Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

séges szobába néhány napi bezárkózás. De mint a szentszék jelen ítéletében az incaptivari szó hangzik, az már valóságos criminalitásra s testi büntetésre mutat; ilynemfí törvényszéke pedig a szentszéknek nincs. Mondódott most itten, de már a szóló nem tudja, ki által, hogy vágynák oly perek, mint p. o. a crimen laesae majestatis, hogy a personalis comparitio törvényesen megkívántatik. Ezt a szóló ugyan nem tagadja, mert a mint láttuk, többnyire a comparitio alkalmával az alperes már be is van fogva és így könnyű a személyes megjelenés. De tagadja a szóló azt, hogy átalában, ha a nemes ember ad personaliter comparendum van citálva, és meg nem jelen, — befogattassék. Mert így mire való volna a 1-ae 9-us! így akárki, ha valakit meg akarna fogatni, csak ad personaliter comparendum czitáltassa, s ha az nem jelen meg, könnyen befogathatná. Továbbá mind bizonyos az, hogy Burg úr ha vallását változtatni akarta, a plébániát neki ott kellett hagyni; vagy más szóval, azért hagyta el Burg úr, plébániáját, hogy más vallásra akar általmenni. E szerint mindig igaz marad az, hogy ha ő czélját akarta elérni, nem adhatta birül szándékát a szentszéknek, mert úgy ő bizonynyal letartóztattatott volna. Mindenesetre tehát nem a parochia elhagyása, hanem a más vallásra való általmenetel adott okot, hogy Burg úr a szentszék eleibe törvénybe idéztessék, — és így a más vallásra való átmeneteli szándékért rajta mintegy bosszú állassék A szóló tehát ismét kéri a T. Megyét, hogy a szentszék ítélete terjesztessék fel Ő Felségének, hogy a Fő M. Udvari Cancellária a dolog mibenlétét egész kiterjedésében lássa, az ítélet végrehajtása iránti végzés pedig a k. válasz leérkeztéig halasztassék el." Igen erőteljes és meggyőző az iíjú Pázmándy Dénes beszéde : „Tiszteli a szentszéket, — úgy mond. — s tiszteletben tartja annak törvényeit, de csak ott és azon esetben, a hol és a midőn a szentszék törvényei hazánk törvényeivel össze nem ütköznek. Már pedig hazánk törvényei szerint s a békesség kötések erejénél fogva a r. kath, ember is szabadon általmehet más vallásra, csakhogy az 0 Felségének nem ugyan engedelemkérés végett, hanem csak tudomásul tartozik a törvényhatóság útján bejelenteni, a melvet, a K. Felség is letett esküje következtében köteles megengedni. Nem lévén pedig hazánk törvényeiben semmi kivétel a más vallásra való általinenetelben a kath. papsága nézve, mégis ha midőn egy katholikus pap vallását kívánván változtatni paróchiájáról elköltözik, őtet azért! a^ szentszék perbe fogja s bezárja; ha pedig a szentszéknek vallásváltoztatásabeli szándékát előre bejelenti s plébániájától magát fölmentetni kéri, ekkor őtet bizonynyal letartóztatják: így mindenképen elzáródik a kath. paptól azon út, hogy ő hazánk törvényei mellett vallását változtathassa. E szerint a szentszéknek hazánk törvényeivel összeütköző jelenleg felolvasott ítéletét nem hogy végrehajtatni kívánná, hanem véleménye szerint szükségesnek állítja annak Ő Felsége eleibe való felterjesztését, A szóló még felelni kiván Liptay udvardi plebánus és Luchovich fiskális uraknak; az elsőnek azon biztos állítását sokalja, hogy ő mintegy előre látszik tudni azt, hogy Burg úrnak ezen N. Megye útján legfelsőbb helyre felküldött folyamodására onnét soha válasz nem érkezend; a másodiknak pedig, hogy pénztárnoki és uradalom tiszti hasonlítása a tárgyalt esetben rosszul van alkalmaztatva. Mert mind pénztárnok, mind az uradalmi tiszt, ha látja, hogy őt urasága elbocsájtani épen nem akarja, ő pedig már azt többé szolgálni nem kívánja, annak egyébiránt vagyonában s értekében semmi kárt nem okozván, ha másképen nem lehet, a keze alá bízott vagyonokat egy harmadik hiteles kézbe resignálván, hivatalát minden engedelem nélkül is ott hagyhatja". Pápa. Borsos István, (Vége köv.) ref. főgimnáziumi tanár. belföld. Az 1848: XX. törvényezikk. Ezen lap f. évi 29-ik számában egy teljesen ideálisan gondolkozó ezikkező azon mozgalommal szemben, mely az 1848: XX. t.-czikk végrehajtásának sürgetését tűzte ki czélul, azt mondja, hogy: „Hadd maradjon csak ez a törvény abban az ideális körben, a melyben született. Ha végrehajtását óhajtjuk, van módunk annak sürgetésére a politikával való összekeverés nélkül is". Ha a magyar protestantizmus tradiczióját tekintem, arra a végeredményre jutok, hogy a magyar protestantizmus ezen aggodalmaskodó eljárásával tradieziójához lenne hűtlen. Én meg vagyok győződve, hogy csak napjainkban kerekedett felül azon irányzat, hogy mi protestánsok már követelni se merjünk valamit nyomatékosan, hanem legfölebb csak panaszoljuk el keserves sorsunkat, és siránkozzunk anyaszentegyházunk veszteségén, de ezt is csak úgy tegyük, hogy panaszaink csak magunk között maradjanak. S mi protestánsok ezt teszsziik ugyan akkor, a mikor a katholikusok minden eszközt felhasználnak arra, hogy a mi gyengeségünkből nagy hasznot húzzanak. Nem riadnak vissza olyan eszközöktől sem, melyeket mi protestánsok nem engedünk meg magunknak. Ok még a szószéket is felhasználják politikai czéljaikra. Nem azt akarom mondani, hogy mi is lealacsonyítjuk a templomi szószéket és az Isten házát de kétségtelen, hogy a katholikusok sok olyan eszközt felhasználnak, melytől mi visszariadunk. De vájjon tiltja-e a magyar protestantizmus tradieziója. hogy ezt a kérdést távol tartsuk a polititikától? A protestánsok vallásszabadsága a magyar alkotmánynak mindig kiegészítő részét tette. Nem sérthette meg soha egy kormány sem a protestánsok vallásszabadságát, a nélkül, hogy a magyar alkotmányt is ne sértette volna. Ebből következett, hogy valahányszor a 62