Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
Az igazságnak és a jognak vannak békében megvalósítható törekvései, és vannak törekvései, melyeket csak harczczal, küzdelemmel érvényesíthetni. A mi igazaink csak békében érvényesíthetők . . . E végből pontosan meg kell különböztetni azokat a tényezőket, melyek az igazság békés érvényesülését és azokat, melyek harczi érvényesülését támogatják. Ennek szivünkön viselésétől függ sikerünk. Az igazságnak mind a békés, mind a harczi küzdelemben szövetségesei az egyetértés és a. kitartás, de a harmadik szövetsége a szerint változik, a mint békében vagy harczczal kell-e törekvéseinket megvalósítani. Ez a harmadik szövetséges a harczban a szenvedés ereje; a békés törekvések útján a mérséklet ereje. E kettő megkülönböztetését kívánja a bölcs belátás. A mi békés törekvéseinket támogassa ez a három: a mi egyetértésünk, s mi kitartásunk, a mi mérsékletünk. Akkor olyan eredményei lesznek, a milyenek az igazságot megilletik." Előadó ezúttal feladatául azt tűzte, hogy az iskolák zsúfoltságának sokat vitatott kérdése egy új stádiumba, a társadalmi akezió terére vitessék. Evek óta — mondá többek közt — annyit vitattuk már ezt a dolgot, hogy a kérdés állásával mindenki tisztában van. Európa egyetlen művelt államában sincs 60-ban megállapítva a törvényes maximum csak nálunk; a legtöbben 40 körül van; Poroszországban az alsó osztályokban 50 ugyan, de panaszkodnak is ellene eleget. Francziaországban is mozgolódnak, hogy 40-ről 30-ra szállítsák le, mint a hogyan Svájczban van. Mit szólnának a külföldi pedagógusok, ha megtudnák, hogy még a 60-on is túlmegyünk egész 68-ig, meg azon is túl. Hogy a 60—70 tanulóból álló osztályt vezetni, micsoda képtelen vállalkozás: azt mindenki tudja, a ki próbálta. Rendkívül érdekesen és találóan szólt ezekről a nehézségekről Poseh Jenő tagtárs az Egyetértés február 24. számban, éles megfigyeléssel rajzolva meg a tömegek psychologiáját és a tömegtanítás technikáját. Az önkénytelen zörej és egyéb akaratlan rendzavarás, pl. csak a köhögés ily nagy tömegben már maga is akkorára növekszik, hogy a tanításnak a legkomolyabb akadálya lehet. Hát még az a psychologiai természetű baj, hogy egy-egy észre nem vett és meg nem torolt fegyelmetlenségi eset tiz mást von maga után. Azután hova lesz ily népes osztályokban a tanár egyénisége, melynek megvannak a maga fizikai és fiziológiai föltételei, minő pl. a tanár hanghordozásának modulácziói, arczának kifejezése, szemének hatása stb. A tanár 70 tanulónak nem beszél, hanem kiabál; arczkifejezésének, fiziologiai hatásából az osztálynak legalább fele semmit sem vesz át; szóval nem érvényesülhet egyénisége. Az egyéni nevelést és intenzív tanítást lehetetlenné tevő akadályokról a közoktatásügy jelenlegi vezetője, Wlassics Gyula és közvetlen munkatársai meg vannak győződve. 0 maga tárta fel idei költségvetési beszédében legbátrabban a zsúfoltság bajait s ennek súlyos következményeit. Kétségtelen, hogy nem csekély áldozatot kívánna az országtól e baj orvoslása. Bizonyos, hogy pontos számítás nélkül is milliókról volna szó a befektetésben, s köriilbelől 1—2 millióról volna szó még az évi rendes kiadásokban is. Ily nagy áldozatra a magyar politikai világ az iskola érdekében nem fogná magát egykönnyen rászánni, mégha részletekben kellene is ez összeget a költségvetésbe beállítani. Itt hát nem egy közönséges kultuszminiszteri intézkedésről van szó, hanem egy olyan nagyszabású kultúrpolitikai alkotásról, melyhez első sorban közvéleményt kell teremtenünk, hogy az által átmenjen a kérdés a politikai köztudatba. Közvélemény teremtésére pedig nekünk tanároknak igen sok hathatós eszköz áll rendelkezésünkre. Első sorban a társadalom ama részét, mely fiait a zsúfolt iskolákba járatja, a szülőket kell felvilágosítani, hogy gyermekeik előmenetelének micsoda leküzdhetetlen akadálya az iskolák zsúfoltsága. Ezt a felvilágosítást meg lehet és meg kell tennünk a sajtó útján is, továbbá az iskolai értesítők és iskolai összejövetelek s az egyenesen e czélból összehívott gyűléseken is. Micsoda pompás alkalom volna ez a mozgalom az iskola és a szülői ház kulturális érdekszövetségének a megerősítésére, a társadalom érdeklődésének és rokonszenvének az iskola iránt fölébresztésére! Ezen akezió állandó jellege és konkrét formája abban nyilvánulna, ha egyelőre az országgyűléshez egy nagyszabású kérvény benyújtására a művelt magyar társadalom lehetőleg nagy részét megnyernők. De minthogy a miniszter ebben a kérdésben olyan határozott állást foglalt el, az ő megkerülése nem volna lojális eljárás. Az akezió megindítása és vezetése az egyesületre, a kivitel módozatai a választmányra és igazgatóságra s illetőleg a tanárkörekre hárulnának. A nagyszabású előadáshoz miután különböző szempontból helyeslőleg és méltánylóan többen hozzászóltak (Gerecze Péter, Kardos Albert, Rajner Ferencz, Pruzsinszky János, Beke Manó, Fest Aladár: a választmányi ülés egyhangúlag a következő indítványokat fogadta el: 1. Legelőször is az egyesület kérvényt intéz a miniszterhez az 1894-ki rendelet hatályon kivül helyezése és a törvényben kimondott 60 maximális létszám megtartása ügyében. 2. Az egyesület a körök útján társadalmi akcziót indít a mostani 60 maximális létszámnak 40-re való leszállítása érdekében. 3. A szerkesztendő kérvény mind a közoktatási miniszterhez, mind az országgyűléshez benyújtandó. 9. A fennebbiekben a mi iskoláinkra való zúgolódások után jól esik lelkünket megnyugtatni ama rendkívül érdekes, tanulságos, fenkölt pedagógiai elveket hangoztató és 22 drb sikerült fényképpel is illusztrált felolvasáson, melyet Fejes Áron ref. kollégiumi tanár tartott (1900. márcz.) a sz.-udvarhelyi körben „Pedagógiai képek egy modern középiskola életéből1 1 czím alatt. Sajnáljuk, hogy terünk hiánya miatt még azon tömör kivonatban sem adhatjuk, a hogyan a Közi. 26-ik számában megjelent. (Egész terjedelmében 1. Magy. Pedagógia 1900. évf.) Az intézet, melynek életéből a felolvasó néhány jellemző pedagógiai képet bemutat, az „ Abbotsholme-i új iskola", melynek megalapítója dr. Reddie Czeczil, ki azt a czélt tűzte ki, hogy a hires pedagógusok (Comenius, Pestalozzi, Locke, Spencer, Herbart, Zeller) és nagy gondolkozók (Carlyle, Ruskin) által hangoztatott pedagógiai elvek szem előtt tartásával oly intézetet létesítsen, a melyben a német oktatási rendszer jelessége az angol nevelési rendszer kiválóságával művészies egységet alkot. Ez intézet szervezete monarchikus: monarcha az igazgató s mellette miniszterek a tanárok. Jellege reál-gimnázium, melynek tantervében a nyelvi humanisztikus tantárgyakat reális tudományok egészítik ki, még pedig a konczentráczió elvének alapján, a menynyiben a különböző tantárgyakat szerves kapcsolatba hozzák egymással. A tanrendszer a nevelőoktatás lévén, a pedagógiai és didaktikai elvek tervszerű s gyakorlati alkalmazást nyernek az egész vonalon, ugyanis : a) Az értelem művelésére a humán és reál tárgyak szolgálnak. Előbbinél főhelyet a nyelvek és történeti tudományok foglalják el. Az idegen modern nyelveknél a francziának elsőbbséget adnak a német fölött. Idegen
