán erőszakoskodásokról, lélekhalászatról és a protestánsok eretnekítéséről, s ezekkel szemben az őrködést, éberséget, a lelkigondozás, szorgalmas gyakorlását ajánlotta védő fegyverekül. A mi az anyagi ügyeket illeti, a kongrua és az iskolák segélyezése enyhítik ugyan némileg a nagy szükséget; de nagy baj az, hogy az eddig nyert állami segélyek a hívek adóterhein egy cseppet sem könnyítenek s így az egyház folyton ki van téve a veszedelemnek, úgy a felekezetnélküliség, mind az adót nem fizettető pápistaság részéről. Feltétlenül szükséges tehát, hogy híveink terhein könnyíteni igyekezzünk, és hogy addig is, míg az 1848: XX. t.-cz. teljesen életbe léptethető volna, a tényleges szükségletnek megfelelő magasabb állami dotácziót kérjünk. A püspöki jelentés alapján, báró Podmaniczky Géza indítványára el is határozta a gyűlés, hogy az 1848: XX. t.-cz. kérdését felterjeszti az egyetemes gyűlésre azzal a kéréssel, hogy annak végrehajtása ügyében tegye meg a szükséges lépéseket. Bizottsági jelentések tudomásul vétele után az egyetemes felügyelő átiratát olvasták fel, a mely szerint az egyetemes gyűlés f. é. november hó 12. és következő napjaira hivatott össze Budapestre. Tudomásul véve a gyűlés terminusát, képviselőkül 16 embert küldöttek ki s ezeken kivül .még 44 egyént ruháztak fel tanácskozási és helyettesítési joggal. Az első napon még néhány horvátországi gyülekezetnek a horv.-szlav.-országi egyházmegyébe beosztása ügyét intézték el; tudomásul vették továbbá Zsilinszky Mihály ama kijelentését, hogy az állami főgimnáziumoknál a r. kath. és prot. vallástanárok díjazásában azért van különbség, mivel a r. katholikusok az állam által adott fizetésen felül még a vallásalapból is részesülnek díjazásban; maga az állam azonban egyformán díjazza a prot. és r. kath. vallástanítókat. Végül még a turóczszentmártoni tőt gimnáziumra elrendelt zárlatot oldotta fel a gyűlés, miután az iskolai épületek a tót egyesület nevéről az egyház nevére írattak át. Á második napi ülés fontosabb tárgyait a politikai községek egyházi beosztásának, az illoki missziói egyháznak, a belmissziói egyesületnek, a közalap jövedelmei felhasználásának, a hódmező-vásárhelyi vallástanításnak és a szarvasi tanítóképezde fentartásának kérdései képezték. A politikai községek egyházi beosztásának kérdését, mivel nincsenek egy véleményen a tiszai egyházkerülettel, az egyetemes gyűlésre terjesztették fel. Az illoki missziói egyház szervezését megengedték. A belmissziói egyesület kérdésében azt határozták, hogy miután a Luther-társaság is hasonló czélt tűzött ki maga elé, a közös belmissziói egyesület nem szükséges. Ezen a határozaton, megvalljuk, csodálkozunk. Igaz, hogy a Luthertársaság is szolgálja a belmissziói czélt, a mennyiben népies vallásos iratokat ad ki; de eme működése ínég egyáltalában nem fedezi a belmisszió, a vagy belmissziói egyesület fogalmát. Ha lutheránus testvéreink e határozatot abból a szempontból hozták, hogy az erők szétforgácsolását megakadályozzák, akkor épen az ellenkezőt kellett volna határozniok. És ha a szótforgácsolás helyett erőinket egyesítenünk kell, akkor vájjon nem lutheránus testvéreink magok estek-e következetlenségbe, a mikor a M. P. I. Társaság mellett megteremtették a külön, az erőket megosztó Luther-társaságot? A határozatot sajnálattal tudomásul veszszük: de megvalljuk, hogy igen igen következetlennek és erősen lutheránus felekezeti izünek tartjuk. A legnagyobb vitát a hódmező-vásárhelyi vallástanítás és a szarvasi tanítóképezde fentartásának kérdése támasztotta. Hódmező-Vásárhelyen, régi gyakorlat és kölcsönös megegyezés szerint a ref. főgimnáziumba járó evangélikus tanulókat is a ref. vallástanár részesíti hitoktatásban. így van ez nemcsak H.-M.-Vásárhelyen, de sok más iskolánál is; hogy többet ne említsünk a budapesti evang. és ref. főgimnáziumokban is. Jó is volt ez így eddig; de az orthodox lutheránusok, a kik szerint a kálvinistákkal szemben ugyanazon álláspontra kell helyezkedni, mint a római katholikusokkal szemben hallatlan veszedelmet látnak benne és a régi gyakorlat megszüntetését követelik. Ezt követelték Kramár Béla, Kovácsi Kálmán, Morhács Márton, Wagner Géza, Harbay György, Horváth István, — míg a annak fentartását kívánták az ügyet előterjesztő bizottság, továbbá Veres József, Draskovszky Ede, Jeszenszky Károly, Benka Gyula, Belohorszky Gábor és Zsilinszky Mihály. A gyűlés a régi gyakorlat fentartása mellett szavazott; igen nagy többséggel. Majd meg is kapja érte az anathemát az Evangélikus Szemlétől bizonyosan! A szarvasi tanítóképezde ügyében a pénzügyi bizottság azt a véleményt terjesztette elő, hogy miután a kerület képtelen az intézetet a mai követelményeknek megfelelő módon fentartani: szüntessék azt be ós az egyetemes gyűléstől egy egyetemes tanítóképző-intézet felállítását kérjék. A halálra ítélt intézetnek azonban védelmére keltek Török József, Benha Gyula, különösen pedig Haviár Dániel és ez utóbbinak az indítványára kimondta a gyűlés, hogy a megtartás ügyében még egyszer felterjesztést intéz az egyetemes gyűléshez. A^harmadik napi ülésen, a melylyel be is végződtek a tanácskozások, a következő fontosabb tárgyak kerültek szőnyegre: Örvendetes tudomásul vette már a hívek összeírását és a második lelkészi állás szervezését ; s ezzel kapcsolatban elrendelte a gyűlés, hogy az egyházalkotmány értelmében a vidéki nagyobb gyülekezetek is gondoskodjanak a lelkészi állások oly mértékű szaporításáról, hogy egy-egy lelkészre ötezer léleknél több ne essék. A lelkészválasztási szabályrendeleten az egyetemes gyűlés által kivánt módosításokat megtették; a püspök a szabályzatot időközben már életbe is léptette, s most a gyűlés is helybenhagyta, mind a szabályzatot, mind az időközi életbe léptetést. A lelkészi díjlevelek kiállításáért és megerősítéséért járó díjakat illetőleg, az egyes egyházmegyék meghallgatása mellett szabályrendelet készült, a melyet a gyűlés is elfogadott és életbe lépését kimondotta. A Baldácsy-alapról szóló jelentést szintén tudomásul vette a gyűlés és a rendelkezésre álló, összesen 8000 koronát olyképen osztotta fel, hogy abból 2666 kor. a püspöki javadalomhoz csatoltassék; egyházak segélyezésére 1968 kor., lelkészek segélyezésére 2200 kor., özvegyek és árvák segélyezésére 1134 kor., bélyeg- és postadíjakra pedig 32 kor. fordíttassék. Ezzel kapcsolatban kiosztották a kerületi segélyeket és megtették a javaslatokat az egyetem segélyezéseire.