Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

zúgó magyarok szeme láttára, hazánkban az apáczák): az evangéliumi keresztyénségnek szereznek dicsőséget. Végzik azok a buzgó keresztyének, a kik a társadalom minden elhanyagolt és az ünnepnaptól többé-kevésbbé megfosztott tagjaihoz elviszik az evangéliumot s érclekökben, lelki javukra, mindent megtesznek. Végzik azok, a kik a tengerészek, katonák és pinczérek részére kellemes otthonokat rendeznek be, a hol leveleiket megírhatják, az út vagy munka fáradalmait kipihenhetik, s a hol tisztességes lapokat és könyveket olvashatnak. Végzik azok, a kik a munkások és munkásnők százezreit megmentik az evangéliumi keresztyénségnek s nem engedik, hogy atheista s felforgató vezérek czéljait ápoló egyletek zsákmányai legyenek. Végzik azok, a kik a cselédek ezreit nem engedik a bűnbe sülyedni s nem tekintik őket fehér rabszolgáknak, s végzik ott, a hol nemcsak az egyházi hatóságokat, hanem az egész társadalmat szégyennel töltené el, de szeretetteljes védő munkára is indítaná, ha egy oly kiváló tudós, mint Vámbéry Ármin, azt a kijelentést tenné, a mit nálunk tett, hogy ebből az országból viszik el a legaljasabb életre a legtöbb leányt, úgy hogy keleten a kéj nőt hungarának nevezik. Nálunk azonban, e szerencsétlen hazában az evangéliumi keresztyénség nem bír életre kelni; mert a ki végezni akarná is ama munkákat, folyton háborgatják, gáncsolják és akadályozzák, és úgy látszik sokan azért nem léptetik életbe a belmissziót, mert nem ismerik. Valóban égető szükség lenne egy oly műre, a milyennek kiadását a tiszántúli egyházi értekezlet tervezi, s a mely a lelkészi gond köreinek megjelölésen kivül a belmissziói munkákat is ismertetné. Addig is, míg ez megjelen, ajánljuk az „ Uj Óramutató"-t, a melyet Hornyánszky Viktornál 1 koronáért bárki is megszerezhet, s a mely, bár nem minden belmissziói munkát ismertet, mégis eléggé igazolja, hogy a belmissziói munka az igehirdetés által életre keltett keresztyén — a szó fentebb kifejtett nemes értelmében — társadalom munkája. És ez a válaszunk azoknak is, a kik attól félnek, hogy a tervezett belmisszió-egylet az »egyház kezéből kiveszi a fegyvereketa. Jaj, csak kaptak volna a szatmári egyházmegye lelkészei fegyvereikhez, bibliáikhoz, a mikor Gönczi Sándor t. barátom, gondolom most is azon a szép, érczes hangon, a melyben annyiszor gyönyörködtünk theológus koruukban, füleikbe zúgta, hogy y>az egyház ne engedje ki kezéből a fegyvereketa. Jaj, csak kaptak volna fegyvereikhez és kapna minden protestáns ember és nézné meg bibliájának első lapját és kérdezné meg: honnan veszi a magyar prot. egyház fegyvereit, a bibliákat? Melyik intézmény az, a mely nélkül sem theológiai tanár, sem a lelkész, sem a vallástanár meg sem mozdulhatna? Egy külföldi miszsziói egylet, az angol vagy hivatalos nevén: brit és külföldi bibliatársaság. A belmisszió egylet tehát, melynek egyik főkötelessége lenne a biblia terjesztése is, valóságos szégyentől szabadítaná meg a magyar protestantizmust. Sietek megjegyezni, hogy ha létre jön is a belmissziói egylet, bizony nem nélkülözhetjük még jó soká az angol bibliatársaságot, a mely ép oly tagokból áll, akár anglikánok, akár baptisták és methodisták, mert tessék tudomásul venni, baptista és methodista tagjai is vannak a társaságnak, a melyeket hazánkban pietistának szokás csúfolni, s a mely nemcsak nyomatja a magyar bibliát, hanem a revideálás munkáját is végezteti. A fegyvereket tehát a magyar protestáns egyház angol társaságtól kapja. Mi azt óhajtjuk, hogy magyar társaság is legyen, a mely mind azokat munkára szólítsa s a bibliaterjesztés érdekében áldozatokra bírj a, a kik szégyennek tartják, hogy a magyar protestánsok a szerbekkel, bulgárokkal, hottentotákkal és fidji-szigetbeliekkel állnak egy fokon a bibliaterjesztést illetőleg. És egy ily társaság ellen hozták ama famózus erdélyi határozatot, mely jobban illik osztrák r. katholikusokhoz, mint szabad magyarokhoz, a kik tudhatnák, hogy alkotmányos országban az egyesülési jog is elidegeníthetetlen joga a polgároknak. Es hozták e határozatot, a mikor az erdélyi ref. püspök — igen helyesen, mert jobb ily munkát vállalni az angolok biztatására, a míg a magyarok is felébrednek — munkát vállalt az angol bibliatársaság megbízásából az új-testamentum revideálására. A dolog vége pedig az, hogy a belmissziói törekvések az egyház kezéből semmiféle fegyvert sem akarnak kivenni, hanem inkább, a régi fegyverek élesítése és fényesítése mellett új fegyvereket akarnak kezébe adni, nem mások megrontására ós megsebesítésére, hanem megmentésére és megóvására. »Hát jól van«, mondják erre sokan, »karoljuk fel a belmissziót, csak egyleteket ne alakítsunk®. Mi pedig erre azt válaszoljuk, hogy belmissziói munkát egyletek nélkül is tehet folytatni, de egyletek és pedig evangéliumi szellemű egyletek által jobban és eredményesebben lehet; a belmissziói munkák közül sokat pedig egyletek nélkül végezni nem is lehet. Tessék csak megnézni a belmisszióra vonatkozó műveket, mind ezt igazolják. Tessék csak végig nézni a fent elsorolt belmissziói munkákat s ki fog tűnni, hogy még ott is, a hol bizonyos munkát már végez az egyház, egyleteket kell alkotni, pl. a nők vagy az ifjak között, mert a templombajáró nő?