Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

vagy a vallásoktatást nyert ifjú csakis az egyleti munka végzése közben léphet ki a passzív állapotból s fejlődhet aktiv munk assa. A ki pedig az alkoholizmus elleni munkát vagy más ily munkákat is egyletek nélkül akar végezni, az igazán csak frázisokhoz tapad. És igen érdekes, hogy a szatmári egyházmegye, mely nem akar belmisszió-egyletet alkotni, szatmármegyei Lorántffy-Zzuzsánna egyletet alapított; szóval megmutatta, hogy a gyakorlata jobb az elméleténél. Különben is a XX. század elején az egész világ egyletekben ól ós ha a protestánsok az evangélium érvényesítésére egyleteket nem alkotnak, hát a hívek nagy része vagy római kath. vagy színtelen világi, mulató vagy szoczialisztikus egyletekbe viszi fáradságát, érdeklődését és pénzét is. Az egyletek a szabad újkorban ugyanazzal a fontossággal bírnak, a mivel az iskolák bírtak hajdan. A róm. katholikusok az iskolák fontosságát felismerték idejekorán. Ha a magyar protestánsoknak ugyanoly bölcseségük nem lesz az egyletekre nézve: a templommal és a világi tárgyakkal agyonterhelt iskolákkal ma, mikor a vallásos érdeklődós mellett ezerféle egyletben ezerféle érdeklődés vonja a lelkeket, a talajt elvesztik lábaik alól. A mi pedig azt a kifogást illeti, hogy külön református vagy külön ágostai ev. belmisszióegylet kellene, hát erre azt mondom : Tessék megpróbálni! Én a magam részéről abban a meggyőződósben élek, hogy dogmatikai részletekkel a társadalomnak a vallás befolyása alól majdnem teljesen kiszabadult rétegeit megnyerni nem fogjuk. Az evangéliumi keresztyénség érdekei forognak koczkán, s azokért kell síkra szállanunk első sorban. Én soha a prot. egyházak pozitív s dogmákban kifejezett hitét meg nem támadtam; de bizonyos, hogy nem a dogmák mentik meg az embert, hanem a Krisztus, az Isten kegyelme s a Szent Lélek hatalma által. A sok boldogtalan üres vagy határozottan megtévedt, hitetlen s erkölcsökben gyenge léleknek nem a helvét vagy ágostai hitvallást kell első sorban magyaráznunk, hanem az irgalmas samaritanus és a bűnös emberért a kereszten szenvedett Istenember történetét. Es erősen meg vagyok győződve, hogy minél inkább felhasználjuk az evangéliumi erőket, annál életteljesebbek lesznek a dogmatikai felfogások. Mert miként a természeti törvények csak a tények megvizsgálása folytán nyernek értelmet, úgy a hitczikkek is akkor lesznek igazán lelki kincsekké, a mikor az emberi lélek bajában, bűnében, nyomorában, vágyódásban az Istent igazán megtalálta s az ő szeretete ós irgalma tényeit megvizsgálta, sőt átélte. Már most el vagyok rá készülve, hogy a mit elmondottam, kelt majd egy kis zúgást; de meggyőzettetni magokat általa nagyon kevesen fogják. Legyen! Az ón boldogságom, oly sok küzdelem és szenvedés után, nem abban áll, hogy mennyire hallgatnak szavaimra az emberek. A felelősséget minden esetre azok viselik, a kik a belmissziói munkát ellenzik vagy csak szóval pártolják. A felelősséget azért is, hogy a protestáns egyházak, az ág. ev. is, meg az ev. ref. is, rettenetesen pusztulnak és sem ág. ev., sem ev. ref. részről nem látjuk azt a nagy érdeklődést, a melyet a belmissziói egylettel szembe állítanak, az ág. ev. vagy ev. ref. részen veszendőbe menő lelkeknek megmentésére, és a törvénytelen gyermekek száma, az alkoholisták száma, a bűnösök száma emelkedik minden egyházban, természetesen a nem protestánsban is. De a felelősséget azért is, hogy a protestáns egyházak egyfelől fogynak, másfelől szabadságukat folyton vesztik s mindinkább állami ügykörré lesznek, vagyis névleg élnek, tényleg megszűnnek azok lenni, a miknek lenniök kellene. Átéltem az egyházpolitikai viták viharait s emlékszem, hogy iparkodtak többen küzdelembe vinni engem is az új törvények ellen. „Veszte lesz ez a liberális alkotás protestáns egyházaknak" — mondák sokan. Én azonban azt mondám : „Nem lesz veszte, mert a protestáns egyházak fel fognak ébredni". Ezt mondom ma is, s vallom, hogyha fel nem ébrednek, vésztők lesz, nem a liberális alkotás, hanem a merevség és az egyház igazi alapjával, az evangéliummal való nem törődés. Azért e czikkel is s mindaddig, míg fel nem ébred, máskor is azt kiáltom szeretett egyházamnak, utalva a fenyegető veszélyekre : Ut jugulent homines, surgunt de nocte latrones. Ut te ipsum serves, non expergisceris ? Szabó Aladár. iskolaügy. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta, (1899. szeptembertől 1901. júniusig.) XII. B) Nevelés-tanítás (módszer), tananyag és tankönyvek. c) Tananyag. 5. Az udvarhelyi körben (1899. nov.) dr. Szilágyi Albert tartott kiváló elismeréssel és jkvi dicsérettel jutalmazott értekezést a történet-tanítás anyagbeosztásának némi nehézségéről, mely az új tanterv életbeléptetése után is ép úgy fennáll, mint azelőtt. Jellemzőnek s egyszersmind elszomorítónak mondja ama tényt, hogy a történeti érzék teljesen hiányzik a középiskolai tanulói ifjúságban. Egy kiváló pedagógus nem régen 71*