Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

megszakított itteni ismerőseivel, mert későbbi sorsáról semmi tudósítás sem érkezett. Vagy talán valami balsors érte? * * * Az egész történetből mintegy tanulság gyanánt megállapítható az, hogy a negyvenes évek elején még kath. pap, -— bár a törvény megengedte volna. — nem térhetett át a prot. hitre; ha viszont már annyira haladt a világ, hogy a megye hatalmas védőszárnyai az ilyen merész vállalkozónak személyes szabadságát és biztonságát meg tudták oltalmazni. Pápa. Borsos István, ref. főgimnáziumi tanár. BELFÖLD. A solti ref. egyházmegye közgyűlése. A solti ref. egyházmegye mult hó 30-án, Kunszentmiklóson tartotta évi rendes közgyűlését Baksay Sándor esperes és Hajós József gondnok elnöklete alatt, A legszorgosabb munkaidőben hivatott össze a gyűlés; jóval korábban, mint a hogy rendesen szokott, mivel néhány fontos ügy sürgős elintézést kivánt. De érdeméül szolgál a papságnak, hogy sem a rendkívüli szorgos időt, sem a gyűlési meghívó ama kijelentését, hogy a bejelentendő elmaradások ez alkalommal nem fognak nagyon szigorúan elbíráltatni, — nem használta fél, hanem majdnem teljes számmal megjelent és hűen kitartott a tárgyalások végéig. Ez is mutatja, hogy a gyűlésen is, a közebéden is többször felemlített „csendes traktus" jelző nem tespedést és közönyt takar a solti egyházmegyében, hanem annak belső rendjét; zajtalan, de lelkiismeretes és odaadó munkálkodását bizonyítja. Ezt mutatta a gyűlés egész lefolyása is, a mely hijával volt ugyan a zajos jelenteknek és hosszú dikczióknak; de azért alaposan, bölcseséggel hozta meg végzéseit és tette meg a szükséges intézkedéseket. A gyűlés a gimnázium rajztermében délelőtt 10 órakor nyilt meg, a 37. dicséret első versének eléneklésével és az esperes kenetes, lélekből fakadt imádságával. A gyűlési tagok igazolása és a hivatalos elfoglaltatása miatt távollevő Balla Árpád papi főjegyzőnek dr. Vásárhelyi Józseffel és Kerecsényi Zoltánnal helyettesítése után a világi tanácsbirói és a papi aljegyzői állásra megejtett szavazás eredményéről szóló jelentés olvastatott fel. A papi aljegyzői állásra, általános szavazattöbbséggel Tóth Bál ráczkevei lelkész választatott meg, s nyomban le is tette hivatalos esküjét. A tanácsbiróságra megválasztott Szondy Dénes kunszentmiklósi főszolgabíró azonban a megtiszteltetést, a gyűlés nagy sajnálatára, nem fogadta el, s így a gyűlés kénytelen volt erre az állásra új szavazást rendelni el. Következett ezután a gyűlés egyik legfontosabb tárgya: az esperesi jelentés, Baksay Sándor esperes ismert ragyogó tollával és behízelgő stílusával írva. Szép volt a jelentés stílusa, kedves az előadása; de még szebb és kedvesebb a tartalma, mert a gyülekezetek belső rendjét, békességét, növekvő virágzását konstatálta. Közérdekűbb pontjai közül kiemeljük, hogy a mult évben Isten dicsőségére juttatott adományok összege 5070 kor. volt. Építkezésekre fordíttatott 8000 korona. Az egyházilag is megkötött házasságok száma 527 volt, és az egész egyházmegyében csupán 50 pár mulasztotta el az egyház áldását kikérni. Ezek sem azért, mert lelkük talán elszakadt volna Istentől, hanem mivel részint a szektáskodás útvesztőjébe tévedtek, részint pedig idős voltuknál fogva a feltűnést kívánták kerülni. Az egyházmegye lélekszáma 61,220; a mely szám azonban nem egészen a legutóbb megejtett népszámlálás adatai alapján állapíttatván meg, nem mondható teljesen pontosnak. Kétségtelen, hogy a házasságok és születések száma, valamint a természetes szaporodás emelkedőben van az egész egyházmegye területén; mindemelett azonban az esperesi jelentésben említett lélekszám nem sokkal múlja félül a tíz évvel ezelőtti lélekszámot. Ennek egyszerű és természetes magyarázata azonban abban rejlik, hogy a főváros temérdek embert felszív magába épen a Kis-Kunságból. Budapest VII., VIII. és IX. kerületeinek kültelki majoros lakossága, a rendőrség, posta, villamos vasutak alkalmazottainak igen nagy része a Kis-Kunságból való és jelentékeny tényezője Budapest magyarságának és a leghűségesebb tagja a budapesti református egyháznak. A mit tehát a solti egyházmegye gyülekezetei bennök vesztenek megnyeri a főváros és a budapesti ref. egyház. Igen szépen emlékezett meg az esperesi jelentés a szent-benedeki egyház munkaképtelenné vált, de egykor lángbuzgalmú lelkészéről Boncz Gyuláról, gyülekezetének iránta való gyöngéd magatartásáról és arról az önfeláldozó kollegális szeretetről, a melylyel Úszód buzgó lelkipásztora Orosz Endre az árván maradt egyházat adminisztrálja, A gyűlés nem is mulasztotta el, hogy Orosz Endrével szemben elismerésének és köszönetének jegyzőkönyvileg is kifejezést ne adjon. Szent-Benedek sajnálatos helyzetéből kifolyólag emlékezett meg az esperesi jelentés a káplánszükségről és a kerületi gyűlésnek a tanítókáplánságok eltörlésére vonatkozó határozatáról. Nem rekriminált a jelentés, csak sajnálattal mutatott reá arra, hogy ez a határozat igen érzékenyen érinti épen a solti egyházmegyét, a melynek több, népes gyülekezetében szinte egy egész század óta szervezett tanító-kápláni állások voltak, a melyeket már most egymásután be kell szüntetni, s a népes gyülekezetek összes lelki gondja csak a lelkészre nehezedik. Igazi komoly baj csak egyetlen egy gyülekezetben, Tasson van, a hol a temploinépítésbŐl fenmaradt súlyos terhek szinte már elviselhetetlenekké váltak. Az esperes megkísérelte olcsóbb kölcsön szerzését; sikerült is, de a kezességet a gyülekezet vagyonosabb tagjai nem vállal-