Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség': tí. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó -hivatal; Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 9 kor.; egész évre : 18 korona. Egyes s*ám ára 40 fii. Evangéliumi keresztyénség. Tnlajdonkép csak egyféle keresztyénség van, s a mi nem evangéliumi, a mi nem a Krisztus által vagyon, a mi csak külsőségekből áll: az nem is igazi keresztyénség. Sokszor ezt a Krisztus Lelkétől idegen keresztyénséget így írják: kereszténység, Önkéntelenül is azt fejezve ki, hogy a hol kereszt van, ott keresztyénség is van. Pedig a kereszt a Krisztus nélkül semmit sem ér, s a kereszt árnyékában sokszor ép az tenyész, a mit a Krisztus irtani törekedett, t. i. szertartásos vallásosság, papuralom, vakhit, hitetlenség, érzékiség. Felfogásunk szerint a helyesírás ugyan nem feltétlenül irányadó kinek-kinek keresztyénségére nézve. Nem lehet azt mondani, hogy a kik valaha »kereszténységet« írtak, mind rosz keresztyének s a kik a Krisztus szóból, christianosból származó keresztyént írtak, mind jó, igazi keresztyének voltak. A főkülönbséget kétségkívül az alkotja, hogy kinél máz, külsőség, czégér s kinél élet és valóság a keresztyénség. S mivel sokaknál kétségkívül csak külsőség, hangsúlyoznunk kell, hogy semmiféle más keresztyénséget nem vagyunk hajlandók támogatni, csak egyedül azt, a mely a krisztusi világosságot, szabadságot, szeretetet és szentséget érvényesíti. A keresztyénség nevében tehát nem vagyunk hajlandók a pápa zsarnokságát s a papnőtlenség átkait nyakunkba venni. A kik ezeket nyakukba veszik, azokat ugyan szeretjük, de sajnáljuk is s reméljük, hogy, a mint a Krisztus evangéliuma boldogító erőit magukba veszik, levetik azokat az igákat, a melyeket mi már levetettünk. A mondottakból következik, hogy a mikor hazai protestáns egyházaink bajait orvosolni törekszünk, e bajokkal együtt is különbnek tartjuk a protestantizmust, mint azt a skereszténységet«, mely nemcsak keresztyénellenes intézményeket melenget, hanem a szabadságot is megfojtja, melynek levegőjében a legnagyobb bajokat is lehet orvosolni s a mely nélkül a legfényesebb mondások s a legragyogóbb „keresztény", külsőségek sem érnek semmit. A mi most már a prot. egyházaknak a kátyúból való kisegítését s felelevenítését illeti, arra nézve azt mondhatjuk, hogy nemcsak a vezetők buzgóságának fokozására, hanem arra is szükség van, hogy a protestáns egyházak minden egyes tagja Öntudatos, élő hit birtokába jusson s ne csak passzív szerepet vigyen, de aktiv munkát is végezzen az evangéliumi keresztyénség érvényesítése végett. E czél elérésére nemcsak az egyház eddigi szerveinek: az igehirdetői, tanítói, presbiteri szerveknek új lélekkel való megtöltését, hanem új szervek létesítését is keresztül kell vinnünk, ha élni és győzni akarunk. Fájdalom, az új, belmissziói szervek létesítését illetőleg a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik s a legképtelenebb tévedések jutnak forgalomba, a melyek aztán megkötik a lelkeket, úgy hogy a világon nincs ma merevebb prot. egyház, mint a magyar protestáns egyház. Még mindig uralkodik pl. az az igazán nagy tájékozatlanságra valló tévedés, hogy a belmisszió egy a cura pastorálissal. Teljességgel nem. A belmissziói munkát a lelkész csak irányítja, de nem végzi. Végzik — már t. i. a hol végzik — azok a férfiak, a kik nemcsak az egyház adminisztrálásában, hanem építésében is segítőtársai a lelkésznek. Végzik azok a nők, a kik a szegényeket látogatják, számukra ruhát varrnak s őket lelki táplálékkal is ellátják. Végzik azok az ifjak, jogászok, bölcsészek, technikusok, iparosok, kereskedők, a kik társaikat arra buzdítják, hogy a clobzócíás helyei helyett az evangéliumi keresztyén ifjúsági egyleteket keressék fel. Végzik azok a diakonisszák, a kik Svájczban és Németországban elfoglalván a világi ápolónők elégtelen volta miatt a hatóságok által emelt kórházakat (akárcsak a belmisszió ellen