Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

esperesség négygyei szemben elfogadott, úgy általános­ságban, mint részleteiben elfogadtatott. E szerint a lel­készi meghívás jóváhagyása nem az egyházmegyei, de az egyházkerületi elnökségre bízatott. A missziói körök kérdésénél püspök jelentette, hogy az újhelyi, ózdi, ungvári szervezett missziói állo­mások mellett a geresdi egyesség hatásától fog függni, hogy hány misszióra lesz még szükség. Az egyházkerületi nyugdíjintézet ügyének tárgya­lásánál, melyet Glauf P. adott elő, a renitenskedően liptói esperesség méltó megóvásában részesült s a nyugdíjin­tézetbe való belépésre köteleztetett. A jogügyi bizottságnak a Szártóry-féle debreczeni alapítványra vonatkozó jelentését dr. Szánthó Gy. ker. jegyző terjesztette elő, a melynek értelmében a kerület a tiszántúli ev. ref. egyházkerülettel a barátságos egyes­ség terére fog lépni. Ez alapítványnak több olyan ren­delkezése van, a mely ma már meg nem valósítható. Ugyancsak Szánthó Gyula ismertette az eperjesi kollégiumi igazgató választmányának mult évi jelentését, a melyből az egyházkerület ez egyetlen nagymultú és szép hivatású ev. főiskolánk úgy anyagi, mint szellemi gyarapodásáról győződött meg. Helyeslőleg vette tudo­másul a gyűlés a 7, panszlavizinusba tévedt theológus­nak kizárását, s elismerésének adott kifejezést a tanári kar és az igazgató-választmány iránt. Különösen öröm­mel vette tudomásul a jogakadémia szép föllendülését s abban a protestáns hallgatók létszámának emelkedé­sét. Elismerésének adott kifejezést Schulek G. és Fló­rián J. nyugdíjazott tanárok iránt is A kimerítő jelentést Simkovics liptói főesperes kivételével egyhangú helyes­léssel vette tudomásul a gyűlés. E ponttal kapcsolatban a Markó S. által előter­jesztett jogügyi bizottság javaslata értelmében tárgyal­tatott a renitens liptói esperességnek a koll. igazgató­választmány fegyelmi eljárása ellen intézett s magyar és tót nyelven nyomtatásban is megjelent felszólalása, illetve támadása, a melyre vonatkozólag a gömöri, IV. sz. királyi, kis-honti és sárosi esperességek külön javasla­tokat adtak be az egyházkerülethez. Úgy a jogügyi bizottság, mint nevezett esperességek javaslata értelmé­ben az egyházkerületi közgyűlés a közigazgatási és fe­gyelmi kérdéseket összezavaró határozat fölött napirendre tért s a theológiai tanároknak bizalmat szavazott Az elnökségen kivül a kérdéshez Kubinyi G. és Szontagh J. szólottak; végül pedig a nyert elégtételt dr. Szlávik Mátyás theol. dékán s koll. igazgató köszönte meg. A kongrua-ügyekről maga a püspök tett jelentést s az állapotokat teljesen megnyugtatóknak találta. A nagy-geresdi egyesség kérdését dr. Markó fő­jegyző ismertette. A két protestáns egyház együttérzése teszi szükségessé az egyességet, bár nern sok gyakorlati eredményt vár tőle. Az egyesség ellen dogmatikai s nemzetiségi szempontból csak a liptóiak és árvaiak szó­laltak föl. Az első nap délutánján Fischer Miklós iglói igaz­gató elnöklete alatt megtartott tanári értekezleten tár­gyalták a magyarhoni egyetemes ev. egyház szabály­rendeletét, a mefyet mint a tanárok s tanítók tekintélyét sértőt visszavetetett az értekezlet. Ugyancsak vissza­vetették a középiskolai vallástanításnak egyetemes ter­vezetét s egy új tantervnek kisülését javasolta a Het­vényi-féle tervezet értelmében. Végül Guhr. M. iglói tanár az iskolaorvosi s közegészségtan tanári intézményt ismertette, a melyre vonatkozólag az értezlet annak minden középiskolára való szükségét s a közegészség­tannak rendkívüli tantárgyként való tanítását mon­dotta ki. A közgyűlés még második napon is igen népes volt. Tárgyaiból kiemeljük még a következőket: Terray Gy. főesperes az egyházkerületi pénztár számadásairól, s Kulcsár H. pénztáros a jövő évi költség­vetésről tett előterjesztést. Az állami dotáczió fölemelése ügyében Zelenka püspök ismertetése után a kerület az 1848: XX. t.-cz. erélyes sürgetése iránt fölír az egyház­egyetemhez, s ugyancsak fölír az egyetemes gyűléshez a Budapesten felállítandó protestáns theol. fakultás, s a hadügyminisztériumhoz a tábori lelkészek ügyében. A kerületi árvaház és a késmárki lyceum szer­vezetének ismertetése után a VII bányavárosi megszün­tetett esperesség ügye keltett még nagyobb érdeklődést. A kerületi gyűlés, mely ez alkalommal is állást foglalt a szuplikáczió és a Prot, írod. Társaság mellett, rendkívül emelkedett hangulatban Zelenka püspök imá­jával véget ért. Gömöri. A bányai evang. egyházkerület közgyűlése. A bányakerület f. hó 11—14-én tartotta meg köz­gyűlését Budapesten, Zsilinszky Mihály államtitkár, fel­ügyelő és Sárkány Sámuel püspök elnöklete alatt. Leg­fontosabb mozzanatai valának a gyűlésnek Zsilinszky elnöki megnyitó beszéde, Sárkány püspök évi jelentése, az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásának kérdése, a nagy­geresdi egyesség életbe léptetése, és a liódmező-vásár­helyi vallástanítás ügye. E két utóbbi ügy újra alkal­mat adott arra, hogy némely magyar- és kálvinista­ellenes körök felemeljék tiltakozó szavukat és bizony­ságot tegyenek testvéri szeretetük hiányáról. Általában sajnosan tapasztaljuk mi reformátusok, hogy a Szebe­rényi Evangélikus Szemléjének igen kétes hazafiságú és határozott kálvinista-ellenes irányzata sokakat be­folyásol evangélikus testvéreink közül, és szinte, keresve keresi az alkalmat, hogy tőlünk kálvinistáktól megtagad­hassa a testvér nevet és bennünket ugyanazon elbánás­ban részesítsen, mint a r. katholikusokat, vagy egyéb idegen felekezeteket. Többször kifejeztük e testvórietlen és keresztyéntelen irányzat felett sajnálatunkat; most is kifejezzük, s csak az vigasztal bennünket, hogy a mint a határozatok mutatják, a többség mégsem engedi magát Szeberényiék által vezéreltetni, hanem a Krisztust követi, ápolván és megőrizvén a kölcsönös tiszteletet, türelmet és testvéri érzést. A gyűlésről való tudósításunkat különben, pusztán csak a fontosabb ügyeket véve tekintetbe, a következő­ket adjuk : Istentisztelet után, a melyen Scholtz Gusztáv fő­jegyző végezte a lelkészi szolgálatot, Zsilinszky Mihály felügyelő hosszabb beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Megemlékezve az elhunytakról, a mi magát az egyház helyzetét illeti, különösen hangsúlyozta az egyetértő építő munkálkodás szükségességét. Egész meggyőződés­sel vallja az evangelium isteni erejét, és hogy ahhoz vissza kell térnie az emberiségnek. Ezt az evangéliumot kell bevinni a nép lelkébe, hogy abban a meghanyat­lott hit és buzgóság új életre keljen. Szükséges az arányosabb állami támogatás; ennek követelésére tör­vényes jogunk van, — de óva int attól, hogy csak a külső felsegéltetéstől várjuk boldogulásunkat. A külső építéssel karöltve kell haladni a belső építésnek. Fáj­dalom, hogy a belső építés szükséges voltát még sokan nem látják, vagy pedig kritizálják a felsőségnek e tekin-

Next

/
Thumbnails
Contents