Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

Cap. 2. et 1552: 25.) alapján karhatalommal elővezetendőnek ítéli s ennek végrehajtására felkéri a megyét.1 A szentszék ezt az ítéletet 1839 Bőjtmáshava 23-án hozta meg. Úgy látszik tehát, hogy a vádlottnak némi haladékot adott a megjelenhetésre. De Burg József nemcsak hogy meg nem jelent, hanem ügyvédje útján azt is kinyilatkoztatta, hogy személyesen soha megjelenni nem fog. Felperesként szerepelt tiszt. Argauer Máthé konzisztoriális fiskus. Az ítéletet Kollár István szentszéki elnök ugyanezen hónap 27 én küldi Komárommegye hatóságának. Természetes, hogy ezt az ítéletet a megye hatósága saját feleló'sségére végre nem hajtotta. Mert oly fontos elvi kérdéseket érintett ez, melyek szorosan összefüggőitek a szabad vallásgyakorlattal, mit az 1791-iki törvények biztosítottak. Be kellett tehát várni a legközelebbi megyegyűlést. Ezt a gyűlést május 1-ére tűzte ki a megye főispánja, gróf Nádasdy Leopold. A gyűlést nagy érdeklődéssel várta mindenki s az ellentétes pártok nagy erővel készültek a küzdelem megvívására. A liberális gondolkodásúak elhatározták, hogy semmiképen meg nem engedik Burg József elfogatását, mert ez esetben nyílt sérelmet szenvednének a vallásszabadság biztosítására hozott országos törvények. Viszont a klérus is megmozgatott mindent s összeszedte minden erejét, hogy érvényt szerezzen a szentszék ítéletének. Mert ha Burgot így semmivé teheti, az ő sorsa elrettentő példa gyanánt áll majd a hozzá hasonló merész lelkek előtt. Ellenkező esetben pedig, ha csakugyan sikerülne szándékát megvalósítani s kath. papból protestáns lelkészszé lehetne itt Magyarországon, a regnum Marianum földjén, ez valóban nagy lépés lenne a vallásegyenlőség felé, a mitől annyira fázott a hatalmas klérus, mely még mindig a Mária Terézia korabeli boldogságról álmodozott s akkori határtalan hatalmát sírta vissza. A gyűlés rendkívül népes volt. Mindkét párt behozta összes híveit. A karzaton megjelent a főispánné, az alispánnék ; ott voltak a megye előkelő hölgyei és nagyszámú ifjúság. Megkezdődött a nagyszabású vita, melyben 17 szónok vett részt. A hallgatók nagy tömege gyakran fejezte ki tetszését nagy éljenzéssel, mikor a liberális szónokok nagy hatással bizonyították, hogy a szentszék ítéletének végrehajtása megsértené a szabad vallásgyakorlatot biztosító törvényeket s épen ezért be kell várni a királyi leiratot. Viszont felhangzott a roszszaló zúgás, mikor klerikális részről az egyik szónok nyíltan kimondotta, hogy azt a leiratot várhatják ugyan, de sohasem érkezik le. Valódi kis országgyűléshez hasonlított ekkor Komárommegye ülésterme. Résztvettek a vitában országos nevű szónokok, mint Ghyczy Kálmán főjegyző, a későbbi képviselőházi elnök és miniszter, Pázmándy Dénes I. alispán, már akkor országos nevű szónok, a ki nevezetes szerepet játszott az előző országgyűléseken, később pedig tagja lett a honvédelmi 1 Komárom megyei levéltárban 1839. évről 1636. jsz. 1. 128. f. J. sz. 44. bizottmánynak ; ott volt ifj. Pázmándy Dénes t. főjegyző, később a 48-as országgyűlés házelnöke. S mily emelkedett felfogással tárgyalta ez ügyet több katholikus vallású tagja a gyűlésnek! Valóban tisztelettel kell gondolnunk azokra az időkre, melyek régieknek látszanak ugyan s mégis töhb igazi szabadelvűséget s emelkedettebb felfogást mutatnak, mint a mennyit a mai liberális uralom idejében tapasztalhatunk. Ha egy ilyen megyegyűlés leírását olvassuk, érthetővé válik előttünk, hogy miért tartották a megyéket az ország védbástyáinak s miért ragaszkodnak ehhez az intézményhez oly szenvedélyes szeretettel azok, a kik személyes tapasztalat, vagy alapos tanulmány útján ismerik a 48 előtti vármegyét. Azokat a szabadszellemű beszédeket, melyeket Ghyczy Kálmán, a Pázmándyak s több elvtársuk elmondott, az akkori czenzurás világban a lapok nem közölhették. De az egész gyűlés hű és részletes leírása kéziratban feumaradt.1

Néhány érdekesebb beszéd tartalmát érdemes lesz ennek nyomán elmondani. Ghyczy Kálmánról megjegyzi a kézirat, hogy mind a két párt sokat várt tőle, mert még ez ügyben nem szólalt fel. Felszólalásának lényege a következő: „Megolvasta szorgalmasan mindazon békekötéseket, melyeken a transitust megengedő törvény alapul s azokból, valamint törvényeinkből azt a meggyőződést merítette, hogy Burg úrnak más vallásra való átmenetelét törvényeink megengedik, mert azokban nem különböztettetik meg a pap a világi személytől. És így, midőn Burg úr folyamodását ezen nemes megye felsőbb helyre felküldötte, törvényeinkhez szabott lépést tett, s ez esetben nincs egyéb hátra, mint az érkezendő k. rendelést elvárni. A mi a szentszék ítélete végrehajtását illeti, mivel ez által a történhető felsőbb engedelem esetében Burg az általmeneteltől egészen elüttetnék, — azt ő nemcsak felfüggesztetni kéri, hanem az udv. kanczelláriához felterjesztetni kívánja, hogy ott határoztassék el, vájjon Burg úr, ki a szóló ítélete szerint azon pillanatban, midőn e megyéhez az általmenetel iránti folyamodását benyújtotta, megszűnt a szentszék törvényhatósága alatt lenni, köteles-e a szentszék ítéletét kiállani? S ez eset igazolására a szóló több régi törvényczikkelyeket felolvasott, hol meg vagyon tiltva a szentszéknek azon ítéletekbe való avatkozás, mely ő eleibök nem tartozik". Pázmándy Dénes I. alispán két beszédet tartott. Az elsőben mintegy informálja a főispánt, a ki még minden részletében nem ismeri e fontos ügyet. Második beszédében pedig kimutatja, hogy a szentszék ítéletének végrehajtása sértené országos törvényeinket, E beszéd gondolatmenete a következő : „Megesméri azt, hogy a szentszéknek van jussa a törvényhatósága alatti személyekre nézve ítéletet hozni. De ezen juss csak addig terjedhet, a mennyire in disciplinaribus mehet a fenyíték mértéke, pl. bizonyos napokig tartó bőjtölés és tisztes-1 Tóth F. iratai közt a pápai kollégium könyvtárában.